Lehet-e eltérés a munkáltató által közvetlenül alkalmazott, belsős munkavállalók és azok bére között, akiket munkaerő-kölcsönzésen keresztül foglalkoztat? A Munka törvénykönyve szerint általában nem. Következzen néhány fontos tudnivaló az elvi szabály értelmezéséhez – írja a munkajog.hu oldalán dr. kártyás Gábor munkajogász.
A munkaerő-kölcsönzésről szóló 2008/104/EK irányelv arra épül, hogy a kölcsönzött és a közvetlenül alkalmazott munkavállalók díjazásában – főszabály szerint – nem tehető különbség. A Munka Törvénykönyvének megfelelően rögzíti, hogy a kikölcsönzés tartama alatt a munkavállaló számára biztosítani kell a kölcsönvevővel munkaviszonyban álló munkavállalókra irányadó alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeket. A törvény e körbe sorolja a munkabér összegére és védelmére, továbbá az egyéb juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket is.
A munkabér tekintetében tehát mindenre jogosult a kölcsönzött munkavállaló, amit a kölcsönvevő saját alkalmazottjaként megkapna. Annak nincs jelentősége, hogy az adott bérelemet jogszabály, kollektív szerződés, más munkaviszonyra vonatkozó szabály, vagy egyoldalú munkáltatói nyilatkozat (pl. szabályzat) rögzíti-e.Az egyenlő bánásmódot minden esetben biztosítani kell.
Kérdéses lehet, mi minden tartozik itt a munkabér fogalma alá. A törvény szerint e vonatkozásban munkabérnek kell tekinteni minden, a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni (szociális) juttatást. Ebből a tág megfogalmazásból eredően a kölcsönvevőnél dolgozó munkavállaló minden juttatásra jogosult, amelyre az összehasonlítható, közvetlenül alkalmazott munkavállaló is, ideértve a természetbeni juttatásokat és a cafetéria-elemeket is. Ez a gyakorlatban a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó közötti kiterjedt információ-cserét feltételez, amit a Munka Törvénykönyve kifejezetten meg is követel.
Az uniós irányelv azt is kifejezetten előírja, hogy, a kölcsönzött munkavállalók számára a kölcsönvevő szolgáltatásaihoz, illetve közös létesítményeihez (pl. étkezdéhez, a gyermekgondozási létesítményekhez és az utazási szolgáltatásokhoz) a kölcsönvevő saját munkavállalóival megegyező hozzáférést kell biztosítani, kivéve, ha az eltérést objektív okok igazolják. Ilyen rendelkezést a Munka Törvénykönyve nem tartalmaz. Az egyenlő bánásmódról szóló törvényből azonban következik, hogy – objektív indok hiányában – a kölcsönzött munkavállaló nem zárható ki a kölcsönvevőnél az üzemi étkeztetésből, gyermekmegőrzési szolgáltatásokból sem.
Fontos, hogy az egyenlő bér elvével nem ellentétes, ha nem pontosan ugyanazokat a bérelemeket kapják a munkavállalók, amennyiben azok értéke egyébként azonos. Így olyan esetben, ha az üzemi étkezde nem tudja ellátni a nagy létszámú kölcsönzött munkavállalókat is, az egyenlő díjazás az üzemi étkeztetéssel egyenértékű étkezési utalványokkal is biztosítható.
Hangsúlyozni kell, hogy a kölcsönzött munkavállaló is csak akkor jogosult egyenlő díjazásra, ha a belsős munkavállalóval egyenlő értékű munkát végez. Ez ugyanis az egyenlő bér elvének egyik alapeleme. A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerő-piaci viszonyokat kell figyelembe venni. Például, jogszerűen adható több bér a belsős munkavállalónak, mint a betanulási idejét töltő kölcsönzött kollégáinak, hiszen az előbbi már évek óta az adott üzemben dolgozik, pontosan ismeri a munkafolyamatokat, míg a kölcsönzöttek most látják először a gyárat belülről.
Ugyanakkor a kikölcsönzések első napjától érvényesítendő egyenlő bér elve alól a Munka Törvénykönyve szerint több esetben kivétel tehető. Ennek is köszönhető, hogy a statisztikák szerint az utóbbi években a kölcsönzött munkavállalók havi bére jelentősen elmarad a bruttó nemzetgazdasági átlagkeresettől, ugyanakkorközel duplája a minimálbérnek. Kisebb az eltérés, ha azokban az ágazatokban elérhető átlagos keresetekhez viszonyítunk, ahol a legtöbb kölcsönzött munkás dolgozik. A hazai gyakorlatban ugyanis a kölcsönzött munkavállalók háromnegyede fizikai munkás, akiknek mintegy fele betanított munkát végez. Ezekben az ágazatokban általában is alacsonyabb az átlagos kereset. A következő bejegyzésben a lehetséges kivételeket tekintjük át, amikor jogszerűen fizethető kevesebb bér a kölcsönzött munkavállalónak, mint belsős kollégáinak.
Forrás: munkajog.hu
