Nagy lépést jelent előre a digitális munkarend a hazai oktatás fejlesztésében, de a személyes kapcsolatok és jelenlét nélkül nem lehet teljes a pedagógusi munka – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke. Beszélt az érettségi különleges lebonyolításáról, a ballagások nagy hiányáról és arról is, hogyan tudnak felkészülni a módosított Nemzeti alaptanterv szeptemberi bevezetésére.

 Tekintettel a járványhelyzetre, rendkívül biztonsági intézkedések közepette kezdődtek meg az érettségi vizsgák is. Ön is iskolaigazgató, hogyan zajlottak az első hét vizsgái?

Amikor eldőlt, hogy május 4-én megkezdődhet az érettségi, a bizonytalanság nagyjából elmúlt, és úgy vettem ki, hogy már a diákok is úgy voltak vele, hogy jobb lenne, ha rendben lemenne az érettségi. Az előző héten mind a tankerületek, mind a szakképzési centrumok, mind a kormányhivatalok megpróbálták az iskolákat ellátni azokkal a biztonságos eszközökkel, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy tényleg rendben kezdődjenek meg az érettségik. Úgy tudom, hogy nem volt végül egyetlen iskolában sem gond.

Több felügyelőre tanárra volt szükség?

Nálunk a Révai Gimnáziumban eddig is nagyjából tíz-tizenegy vizsgázó volt egy teremben, most ez még csökkent, kilencen ültek le három padsorban, mindegyik sorban hárman mozaikszerű elrendezéssel. De biztosan volt olyan iskola, ahol több felügyelőre volt szükség. Mindenki úgy igyekezett megszervezni felügyeleti szemponból az érettségit, hogy az idősebb kollégákat megpróbálta nem beosztani. Szerencsésen alakult a helyzet nálunk, két olyan kollégánk van, akinek krónikus betegsége van, és jó páran idősebbek, rájuk az első héten nem számítottunk, ennek ellenére többen jelezték közülük is, hogy amennyiben szükség van rá, szívesen bejönnének. Ott voltak inkább problémák, ahol vállaltak nagyobb számban emelt szintű érettségit az iskolák.

A tekintetben is különleges a mostani helyzet, hogy az írásbeli dolgozatokat pihentetni kell, tehát nem kezdhetik meg rögtön a javítását az írásbeli dolgozatoknak. Hogyan zajlik ez?

Egy nagyobb teremben vettük át a dolgozatokat, és ott tároljuk, mert 24 órát kell kivárni, azt mondják a szakemberek, hogy ennyi ideig marad meg a vírus. Van idő a javításra, május végén lesznek azok a megtekintések, amikor a diákok majd észrevételeket tehetnek.

A diákok túlnyomó többsége egyetértett azzal, hogy legyen érettségi. Elenyésző számban kértek halasztást?

Igen. Én is arra kértem mindenkit, alaposan fontolja meg, hogy mit szeretne tenni. Biztos vagyok benne, hogy a felvételire készülők közül szinte mindannyian azt választották, hogy érettségiznek. Azoknak, akik nem tanulnak tovább, azért nagy könnyítés, hogy nincs szóbeli, persze biztosan van sok olyan diák, aki ott javított volna az eredményén. A gimnáziumoknál nem volt nagyon kérdés, hogy a gyerekek döntő többsége eljön, de az információim szerint a szakgimnazisták közül is csak két százalék mondta le az érettségi vizsgát.

Teljes lehet a négy- vagy hatévnyi teljesítmény mérése a szóbelik nélkül?

Ezt kellett mérlegelniük a döntéshozóknak is. Különleges helyzet van, el kellett dönteni, hogy vállalunk-e egy május elejétől június végéig elhúzódó vizsgaidőszakot, vagy megpróbáljuk nagyjából két hét alatt az írásbeli részt rendezni, és négy-öt nap alatt a szóbeli vizsgákat. A szóbeli érettségi vizsga a jó képességű diákoknak egy nagyon szép élmény szokott maradni, bármennyire is tartanak tőle – ez most elmarad.

Sokat emlegették a jegymegajánlást. Ez nyilván egyszerűbb lett volna, de kevésbé adna számot vagy kevésbé tükrözné a többéves iskolai munkát?

