December közepéig kell nyilatkozniuk a Magyar Tudományos Akadémiától leválasztott kutatóhálózat dolgozóinak arról, hogy önként lemondanak-e közalkalmazotti státuszukról – értesült a Népszava.

Aki nemet mond, annak december 31-ével megszűnik a jogviszonya. Aki aláírja az új munkaszerződést, az januártól már nem közalkalmazottként, hanem „egyszerű” munkavállalóként dolgozhat tovább. Így rájuk már nem a közalkalmazotti törvény, hanem a munka törvénykönyvének szabályai lesznek érvényesek.

– A közalkalmazotti törvény sokkal nagyobb jogi biztonságot adott a dolgozóknak. Tudunk olyan kollégánkról, aki nem fogja aláírni az új szerződést, de a többség, úgy tűnik, a folytatás mellett fog dönteni – nyilatkozta Mende Balázs.

A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (TDDSZ) elnökségi tagja szerint a kutatók körében nagy az egzisztenciális kiszolgáltatottság, különösen a mostani, pandémiás időszakban. Emellett sokan eddigi munkájukat, kutatásaikat sem szeretnék feladni. Hangsúlyozta: a TDDSZ azon van, hogy az új munkaszerződésekkel a lehető legkevesebb hátrány érje a dolgozókat, ezért munkajogászokkal is konzultálnak.

A szakszervezet és az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) nemrég egy felmérést is készített, amelyből kiderült: a kutatóhálózati dolgozók 78 százaléka nem ért egyet a közalkalmazotti jogviszony elvételével.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium lapunknak korábban azzal indokolta a döntést, hogy a munka törvénykönyve alatt „teljesítményalapú, differenciált bérezést támogató foglalkoztatási jogviszony” kialakítására lesz lehetőség, de az érintettek ezt egyelőre nem így látják. Mende Balázs szerint a munka törvénykönyve nem a kutatóhálózati világra lett kitalálva, így számos kérdést nem is szabályoz. A közalkalmazotti jogviszony elvesztése miatt például az előmeneteli rendszerre 2021-től már nem vonatkozik semmilyen jogszabály.

A TDDSZ és az ADF attól tart, veszélybe kerülnek az évek, évtizedek munkájával megszerzett tudományos beosztások, és ezzel a teljes kutatói életpályamodell. Bár a szaktárca átlagosan 30 százalékos béremelést is ígért, az intézethálózat dolgozóinak zöme eddig csak egyszeri illetménykiegészítéseket kapott néhány hónapra visszamenőleg. Az intézetekben most azt próbálják elérni, hogy ezek az egyszeri kiegészítések 2021-től beépüljenek a munkabérekbe – a megígért béremelést ugyanis semmilyen jogszabály nem rögzíti.

Mende Balázs szerint nagyon sok múlik a munkáltatón. Úgy véli, ahhoz, hogy a kutatóhálózat a munka törvénykönyve alatt is jól működhessen, nemcsak jogszabályok, hanem „jóindulatú főigazgatók” is kellenek a kutatóközpontok élére. Már csak emiatt is várakozással tekintenek 2021-re: jövő év elején kilenc főigazgatói megbízás jár le, és még nem tudni, kik lesznek az új vezetők. A TDDSZ és az ADF többször kezdeményezett egyeztetést a kutatóhálózat új fenntartójával, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózattal, illetve a minisztériummal, eredménytelenül. 

Pálinkás József: rossz irányt vett a magyar tudomány

Egyfajta bezárkózás vetül ki az egész magyar tudományos életre, amit én horrorként élek meg – nyilatkozta lapunknak a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke. Pálinkás József szerint a szakmai döntések helyett egyre hangsúlyosabbak a politikai döntések, amit rendkívül rossz iránynak tart. Ez alatt nemcsak az akadémiai kutatóhálózat elcsatolását érti, hanem például azt is, hogy gombamód szaporodnak az olyan nagy költségvetésű, de „nulla teljesítményű” kutatóintézetek, mint a Magyarságkutató Intézet vagy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet. Szerinte az, hogy az Orbán-kormány „nemzeti tudományt” akar csinálni, tévút: a tudományos kutatások értékét mindig nemzetközi mércével mérik. 

Forrás Népszava