Polgári engedetlenségre készül kis túlzással (vagy majd meglátjuk) a fél ország, ami viszonylag ritka madár minálunk. Persze volt egy pár emlékezetes eset, köztük olyan, amelyben részt vett a jelenlegi kormányfő vagy elődje, Gyurcsány Ferenc, és akadt, amelyikben Sólyom László volt alkotmánybíró és akkor még csak leendő államfő volt a húzónév. Ami a világot illeti, polgári engedetlenség nélkül Kelet-Európában még mindig kommunizmus lenne, Amerikában pedig nem lennének egyenjogúak a feketék – írja a HVG.
A Tanítanék tanármozgalom március 30-án reggel 8 órától egyórás akciót szervezett, a pedagógusok az iskolák előtt tiltakoznak majd, néhol a diákokkal vagy a szülőkkel együtt az oktatási rendszer megváltoztatásáért.
A demokráciában az ilyen tiltakozó akciókat polgári engedetlenségi mozgalomnak hívják, és a lényegét, illetve ellentmondását a még konzervatív-liberális Tamás Gáspár Miklós ragadta meg egy az 1990-es taxisblokád után született cikkében. Amikor egy állampolgár lelkiismereti okok miatt egy kormányzati döntés ellen tesz, azt elszabotálja, vagy tiltakozik ellene, kétféle reakció születik. Egy demokrata azt kérdezi, hogy az engedetlen állampolgár milyen jogon bírálja felül a többség által megválasztott képviselő (tehát egy politikus) döntését, egy liberális viszont azt firtatja, hogy mi a biztosíték arra, hogy a választáson történt egyszeri többségi akaratnyilvánítás mindig is helyes válaszokat ad. A filozófus arra jut, a „polgári engedetlen” – ha önzetlen érdekből, a büntetést vállalva megtagadja az engedelmességet a törvényes hatalomnak – az alkotmány barátja.
„A magyar ember olyan fajta, hogy kiáll az igazáért, ha kell. Sőt harcol is érte, ha muszáj, de nem keresi feleslegesen a bajt. Tudja, gyakran többre juthat béketűréssel, mint kardrántással” – ezt már Orbán Viktor mondta idén március 15-én (beszéde még verset is ihletett). Való igaz, az 1989 utáni (és előtti) történelmünk a polgári engedetlenség tekintetében össze nem hasonlítható mondjuk a görög társadalom által produkált legújabb kori tiltakozástömeggel, de pár példát azért találunk arra, amikor összeszerveződött egyének kinyilvánítják, hogy elégedetlenek az alkotmányos hatalommal.
Taxisblokád, 1990.
A rendszerváltás utáni első ilyen rögtön a leghangosabb, legerősebb volt, kicsit még a rendszerváltó idők hangulatát hordozta magán: ez volt a taxisblokád. A kormány 1990. október 25-én váratlanul bejelentette, hogy 65 százalékkal emeli a benzin árát, az áremelésre az olajár emelkedése és a(z akkor még) szovjet szállítások csökkenése miatt volt szükség, és az országnak 3-4 napra elegendő tartaléka maradt. A taxisok hasztalan próbáltak a kormánnyal tárgyalni, ezért megszervezték a blokádot: először Budapestet, majd több országos nagyvárost is lezártak autóikkal, nem engedték a ki-bemenő forgalmat, csak a mentőket, egyéb megkülönböztető jelzésű járműveket és az élelmiszer-szállítmányokat engedték közlekedni. Ekkor Antall József miniszterelnök kórházban volt, a kormány nem állt a helyzet magaslatán, Göncz Árpád köztársasági elnök pedig az áremelés visszavonását kezdeményezte a kormánynál. Végül három nappal később megegyeztek a felek, a benzináremelés nem, lesz olyan drasztikus. A közvéleményt megosztotta a blokád, de rengetegen szimpatizáltak a taxisokkal. A blokád után megindult volna a jogi felelősségre vonás, mivel a taxisok nem jelentették be 72 órával előbb a demonstrációt, és közérdekű üzem működését bénították meg. Végül Göncz Árpád köztársasági elnök közkegyelemről nyújtott be törvényjavasalatot, ezt elfogadták így az érintettek megúszták a büntetést. (Ha napról napra szeretné újraizgulni az eseményt, ide kattintson!)
Erzsébet hídi csata, 2002.
2002. július 4-én reggel 9 órakor ötven tüntető, tíz elakadásjelzőt villogtató autóval meglepetésszerűen lezárta az Erzsébet hidat, hatalmas torlódás alakult ki pillanatok alatt. A radikális jobboldali, a Lelkiismeret 88 csoporthoz tartozó tüntetők (köztük a most - nem ezért - terrorizmussal vádolt Budaházy György) a 2002-es, Fidesz által elvesztett parlamenti választás szavazatainak újraszámlálását követelték, szerintük választási csalás miatt nyertek a szocialisták. A rendőrség megpróbálta helyreállítani a rendet, ekkor több tüntető megsérült, hét embert előállítottak. 11 óra után a rendőrség csatárláncot alkotva letolta a hídról a tiltakozók tömegét, amely addigra 3-500 főnyire duzzadt, és megjelent körükben Makovecz Imre építész is. Délben végül megindult a forgalom a hídon. Az ügy nyomán eljárás indult, amely 2008-ban fejeződött be, a bűnösöket 30 nap közérdekű munkára ítélték, mert nem jogszerűen tiltakoztak.