Én egészen biztos vagyok benne, hogy kevésbé tükrözné. Biztosan kifejezik az év végi jegyek az adott év tanulmányait, de egy 10–12. osztály alapján meghatározott érettségi jegy nekem azért nem tetszett, mert így például azt a fejlődést, amit, mondjuk, 10-hez képet, 12-re valaki bejár, nem lehet figyelembe venni. Ha valaki esetleg 10-ben még nem tudott úgy teljesíteni, ezt figyelembe venni egy érettségi jegynél, legalábbis megkérdőjelezhető. Mindezek ellenére én el tudtam volna fogadni azt, hogy érettségi jegyként, akik nem tanulnak tovább, valamilyen osztályzatot kapjanak az előző teljesítményeik alapján.

Mindeközben megy tovább a tanév is távoktatási formában, digitális munkarendben. Arra kell készülnünk, hogy ez vélhetően most már így marad a tanév végéig?

Én is erre készülök. Talán az elsőtől negyedik évfolyamos diákok azok, akiket vissza lehet engedni az iskolába, hiszen számukra értelmezhető legnehezebben a digitális tanítási forma. Az ő utazásuk a legkevésbé tág területeket érintő, illetve az ő szüleiknek kell a legtöbbet segíteni. Ez valószínűleg most már nem lesz. Számtalan más országban lévő példákat is néz az államtitkárság, az operatív törzs meg a kormány is, és az látszik, hogy kötelező módon nagyon kevés országban térítik vissza a diákokat az iskolába.

Voltak már felvetések arra, hogy a mostani tanévet meg lehetne hosszabbítani június közepe után is. Van egyeztetés erről, vagy úgy készülhetünk, hogy az eredeti rendben fejeződik be a tanév?

Most már egyértelmű, hogy a tanév június 15-én fog befejeződni, és láttam már az új tanév rendjének a rendelettervezetét: szeptember 1-jén kezdődik. Ez még inkább valószínűsíti azt, hogy senkinek a fejében nincsenek olyan tervek, hogy ez a tanév rövidebb, a következő tanév pedig hosszabb lehetne.

A tanév lezárása ugyanúgy történhet majd?

Igen, azokkal a különbségekkel, amelyeket ez a helyzet okoz. Nem gondolnám, hogy mindenhol ugyanúgy kellene eljárni, az osztályozó értekezlet megtartása is nagyon sokféle lehet. Az is könnyen lehet, hogy egy iskolának vannak olyan terei, ahol megfelelő számban leültethetők pedagógusok. Vannak olyan iskolák, ahol nagy szabadtéri felületek vannak, tehát még az is elképzelhető, hogy megtarthatnak valami évzárószerű eseményt. Nagyon sokféle befejezést el tudok képzelni. Én azt javasolnám, hogy bízzuk a helyi emberekre, a helyben dolgozó iskolák pedagógusaira, hogy hogyan próbálják megszervezni az év végi teendőket.

Már jó másfél hónapja zajlik a digitális munkarend az oktatási intézményekben. Ha összegezzük az elmúlt hetek tapasztalatait, akkor mi a mérleg?

A mérlegben első helyre kívánkozik, hogy példátlan összefogás volt. Szerte az országból kapok visszajelzéseket, hogy szülők, volt tanítványok, helyi emberek, vállalkozók, magánemberek, cégek hogyan segítették eszközökkel az iskolákat. A pedagógusok döntő többségét teljesen váratlanul érte ez a helyzet, ettől függetlenül szerintem mindenki nagy energiákkal és gyorsan próbált reagálni. Ebből adódtak persze zavarok is, ezért is írt a Nemzeti Pedagógus Kar egy levelet, ajánlást a digitális munkarendhez. Rengeteg tapasztalat gyűlt össze. Például középiskolákban ez a munkarend átalakította a gyerekeknek a napi, heti teendőit is, amiben nagyon sok pozitív dolog is lehet. A bejáró diákok bioritmusának is jót tesz, hogy nem kell, hajnalban fölkelni, tehát pihentebben láthatnak neki a munkának. Akik felelősségteljesen használták ezt az önállóságot, ott az önálló munkának a pozitívumai szintén jelentkezhetnek. Kétségtelen viszont az is, hogy előbb-utóbb az ingerek, a szocializációs hatások nagyon hiányoznak, főként a fiatalok életéből. Tehát ha ennek a digitális munkarendnek lesz is hatása a későbbiekre, akkor azért meg kell fontolni, hogy mit és milyen mennyiségben lehet használni. A legnagyobb problémát szerintem az okozhatta a technikai dolgok kezelésén túl, hogy nem volt az iskoláknak egy egységes felülete, amelyen dolgozzanak. Ezt sokkal jobban elő lehet majd készíteni, illetve azt, hogy mennyi tananyagot lehet feladni, mi a számonkérés módja, hogyan értelmezhető egyáltalán a számonkérés.

