A húsvéti szabadságolások kellős közepén jelent meg a hír, hogy a kormány elvenné a kulturális dolgozók közalkalmazotti státuszát. Amennyiben a törvénymódosítás tervezetét a parlament kétharmaddal elfogadja, már idén november 1-től hatályba lép. Ezzel azonban az ágazatban dolgozó, többségében diplomás értelmiségiek jelenét és jövőjét teszik teljesen bizonytalanná. Az EMMI Nagypéntek előtti este értesítette levélben a törvénymódosításról néhány szakszervezetet, azt is előírva, hogy a szakma észrevételeit április 14-én reggel fél 9-ig kell visszaküldeni. Az egyik legszebb keresztény ünnepet így most több ezer muzeológus, könyvtáros, levéltáros, közművelődési szakember töltheti aggódással és félelemmel. A kulturális területet is képviselő szövetségnek, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke, Csóti Csaba válaszolt a 168 Óra kérdéseire.

A közalkalmazotti státusz eltörlése a kormány húsvéti ajándéka a kulturális szakmának? Váratlanul érte önöket a hír?

Igen is, meg nem is. Körülbelül fél éve lehet sejteni, hogy a kormány erre készül. Előzménye is volt már ennek, ugyanis a szakképzésben dolgozó szakoktatók közalkalmazotti státuszának elvesztését már tavaly novemberben megszavazta kétharmaddal a parlament. Második lépésként kerültek most sorra a könyvtárak, levéltárak, múzeumok, közművelődési intézmények munkatársai és az előadóművészek. Valószínűleg egyes országos intézmények vezetőivel külön is egyeztetett Orbán Viktor vagy Fekete Péter, kultúráért felelős államtitkár. De a szakszervezetekkel, szakmai szervezetekkel, semmilyen tárgyalás nem folyt. Arra pedig egyáltalán nem számítottunk, hogy éppen húsvétkor értesítenek minket erről. 

Vélhetően a minisztérium úgy kalkulált, hogy ilyenkor senki nem fog erre figyelni, és az ünnepek miatt a szakma sem tud majd felkészülten reagálni.

Az biztos, hogy a törvénymódosítás előkészítése hónapig tarthatott, tehát nem függ össze a koronavírus miatti sürgős gazdasági intézkedésekkel sem.

Vagyis a rendelkezést akár az ünnepek előtt és után is közzé tehették volna, és most a kulturális szakmának nem kellene kapkodni. Csakhogy az EMMI Nagypéntek előtti este értesítette levélben a közgyűjteményi szakszervezetet, míg a művészeti szakszervezeteket még erre sem méltatta. Tájékoztattak ugyanakkor egy e területen nem jelenlenlévő szakszervezetet, akik közzé tették a tervezetet. A kapkodás eredménye: az ünnep úgy telik a kulturális területen, hogy senki sem tudja mire megy be dolgozni kedden.

Voltaképp egy egész szakmát megaláztak a húsvéti időzítéssel.

Inkább úgy mondanám:

nagyon nem méltó ez az eljárás a szakmai egyeztetéshez. Ugyanakkor nem lep meg túlságosan.

Tavaly októberig vezettem Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetét, és rendszeres megtörtént, hogy egyik este megkaptuk egy törvénymódosítás szövegét, azzal, hogy másnap reggelig véleményezzük.

Mi szüksége van a kormánynak arra, hogy a kulturális szférában megszüntesse a közalkalmazotti státuszt?

Emögött szerintem elsősorban egy régi, ostoba szemlélet húzódik meg, amely szerint a közalkalmazotti lét elkényelmesíti a dolgozókat, akik aztán nem csinálnak semmit.

Van benne igazság?

Nincs, mivel a szakmai elhivatottság nem a státusztól függ.

A közszféra ágazataiban nem a profitszerzés a cél.

A kulturális szférában például fontos közművelődési célokat szolgálnak, és ehhez meg kell teremteni a feltételeket: az intézményeknek hosszú távon kell biztosítaniuk a munkatársaik szakmai fejlődését. Ehhez állandóság, tervezhető pályamodell kell. Épp ezért alkották meg 1992-ben a közalkalmazotti törvényt, amely a rendszerváltás egyik komoly munkajogi vívmánya volt. Ezzel ugyanis jóval nagyobb jogi biztonságot kaptak a közalaklamazotti jogállású munkavállalók és ezért „cserében” kitatratanak a közfeladatok ellátása mellett. Ez egyébként így is történ eddig. Ám az alkalmazottak biztonságát garantáló törvény most a szemétbe lesz dobva.

Mivel járhat a jogbiztonságuk csökkenése?

Diplomás muzeológusok, leváltárosok, könyvtárosok is ugyanolyan jogviszonyba kerülnek, mint például bármely építési vállalkozónál a kőműves segéd. Ugyanúgy lehet elbocsátani őket, és ugyanúgy lesz meghatározva a fizetésük is.

Kifejtené ezt?

Ha megszűnik a közalkalmazotti státusz, a kulturális szféra dolgozóit is munkaszerződéssel fogják foglalkoztatni, s ennek szabályozása Munka Törvénykönyvének hatálya alá tartozik.

Például egy szerződéses munkatársat sokkal könnyebb elbocsátani, mint egy közalkalmazottat, akinél alapos indoklásra van szükség. Változnak a végkielégítések is.