Újabb csata, ezúttal a Zengőn
Sólyom László legemlékezetesebb kiállása arra az időszakra tehető, amikor még nem is volt köztársasági elnök, csak a(z őt később államfőnek javasló) Védegylet egyik aktivistája. 2004-ben civilek többszáz fős csoportja mászott fel a Mecsekben lévő Zengő-hegyre, hogy megakadályozzák egy korszerű NATO-radarállomás felépítését. Az építtető fakivágásra készült a természetvédelmi területen, ahol a híres bánáti bazsarózsák nyílnak, és volt is rá engedélye, de a civilek körbevették a fákat, és kisebb dulakodás árán sikerült is megvédeniük a virágokat. Az ellenállás hatására a honvédelmi minisztérium le is mondott erről a helyszínről, de Sólyom László államfőként a második számú helyszín, a Tubes kiválasztását is bírálta. Egy újabb vereség a civilektől egyik kormánynak sem hiányzott, a radarállomás ezért végül a Tolna megyei Medinán épült fel.
Kordonbontás, 2007.
„Ha másnak nem, a képviselőknek példát kell mutatniuk demokráciavédelemből” – mondta Orbán Viktor 2007. február 2-án, amikor a Fidesz-frakció nekiállt, és lebontotta a Parlamentet körülvevő kordont. A történet előzménye, hogy 2006. október 23-a, a zavargások és a téren kibontakozó össznépi politikai táborozás és tiltakozó akciósorozat megszüntetése után a rendőrség műveleti területnek kiáltotta ki a Kossuth teret, majd körbekerítette, mondván, azzal a Parlament zavartalan megközelítését biztosítja. Az adminisztratív intézkedés politikai szándékokat fedett el, nevezetesen, hogy ne lehessen újra tüntetni a téren.
A közéleti vita szintet lépett azzal, hogy a Fidesz parlamenti frakciója megjelent a kordonoknál, és Orbán Viktorral az élen nekiállt, és lebontotta a kordonokat. Orbán közölte, ha kell, lemondanak a mentelmi jogukról. A képviselők ellen rendzavarás miatt indult eljárás, végül a Pesti Központi Kerületi Bíróság megszüntette azt, nem látván bizonyítva a szabálysértés tényét. Plusz úgy látta, hogy a képviselők tulajdonképpen nem a rendőri intézkedést akadályozták, hanem az egyet nem értésüket fejezték ki, ráadásul az aktus békés és károkozástól mentes volt. Vagyis a bíróság a polgári engedetlenség tényét értékelte. Manapság mintha más és ellentmondásos lenne a bíróság álláspontja, úgy tűnik, az NVI-nél fellépő kigyúrt kopaszokkal nincs baja, Gulyás Márton aktivistát viszont első fokon bűnösnek mondták ki egy intézménytábla levételéért. A kettős mércén publicistánk rendesen ki is akadt.
LMP-s leláncolások, 2011–12.
2011 decemberében tervezte elfogadni a harmadik Orbán-kormány a választójogi törvényt, a stabilitási törvényt, az új jegybanktörvényt és a házszabály módosításait – ezeket az ellenzék akkoriban a demokráciára nézve végzetesnek minősítette. December 23-án az LMP tiltakozó megmozdulást szervezett a Parlament elé, majd pár képviselőjük és szimpatizánsuk is odaláncolta magát a bejárathoz. A tiltakozók az „Ugye, nem árulod el a demokráciát?” feliratú, a kormánypárti képviselők fotóit ábrázoló képekkel várták a fideszeseket, hogy így hassanak rájuk. A rendőrség előállította a tiltakozókat, köztük a velük egyetértő Gyurcsány Ferenc exkormányfőt. Később az Országgyűlés eljárási kegyelmet gyakorolt az érintett képviselőkkel szemben, amiből ők nem kértek, és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak.
2012 júliusában LMP-s és PM-es képviselők és aktivisták láncolták le magukat a Közgép Soroksári úti telephelyének bejáratához. A tiltakozók a tulajdonos Simicska Lajosnak juttatott állami megrendelések ellen kívántak fellépni, amelyek értéke 300 milliárd forint volt. (Ez még ajóval G-nap előtt volt, akkor még Simicska kapta a legnagyobb állami megrendeléseket.) A tüntetőket elvitték a rendőrök, a Közgép pedig perek sokaságával fenyegetőzött. Végül a tüntetőkre a gyülekezési joggal való visszaélés miatt 100 ezer forintos büntetést szabott ki a rendőrség, a Közgép nagy nyilvánosság előtti rágalmazási pert indított, amelyhez a képviselők mentelmi jogának felfüggesztésére lett volna szükség. Simicska cége azt is sérelmezte, hogy „az elkövetők a közlekedési útvonalat akadályozva, jogszerűtlen demonstrációt tartottak, ez pedig riadalmat és üzemzavart okozott a telephelyen”. Végül 2014. március 25-én mindenkit felmentett a bíróság.
Bárki fogna polgári engedetlenségi akcióba, a TASZ kisokosát érdemes elolvasni, hogy tudja, mi meddig hány méter.
Forrás: HVG