Hogyan kell elképzelni a digitális tananyagokat? Nyilván nem arról van szó, hogy egy adott tankönyv digitális változatát tanítják ilyenkor a pedagógusok.

Legfontosabb szerintem az, hogy a pedagógusok egyértelművé tegyék azt, hogy mikor milyen felületet használnak, és azt a felületet, amit használnak, magabiztosan tudják kezelni. Első körben nagyon sokan próbálkoztak a Kréta-rendszeren keresztül feladatokat kiadni, és mivel sok esetben erre a felületre töltöttek fel eleinte videókat, az első időkben döcögősen működött. Utána beállítottak különböző szervereket, és a rendszer jobban működött.

Szerencsés, ha ugyanaz a platform van a magyarórán és ugyanaz a matekórán?

Az problémát okozhatna, ha a diákoknak, mondjuk, a tíz tantárgyból tízféle felületet kellene használni. Nagyon fontos azt is figyelembe venni, hogy lehetőség szerint ne minden óra legyen online, mert egyrészt ez bizonyos költségeket is jelenthet a családoknak, másrészt ha egy családban több diák van, vagy esetleg otthonról kell dolgozni a szülőknek is, akkor ez problémát jelent.

Mekkora az iskolák, illetve a pedagógusok szabadsága ezen a téren? Maguk dönthetnek arról, hogy milyen platformot és hogyan használnak?

Lehetőség nagyon sokféle van, és az iskolák többségénél nincs kötelező előírás. Biztos van, ahol sokkal inkább kérik azt, hogy a pedagógusok számoljanak be a napi munkájukról, mások nagyobb önállóságot adnak. Én alapvetően erősen megbízom a kollégáimban és a diákokban is, mert ebben a rendszerben nagyon fontos, hogy bizalommal forduljanak a fenntartók az iskola felé, az iskolák a pedagógusaik felé, a pedagógusok pedig a gyerekek felé. Nem tudunk mindenkit mindig és állandóan ellenőrizni. Ki kell alakulnia a gyerekekben is annak a felelősségnek a tudata, hogy alapvetően a feladataikat nem miattunk kell hogy elvégezzék, hanem a saját maguk fejlődése érdekében. Szerintem ezt is szolgálhatja ez a rendszer.

Ez egy tesztidőszak a jövőre nézve, akár a jövő oktatásának a főpróbája?

Ennél jobb tesztidőszakot, tegyük egy kicsit idézőjelbe, nem nagyon lehetett volna csinálni. Ha megkérték volna a pedagógusokat, hogy egy hétig próbáljanak így dolgozni, és nincs kényszer, nem hiszem, hogy el lehetett volna érni ilyesmit. Sokszor kikényszerít az élet olyan dolgokat is, amelyekről nem is gondoltuk, hogy meg tudjuk oldani. Sokkal inkább előtérbe helyeződik egy problémának a megoldása, amit egyébként mi paradigmaváltásnak is gondolunk a közoktatásban, hogy segédanyagokat használva, önállóan vagy esetleg összedolgozva kell megoldani problémákat. Szerintem ez az oktatási rendszer most adhat egy lökést, hogy elinduljunk ebbe az irányba.

A pedagógus személyisége és a személyes jelenléte is különösen fontos a tanórán, az iskolákban. Most, amikor erre nincs lehetőség, mi az, ami inkább előtérbe kerül a pedagógus részéről?

