A közszolgáltatások szerepe a koronavírus-válság ideje alatt nagyon nagy, elég csak az egészségügyi ellátórendszer szerepére gondolni. A társadalomra és gazdaságra gyakorolt hatásuk ebben az időszakban felbecsülhetetlen, a GDP-ben realizálódó hozzáadott értékük viszont felbecsülhető - ennek lehetséges irányát mutatjuk most be. A nemzetgazdasági ágazatokat bemutató körképünk következő állomása az okatás, közigazgatás, védelem, egészségügy, háztartások gazdásági aktivitása, víz- és hulladékgazdálkodás ágazatok lesznek – írja a Portfolio.

 A koronavírus válság kiváltó okát nem a gazdaság általános állapotában, nem is valamilyen piaci vagy pénzügyi folyamatban kell keresnünk – a koronavírus-válságot a nemzeti kormányok idézték elő a gazdaság mesterséges leállításával, illetve a gazdasági szereplők a racionális óvatosságukkal. Így a kieső kereslet és a szakadozó szállítás miatt a gazdaság szereplői kétoldalról (kereslet-kínálat) kaptak nagyon nagy ütést. A gazdaság általános fejlődését javarészt a magánszektor teljesítménye határozza meg, most viszont a magánszektor kér segítséget a közszférától, hogy valamilyen módon életben tudjon maradni.

Korábbi cikkeinkben bemutattuk az érintett gazdasági ágazatokat, most a közösségi és a háztartási szektor gazdasági szerepével foglalkozunk. Ezek a TEÁOR és az Eurostat csoportosítása szerint az alábbi tevékenységekben oszlanak meg (narancssárgával).

Noha a termelés szempontjából a közszféra és a háztartások gazdasági tevékenysége elhanyagolhatónak tűnik, valójában így együtt már nagy – a nemzeti kibocsátás több mint 13%-a tartozik ide. Ez nem meglepő annak tudatában, hogy az állami újraelosztás mértéke Magyarországon nemzetközi szinten is kimagasló.

Felértékelődik a közösségi tevékenységek értéke

A közszféra – mint ahogy az fent látható volt, több ágazatra sorolható be, ezek pedig további alágakra bonthatók. Kezdjük a válság során kétségkívül az egyik legfontosabb ágazattal, a humán-egészségügyi ágazattal. Az ágazatba a kórházi ellátások különböző típusai mellett beletartoznak a szociális ellátó intézmények is.

Mondani sem kell, hogy az ágazat miért lát el fontos szerepet a válság során. Mivel a járvány elsődlegesen biológiai válságot okoz, az egészségügyi ellátórendszer túlterhelt, a dolgozók szakmai kvalitásai és megbecsültségük felértékelődik, az intézményrendszer reakcióképessége és terhelhetősége kulcskérdés. Cikksorozatunk célja elsősorban a gazdasági hatások ágazatonkénti bemutatására terjed ki, de a koronaválság sajátossága itt is megjelenik:

AZ ELEMZÉSKOR NEM TÁMASZKODHATUNK KIZÁRÓLAG A TERMELÉSI VOLUMENVÁLTOZÁSOKRA ÉS A KILÁTÁSOK ROMLÁSÁRA – AZ EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZER NEM VÉGEZ HAGYOMÁNYOS ÉRTELEMBEN TERMELÉST, HA AZONBAN A KORONAVÁLSÁG HATÁSÁRA ÖSSZEOMLIK, AKKOR A TÖBBI ÁGAZAT DOMINÓSZERŰ ÖSSZEOMLÁSA MAGÁVAL HOZZA A TELJES KIBOCSÁTÁS JELENTŐS VISSZAESÉSÉT.

Így itt is elmondható, ami a mezőgazdaságnál: a nemzeti számlák rendszeréhez használt hozzáadott-értékszámítás nem tudja pontosan megmutatni, mennyire jelentékeny ágazat is az egészségügy. Mindenesetre a bruttó hazai össztermékben megjelenik a tevékenység, és mivel általános forrásátcsoportosítás és kapacitásbővítés történik, így az egészségügyben mindenképpen jelentős volumenváltozással számolhatunk – azaz a GDP-hatás pozitív.

A közegészségügy mellett ide sorolhatók a magán-egészségügyi szolgáltatók, amelyeknél egyik oldalról némi kibocsátás-növekedés prognosztizálható, főleg az ambuláns állami ellátások miatt. Ugyanakkor a szolgáltatások többségénél a korlátozások miatt szintén kapacitáskiesések, szolgáltatás-visszafogás a jellemző. Távkonzultáció, koronavírus-tesztelés számít átvészelési stratégiának, de összességében a magánegészségügy nem nyertese a járványnak.

