Hatalmas elszántság, jó fizikai erőnlét és megfelelő informáltság kell ahhoz, hogy egy beteget a hozzátartozói otthon ápoljanak. Megnéztük, mit jelent ez, ha csak forintban mérjük – olvasható a HVG-ben.
Aki csak teheti, igyekszik a hozzátartozóját kimenekíteni a kórházból. Kiváltképp a krónikus és az ápolási részlegeknek – a köznyelv ezeket hívja elfekvőknek – meglehetősen rossz a hírük. „Négyheti kórházi ápolás után hazahoztam – mondjuk ki, méltó körülmények között meghalni – a mozgás- és kommunikációképtelen férjemet. Most már segítséggel mozog, asztalnál ülve étkezik, beszél és tévét néz” – számolt be a hozzátartozói gondoskodás csodával határos eredményéről egy, a fővároshoz közeli településen élő, nyolcvanadik évéhez közeledő asszony.
Pénzért minden van: megbeszélt időre érkező betegszállító, ápolási eszközök, a helyi önkormányzat szociális szolgálatától órabérben fizetett segítség
– összegezte az utóbbi hetek tapasztalatát. A családi kasszát terhelő kiadások sora az ápoláshoz alkalmas speciális ágy és matrac bérlésével kezdődik, vízlepergető és légáteresztő lepedő, fertőtlenítőszer, gumikesztyű, pelenka vásárlásával folytatódik. Az ismerőstől kölcsönbe kapott rozzant kerekesszék és ágyban, fekve használható bicikli, a háziorvos által rendelt szakápolási vizit és gyógytorna legalább nem terheli a családi büdzsét.
Bár a gyógyászati segédeszközök – köztük az otthoni ápolást segítő holmik egy része – csak átmeneti ideig szükségesek, a kölcsönzésük, visszavételük nem nyert polgárjogot a társadalombiztosítási finanszírozásban.
Míg egyik-másik megvásárlásához (az ápolást segítő betegágy nem tartozik ezek közé) lehet a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől egyedi támogatást kérni, bérlésük díjához – néhány speciális holmit kivéve – nem adhat segítséget a NEAK. A döntésre amúgy 60 napot kell várni, ami eleve korlátozza a támogatás igénybevételét. Az ápolási segédeszközök kölcsönzése döntően a magánszektorra maradt, ahol már a szakosodás is megindult. A fektetés és kiültetés, a betegmozgatás segítése az egyik szakterület, a fürdetés a másik, a passzív és aktív tornáztatóeszközök kölcsönzése a harmadik.
„Az elmúlt másfél évben ötszörösére nőtt az ágyaink iránt a kereslet” – sokkal inkább dicsekszik, semmint panaszkodik a két évtizede piacon lévő Pro Klinimed Kft. ügyvezető tulajdonosa, Patócs László. A forgalomnövekedést részben magyarázza, hogy a NEAK jelentős összeget szánt a csípőprotézis-műtétek várólistájának rövidítésére, így több a frissen műtött is, aki otthon igyekszik lábra állni. Hogy a hátralék ledolgozásának lesz ilyesfajta többleteszközigénye, az kimaradt az egészségpolitikai számításból.
Márpedig egy korszerű, elektromosan állítható magasságú és fekvőfelületű ágy ára nagyjából negyedmillió forintnál kezdődik, amire további százezres költségek rakódhatnak, ha például túlsúlyos beteget kell megtartania, mozgatnia. Értelemszerűen ehhez igazodik a kölcsönzés díja is. Az ajánlatok havi 15–18 ezer forint között mozognak, az ágy ki- és visszaszállítása, valamint összeszerelése jellemzően 20–25 ezer forint körüli összeg, de vannak olyan cégek, ahol még 25–30 ezer forintos kauciót is le kell tenni.
További 10–20 ezer forinttal emelheti meg a fizetnivalót például a felfekvés kialakulását megakadályozó speciális matrac, vagy a tisztálkodást, tisztán tartást segítő eszközök.
„Átlagosan 3-4 hónapos időtartamra bérlik az ágyainkat, az ügyfelek 10 százaléka ennél hosszabb időre, 15-20 százaléka pedig legfeljebb egy hónapra tart igényt az ápolást segítő ágyra” – adott statisztikai összegzést cége forgalmáról Patócs László, hozzátéve, hogy becslése szerint
legalább 50 ezren fekszenek, lábadoznak otthon, és közülük 8 ezren tartósan ágyhoz vannak kötve.
A berendezkedés akár csak átmeneti otthon ápolásra is a pénzen kívül utánajárást, információgyűjtést igényel, amire nem mindenki képes.
Németországban régóta létező szolgáltatás az úgynevezett elbocsátásmenedzsment, ami a kórházból kiadott, további ápolásra szoruló beteg vagy hozzátartozója tájékoztatását, gyakorlati teendőinek könnyítését szolgálja.
Az ezzel a feladattal megbízott nővér és szociális munkás segít megszervezni az elbocsátott páciens otthoni ellátását, annak tárgyi és személyi feltételeivel együtt. Ehhez az ápolási igénytől függően havi 1100–1900 eurós pénzbeli támogatás jár. Ebből fel lehet fogadni segítő alkalmazottat, és bérelni ápolási eszközöket is.
Idehaza nemcsak az eszköztámogatás szűkös, gondok vannak a személyi feltételekkel is.
A szakképesítést igénylő feladatok ellátására (ilyen például a katéterezés, az infúzióbekötés, a gyógytorna vagy a beszédterápia) otthoni szakápoló szolgáltatók közreműködését kérheti a háziorvos. Ez a betegek számára térítésmentes, ám a szolgálatok erősen limitált keretből gazdálkodhatnak. Egy kiszállásért 3700 forint közfinanszírozás jár, függetlenül attól, hogy perceket vagy hosszabb időt kell a helyszínen eltöltenie a nővérnek, az egymástól távoli szolgálati helyek közötti közlekedés finanszírozása pedig egyáltalán nem megoldott. Az idén az otthoni szakápolásra jutó 5,6 milliárd forint költségvetési pénzből évi 55 ezer otthonában fekvő beteg ellátására telik. Ez pedig mindössze tízszázalékos növekedést mutat tíz év alatt. Így nem különösebben meglepő, hogy akiknek járna is a szakképzett nővér, gyógytornász vagy logopédus segítsége, várólistára kerül, mert nincs elegendő kapacitás a jogos igények teljesítéséhez.
A tartósan beteg hozzátartozójukat „főállásban” gondozók egy évtizede hiába mondogatják, hogy a hét minden napján, napi 24 órában teljesített szolgálatukat legalább minimálbérrel és foglalkoztatási jogviszonyként kellene elismerni. Márpedig munkájukkal kórházi vagy szociális intézményi helyeket váltanak ki, az ottaninál nyilván több figyelmet szentelve szeretteik ellátásának.
Az otthoni ápolás anyagi és erkölcsi elismeréséért harcolók a nyár elején tárgyalásokat kezdtek az Emberi Erőforrások Minisztériumával, s egyebek mellett azt követelik, hogy a máig 29 500 forintos ápolási díjat, amely a legsúlyosabb állapotú beteg gondozása esetén is csak 53 100 forintra emelkedhet, legalább havi 50 ezer forinttal emeljék meg.
Úgy számolnak, hogy évi 6 milliárd forintból eleget is lehetne tenni kívánságaiknak. A megemelt ápolási díj pedig még mindig a fele sem lenne annak, amennyit egy krónikus beteg kórházi ellátására kell az egészségbiztosítási alapból kifizetni.
Forrás: HVG
Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!