Az oktatásnak ebbe az irányba kellene elmozdulni, de azt, ami most működik, nem tartom tartósan elképzelhetőnek. A személyes jelenlét, a közösségszervezés, az eltérő képességek figyelembe vétele kevéssé tud most megvalósulni, arról nem beszélve, hogy a diákoknak azért nagyon hiányoznak azok az élmények, amelyeket, ha nem is feltétlenül a tanítás, de az együtt töltött idő ad. Gondoljunk csak arra, hogy például a végzős évfolyam, amelynek kimaradt az utolsó másfél hónap, miben szenvedhette a legnagyobb veszteséget? Biztos sokaknak hiányoznak az utolsó instrukciók is a tanulással, a tananyaggal kapcsolatban, de leginkább a közösség hiányozhat, az elbúcsúzás, a méltányos elköszönés az iskolától, a pedagógusoktól, az osztálytól, a ballagás, ami igazából bizonyos értelemben a szülőktől való elbúcsúzás is, hiszen új életforma kezdődik akár több száz kilométer távolságban a szülői háztól. Ezt a digitális oktatás, ez a munkarend nem tudja visszaadni, ugyanakkor nagyon sok olyan dolgot is tud, amely kiegészítheti azt a hagyományos formát, amit most nem tudunk gyakorolni.

A digitális munkarendben is van valamilyen órarendi beosztás?

Én a merev, órarendszerű felosztástól tartózkodnék, különösen a felsőbb évfolyamokon. Ugyanakkor nyilván megkövetelném mindenkitől, hogy rendszeres legyen a feladatkiosztás és legyen egy elvárás is, hogy milyen időközönként kérjünk vissza feladatmegoldásokat. Biztos olyan pedagógusok, akik másként vélekednek erről, és a klasszikus órarendhez jobban közelítő megoldást favorizálnak. Én azt gondolom, hogy ebben az időszakban nagyobb teret kell adni annak, hogy ki hogyan tudja beosztani az idejét megfelelő kontrollal. Nem elfogadható, ha délután ötkor, hétvégén, bármikor küldözgetünk feladatokat, és azt sem szeretném, ha a diákok is bármikor el tudják küldeni a feladatokat vagy bármikor fel tudják hívni a pedagógusokat. Tudomásul kell venni mindannyiunknak, hogy ez nem 24 órás szolgálat. Sem a szülőktől nem várhatjuk el, sem a diákoktól, és kölcsönösen ők sem várhatják el tőlünk.

Az ellenőrzés és az értékelés ugyanúgy megvalósítható? Lehetnek ugyanúgy feladatlapok, dolgozatok, akár szóbeli felelés az online térben?

Lehetnek és bizonyos tantárgyakból szerintem célszerű is. Például idegen nyelvből biztos vannak online feleltetések. Más tantárgyakból esetleg projektmunkák vagy olyan prezentációk készítése, amelyek alapján lehet látni, hogy az anyagot valóban átgondolta, feldolgozta valaki. Nagyon tetszett az, amikor a saját iskolás gyermekeim olyan feladatokat kaptak, hogy írjanak újságcikket egy történelmi eseményről, egy külpolitikai cikket, egy belpolitikai cikket, egy kultúrához kapcsolódó témájú cikket, tehát szerkesztenek tulajdonképpen egy újságot. Mert mindez azt jelenti, hogy utánanéznek a dolgoknak, és ebből sok esetben talán több meg is marad bennük az adott korszakból. A tantárgyaktól is függ a számonkérés gondja. Egészen biztos, ha a diákok „puskázni” szeretnének, akkor ebben a rendszerben több lehetőség van arra, hogy összedolgozzanak. De hát nem tudunk folyamatosan mindenkit ellenőrizni, és nem is biztos, hogy kell.

Digitális oktatásról beszélünk, ami nyilván általános iskolai felső tagozaton vagy a középfokú oktatásban jobban kivitelezhető, de mi a helyzet alsó tagozaton azoknál a kisiskolásoknál, akik éppen most tanultak vagy tanulnának meg írni, olvasni, számolni?

