A Kúria Mfv.II.10.550/2016. számú elvi jelentőségű határozata a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészről és illetménypótlékról.
A felperes 2001. január 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, 2006. január 1-jétől a kistérségi szociális központot vezette. Illetményét akként állapították meg, hogy a 182.800 forint garantált illetményen felül 62.000 forint munkáltatói döntésen alapuló illetményrészben és 47.250 forint magasabb vezetői pótlékban részesült. 2011-ben vezetői megbízatása megszűnt, ettől az időponttól családgondozó munkakört látott el és vezetői pótlékot nem folyósítottak tovább számára, így a havi 216.900 forint garantált illetményen felül biztosított 62.000 forint munkáltatói döntésen alapuló illetményrésszel együtt teljes illetménye 278.900 forintban került megállapításra. Ez az összeg 2014. január 1-jével akként változott, hogy a 225.400 forint garantált illetményen és a 62.000 forint munkáltatói döntésen alapuló illetményrészen felül havi 13.100 forint szociális ágazati pótlékban részesült, így teljes illetménye 300.500 forint volt. A munkáltató 2015. július 1-jei hatállyal akként módosította a felperes kinevezését, hogy a korábban megállapított 225.400 forint garantált illetményén felül 13.500 forint szociális ágazati pótlékot és 17.454 forint szociális kiegészítő pótlékot állapított meg számára, megvonta azonban a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészét, így teljes illetménye 255.959 forintra csökkent.
A felperes a keresetében kifogásolta, hogy a munkáltató egyoldalú intézkedése hozzájárulása nélkül csökkentette illetményét, megvonva a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, s ez jogszabályba ütközött, így a különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperesnek családgondozóként indokolatlanul több volt az illetménye, mint a többi családgondozó munkakörben tevékenykedő közalkalmazottnak, ezért került megvonásra a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész.
Az elsőfokú bíróság a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 58. §-a, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 66. §-a (1) bekezdésére figyelemmel havi 62.000 forint illetmény-különbözet megfizetésére kötelezte az alperest. A másodfokú bíróság a fizetendő összeget leszállította arra hivatkozva, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész csökkentése nem jogellenes addig a mértékig, amíg ezáltal a közalkalmazott teljes illetménye nem csökken. Mivel a felperes csökkentés előtti utolsó teljes illemténye 300.500 forint volt, így a csökkentés utáni összeg havi 44.546 forinttal volt kevesebb ennél, így e különbözet megfizetésére kötelezte a munkáltatót.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a törvényszék ítéletét abban a részében, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes marasztalását leszállította, hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a közalkalmazott garantált illetménye és a megállapított illetménye nem azonos fogalmak. A garantált illetmény a Kjt. 66. § (1)-(5) bekezdésében, illetve 79/A. §-ában foglaltak alkalmazásával meghatározott besorolási illetmény. A Kjt. 66. §-a amellett, hogy a közalkalmazott fizetési osztályhoz és fokozathoz kapcsolódó, éves költségvetési törvényben meghatározott illetményösszegeket garantált minimumként határozza meg, a munkáltató számára lehetőséget biztosít, hogy a közalkalmazott illetményét az illetménytáblában szereplőnél magasabb összegben állapítsa meg, amennyiben ennek pénzügyi feltételei rendelkezésre állnak. A munkáltatói többlet is az illetmény része, a garantált illetménnyel összeszámít, s a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész együtt alkotja a közalkalmazott illetményét.
Minden közalkalmazott jogosulttá válik a fizetési osztályához és fokozatához kapcsolódó garantált illetményre – melynek el kell érnie a külön jogszabályban meghatározott mértékű minimálbért, illetve a garantált bérminimumot –, s ezen felül részesülhet a munkáltató döntése alapján további illetményrészben is. Amennyiben a munkáltató ezen illetményelem folyósításáról dönt, úgy a közalkalmazott illetménye két részből: a garantált illetményből és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészből tevődik össze, s a továbbiakban illetményként ennek együttes összegét kell számára megfizetni.
A Kjt. 85/A. §-a szerint a közalkalmazott az illetményén felül a jogszabályi rendelkezése alapján egyéb juttatásokban is részesülhet. A garantált illetménye és az illetménypótlékai jogszabályon alapuló – kötelező mértékű – juttatások, amelyek a jogszabály változásakor akkor is változnak a szabályozásnak megfelelően (összegük növekedik), ha arról a munkáltató nem hoz semmilyen írásbeli intézkedést, illetve a változásról nem tájékoztatja a közalkalmazottat. Ezzel szemben a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész jellegét – mivel nem jár alanyi jogon a közalkalmazottnak – sem az illetmény, illetve az egyes illetménypótlékok jogszabályon alapuló emelkedésekor, sem a jogosultság megállapításakor nem veszíti el.
A közalkalmazott illetménye (garantált illetmény + munkáltatói döntésen alapuló illetményrész) és teljes illetménye (illetmény + illetménypótlékok) nem azonos fogalmak, ezért nincs lehetőség arra, hogy a munkáltató egyoldalúan, a közalkalmazott hozzájárulása nélkül az illetmény összegének csökkentésével a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt felhasználva fizesse meg a közalkalmazottnak a jogszabály alapján őt megillető pótlékot. Arra van lehetősége a munkáltatónak, hogyha a közalkalmazott garantált illetményének összege emelkedik, s azt a többletet a korábban biztosított munkáltatói döntésen alapuló illetményrészből fedezze, intézkedésének azonban ez esetben is korlátot szab az a követelmény, hogy mindez nem járhat a kinevezés szerinti illetmény összegének csökkentésével.
Az Mt. 69. §-a szerint törvényben megállapított feltételek mellett a közalkalmazott illetménypótlékra jogosult. Az illetménypótlék a jogszabályi feltételek fennállta esetén önálló jogcímen a kinevezés szerinti illetményen (garantált illetmény + munkáltatói döntésen alapuló illetményrész) felül alanyi jogon jár. Ennek az összegnek nem szolgálhat fedezetéül olyan illetményrész, amely a garantált illetménnyel összeszámít. Tehát a jogszabály alapján kötelezően fizetendő illetménypótlék nem a Kjt. szerinti illetmény, hanem a közalkalmazott teljes illetményének részét képezi, így az illetmény munkáltatói döntésen alapuló eleme nem használható fel az illetménypótlék megfizetésére.
Forrás: Kúria sajtótitkársága