Közalkalmazottnál beleszámítanak a munkában töltött évek száma, a végkielégítés összege akár a nyolc hónapot is elérheti. Ezzel szemben a tapasztalat azt mutatja, hogy a szerződéses dolgozók alig kapnak végkielégítést. A közalkalmazotti törvény előírja, hogy mennyi szolgálati idő után, mekkora béremelés jár. Elvileg. A kulturális ágazat ugyanis ebben is hátrányos helyzetben volt: 2009 óta nem volt itt általános béremelés, legfeljebb bérpótlékokat sikerült kiküzdenünk. A kulturális területen eddig is méltatlanul alacsonyak voltak a bérek: jelenleg a munkatársak 80 százaléka garantált bérminimumot kap, azaz körülbelül nettó 160 ezer forintot visz haza. Ennyit kap az is, akinek érettségije van, és a diplomás szakember is. Ilyen körülmények között, ezt a munkát csak azok vállalták, akikben a legmélyebb hivatástudat élt, és úgy gondolták: hivatásukat hosszú távon csakis így tudják gyakorolni. Ezek, a többségében magasan kvalifikált értelmiségiek kerülnek most majd jóval kiszolgáltatottabb helyzetbe.

Beleillik ez a Fidesz-kormány egész értelmiség-ellenes politikájába. Vagy emellett anyagi nyeresége is van az államnak abból, ha megszűnteti a közalkalmazotti státuszt?

Egyelőre nincs.

Egyelőre?

Ez egy nagyon ravasz törvénymódosítási tervezet. Egyfelől beleírták, hogy a hatályba lépése után öt évig a munkavállalók bére nem csökkenhet, és a helyzetük nem változhat.

És mi lesz öt év után?

Arról nem szól a törvény és másról sem. Mert mi van például akkor, ha a kormány jövőre úgy dönt, hogy a kulturális ágazatnak nem tud annyi forrást adni, és mondjuk, a múzeumok költségvetését lecsökkenti. Minden intézményben bértömeggazdálkodás van, ami elvileg azt jelenti, hogy a múzeum megkapja a bérkeretet, de az intézmény vezetője „eldöntheti”, hogy a fűtésen spóroljon, vagy a munkabéreken, és inkább elküld két embert. Vagyis hiába szerepel a törvénymódosításban, hogy a munkavállalók helyzete nem változhat, ha az nincs benne: mi történik akkor, ha a kulturális szféra központi támogatásaiból elvonnak, ha az intézmények kevesebb pénzt kapnak? Ebben az esetben minden felelősséget az intézmények vezetőire hárítanak.

A Munkások Újságága ezzel kapcsolatban írta: „Sokat fognak bukni az átalakítással az idősebb, nyugdíj előtt álló kulturális szakemberek is, mert eddig 25, 30 és 40 év közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő után jubileumi jutalom illette meg a közalkalmazotakat. Mi erről a véleménye?

A jelenlegi törvénymódsítás tervezete szerint öt évig ezek a jogok még élnek. De akire hat év múlva kerülne sor, nos az valóban elbukta. A közalkalmazotti rendszer megszűnése biztosan rosszabb helyzetbe hozza majd azokat, akik a nyugdíjkorhatárt később érik el, akkor amikor már csak munkaszerződésük lesz.  Ami nem teszi lehetővé az ilyen jubileumi jutalmak fizetését. Tehát aki mondjuk, művészettörténészként több évtizede dolgozik a Szépművészeti Múzeumban, egyetemi fokozatokat szerzett, kutatásokban vesz részt, és tíz év múlva mehet nyugdíjba, hiába számított arra, hogy az aktív pályája lezárásaként majd ilyen anyagi elismerést is kaphat. Elvették tőle ezt a perspektívát is. Anyagilag sokkal jobban jár, ha otthagyja a múzeumot, és elmegy valamelyik magán aukciós házba szakértőnek. Igaz, ezzel a tudományos kutatásainak is szinte biztosan befellegzett, bármennyi évet és munkát fektetett eddig belé.

A törvénymódosítás tehát újabb állomás a kultúra leértékelésében?

A művelődéshez való állampolgári jogot az alaptörvény is kimondja, ennek ellenére a kultúra leértékelése évek óta tart. A kormány számára a kultúra, mint közszolgálati alapellátás nem számít, csak, mint propaganda eszköz.  

Megdöbbentő, hogy a törvénytervezetben külön kiemelik: „Nem terjed ki a törvény hatálya a VERITAS Történelemkutató Intézetre és Levéltárra.” Ennek közpénzekkel kitömött intézetnek legfőbb feladata, hogy a kormány Horthy kultuszához „tudományos” alapot szolgáltasson. 

Úgy tűnik egyedül a VERITAS munkatársai számára kívánnak továbbra is fokozott munkajogi védelmet biztosítani. Biztos vagyok abban, hogy ez politikai döntés, semmilyen más, szakmai indokot nem találok erre. Ez is azt támasztja alá, hogy a jelenlegi kultúrpolitikának nem a közgyűjtemények és közművelődési intézmények megfelelő működése a legfontosabb. Nem is az egyes művészeti intézménye számítanak, hiszen a törvénymódosítás érinti a színházak, szimfonikus zenekarok még közalkalmazásban lévő tagjait is.

A közalkalmazotti státusz megvonása azzal járhat, hogy kitűnő szakemberek hagyják el a pályát, és az intézmények szakmai színvonala romlik.

Forrás: 168 óra