Sokat beszéltünk az érettségizők terheiről, de a legnagyobb kihívás előtt az alsós tanítók voltak. Minden elismerésem és tiszteletem az övék. És a legnagyobb kihívás előtt az alsós, különösen az első-második osztályos diákok voltak, és remélem, hogy azért jól élték meg ezeket a helyzeteket, hiszen náluk az, hogy 45 percig a számítógép előtt üljenek, elképzelhetetlen. Minden tiszteletem azoké a szülőké, akik ott vannak a gyermekeik mellett és próbálnak segíteni, mert ezek a kisdiákok nyilván segítségre szorulnak. A digitális eszközök önálló használata nem várható el hét-nyolcéves korban, ezért itt értelmezhető legkevésbé a digitális munkarend. Ezeknek a gyerekeknek az életében okozta a legnagyobb csapást ez a mostani járványhelyzet. Nem is igazából tudom elképzelni mint középiskolai diákokkal foglalkozó tanár, hogy hogyan lehet megoldani a helyzetet. Olyan károsodás azonban nem érhette a gyerekeket, amit ne tudnánk pótolni a későbbiekben.

Szeptembertől, igaz, felmenő rendszerben, jön a módosított Nemzeti alaptanterv. Lesz elegendő idő, erő, energia erre felkészülniük a pedagógusoknak?

Ez valóban így van, szeptembertől első, ötödik és kilencedik évfolyamon a nemzeti alaptanterv módosításait bevezetjük. Ez külön kihívás, hiszen folyamatos iskolai megbeszélésekre, konzultációkra az előző időszakban nem volt lehetőség, ezért is szerencsés, hogy április 30-ig alapvetően felül kellett csak vizsgálni a pedagógiai programot. Annyi valószínűleg megvalósult, hogy egy intézményi órahálót a vezetők meg tudtak beszélni, de a helyi tantervek kidolgozása még nem történhetett meg. Meg kell várni a hátralévő időszakot, és utána kezdeni.

Vannak határidők, amikorra el kell készülni a helyi tanterveknek, kerettanterveknek?

A helyi tanterveket, a pedagógiai programokat a nevelőtestület fogadja el. A fenntartónak abban az esetben van beleszólása, ha anyagi többletterheket róna rá a megvalósítás, ezért ha augusztusra esik a végső kidolgozás, akkor sem lesz még későn. Nyilván jobb lenne a felkészülés miatt, ha ez június végéig valamilyen módon elkészülhetne, és annyiban a helyzet talán nem megvalósíthatatlan, hogy a tantárgyak egy részénél az óraszámok, a keretek maradtak, még ha a tartalomban van is változás. Azokban lesz nehezebb, ahol az óraszámok és a tartalmak is jelentősebben változtak, azok a munkaközösségek, azok a munkaközösség-vezetők nagyobb kihívás előtt vannak, ez komoly feladatot ró rájuk.

Még az év elején a Nemzeti Pedagógus Kar szervezett egy konzultációsorozatot, hogy felkészítsék a pedagógusokat ezekre a kérdésekre. Meddig jutottak?

Talán az volt a legpozitívabb része ennek a konferenciasorozatnak, amely sajnos tényleg négy-öt megyében valósulhatott csak meg, hogy picit megnyugtatta a kollégákat, hogy azért ez így teljesíthető. A kérdések inkább a technikai részekről szóltak, kevéssé arról, hogy most ez miért került be, az miért nem került be. Jó lett volna, ha ezt végig tudjuk csinálni. Nekünk is tapasztalatot jelentett volna, és mi is jobban tudtunk volna segítséget nyújtani. Készülünk arra, hogy amikor már a tantestületek vagy a munkaközösség-vezetők benne vannak ebben a munkában, akkor megkérdezzük őket a tapasztalataikról, de ez most nem időszerű.

Az új Nat egyik fontos célkitűzése volt a tananyagcsökkentés. Érzékelhető lesz ez önök szerint szeptembertől?

Nehéz erre pontosan válaszolni. A nemzeti alaptanterv korszerűbb szemléletet tükröz, nem annyira az ismeretekre és a tanításra, hanem a tanulásra és a tanulási eredményekre helyezi a hangsúlyt. Tananyagcsökkentés is felfedezhető benne, igaz, tantárgyanként nagyon eltérő módon. Természettudományokban, matematikában szerintem jobban, mint máshol. A Nemzeti alaptantervet, ezt a 2020-ast nyilván lehet támogatni, lehet kritizálni, összességében mi azt gondoljuk – nagyon sok emberrel is beszéltünk, akik készítői vagy épp ellenzői voltak –, hogy azért ez egy lépés előre. Lehetne biztos nagyobb is, lehetne jobb is, lehetne másmilyen is, de ez így sikerült.

Forrás: InfoStart