A közigazgatás-védelem közül a védelem szintén megemelt kapacitásokkal pörög, a hadsereg és a rendőrség ugyanis aktív szolgálatot lát el a járványügyi intézkedések betartatása és a szükséges ellátás biztosítása miatt. Így itt is inkább volumenváltozás becsülhető. A közigazgatásban már más a helyzet, hiszen a hivatali ügyintézések száma visszaesett, így itt jobb esetben is stagnálással számolhatunk a termelési volumenváltozás becslésekor. Ismét hozzátesszük, hogy a közszféra esetén abszurdnak hathat GDP-hatást számolni, de a teljes gazdasági kibocsátás több mint 10%-a innen érkezik.

Az oktatásnál egészen biztos, hogy visszaeséssel kell számolni. Az otthoni oktatás egészen biztosan hatékonyságromlással jár, és ez a hozzáadott értékben is jelentkezni fog valamilyen mértékben. Arról nem is beszélve, hogy a leállás bizonytalanná teszi sokak felvételijét – a felsőoktatásba jelentkezők száma például meredeken csökkent a következő tanévre. Ezzel az egyetemek forrásoktól esnek el, az általános gazdasági környezet bizonytalansága pedig az oktatási jellegű beruházások elmaradhatnak.

Szintén visszavetheti az ágazat „termelését”, hogy a magánintézményekben a különoktatás nagy visszaesést szenvedhet el, ezek súlya az ágazaton belül pedig nem alábecsülendő. Ugyanakkor óriási bizonytalanságot okoz, hogy mivel az oktatás esetében zömében nem piacosított termékről beszélünk, ezért a GDP-becslést sem lehet piaci árakra alapozni. Éppen ezért elképzelhető, hogy a teljesítmény-visszaesést nem fogja pontosan megragadni a statisztika.

Azt feltételezhetjük, hogy a hulladékgazdálkodásban és a vízellátásban, szennyvízkezelésben nem következik be volumenváltozás, hiszen ezek alapvető fontosságú közszolgáltatások, és a tevékenységük viszonylag egyenletes, nem függ a gazdasági ciklusoktól.

A háztartási tevékenységeket tömörítő ágazat egyik alága, a háztartások termék-előállítása kismértékben nőhet is a nagyszámú otthonlét miatt, nem úgy a háztartások munkaadó tevékenysége, amely szinte biztosan visszaesik – a munkanélküliség növekedésével, a tőke - és munkajövedelmek csökkenésével egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy háztartási alkalmazottat tartsanak, sok esetben pedig erre nem is lesz szükség – például a gyermekgondozás feleslegessé válik az otthonlét miatt. Az sem utolsó szempont, hogy kevesen kockáztatják meg a fertőződést, ezért az óvatosság is a háztartási alkalmazottak létszámának csökkenésével járhat. Mivel ezen a területen is nagy a becslési bizonytalanság, a GDP-hatás is nehezen előrejelezhető.

Gazdasági értelemben milyen hatásokkal számolhatunk?

A közösségi szolgáltatásokat ért hatás is kettős: egyrészt az állam megnövekedett szerepe miatt az ide történő forrás-átcsoportosítások volumennövekedést eredményeznek az egyébként hagyományos termelést nem folytató ágazatokon belül, így a hozzáadott értéken keresztül ennek GDP-növelő hatása van. A másik oldalon viszont a kormányzat forrás-elvonást is bejelentett, nevezetesen a közszférából 922 milliárd forintot fognak elvonni – ami pedig épp ellentétes hatást vált ki. Vagyis mindaddig, amíg a kormányzati összességében nem költ többet a feladatellátásra, addig a forrásátcsoportosítások GDP-re gyakorolt hatása bizonytalan. Ha komolyan vennénk a kormányzat 3% alatti deficitcélját, illetve a 3% feletti gazdasági zsugorodásra vonatkozó várakozását, akkor az év egészében megszorító lenne a költségvetés, vagyis a GDP-re negatívan hatna.

Természetesen a közszféra fontosságát nem csak a hozzáadott értékből történő részesedése miatt, sőt, elsősorban nem amiatt kell kiemelni. A közszolgáltatások fontossága a válság alatt nagyon megnőtt, és a jelentősége nem is teljesen mérhető GDP-számokkal. A hatások számbavétele mégis fontos, mert míg a piaci ágazatok közül sok termelésének felét-harmadát elveszíti, addig a közösségi tevékenységeket tömörítő ágazatok a válság alatt is erőteljes támaszt nyújtanak a visszaesés mérséklésére.

Forrás: Portfolio