Mintegy hatvan-hetven tudományos kutató tüntetett június 26-án, szerda reggel az MTA Humán Tudományok Kutatóházában. Ebbe az épületbe hirdették meg a Magyar Kutatási Hálózat (tavaly óta bevett nemzetközi nevén: HUN-REN) úgynevezett stratégiai workshopját, amely többek között éppen a kutatói hálózatba tartozó központok szervezeti kereteinek felmérésével és esetleges átszervezésével foglalkozik.
A tüntetés viszont, amelyet a tudományos dolgozókat tömörítő szakszervezet, a TDDSZ szervezett, pontosan arra akarta felhívni a figyelmet, hogy bármiféle szervezeti átalakítás előfeltétele volna az azonnali béremelés.
Jelenleg éppen egy nemzetközi tanácsadó testület világítja át a kutatóközpontokat, de nem tudni, a tagjai tisztában vannak-e azzal, hogy a magyar kutatók mennyiért dolgoznak, és milyen fizetések mellett kellene versenyképesnek lenniük a nemzetközi porondon. A tüntetők transzparensein mindenesetre megjelentek az adatok. „Nettó 246.000 forint fizetés 10 évvel a PhD után” – szerepelt az egyik táblán. „Havi albi: 200 ezer, havi fizu: 217 ezer” – állt a másikon.
Az eseményre érkező vezetőket, hazai és külföldi résztvevőket olyan táblák fogadták, amelyek szembeállítják a workshop rongyrázó költségvetését az akadémiai kutatók elkeserítő fizetésével, megélhetési körülményeivel. Egy angol nyelvű felirat azt világítja meg, hogy az esemény költsége egy itteni kutató négyéves fizetésének felel meg.
Az a tábla pedig, amelyen az áll, hogy „Ez nem Szingapúr”, arra utalt, hogy az autoriter rezsimeknek is van a „fejlesztő államot” szem előtt tartó változata, de a magyarországi nagyon nem az. Nem mellékesen, a mai workshop egyik témája éppen Délkelet-Ázsiának a tudományos színtéren zajlott felemelkedése volt.
Hogy ez a workshop nem a Marriott Hotelben, hanem itt valósult meg, vagyis a HUN-REN nem egy drága, külső helyszínen, hanem mégiscsak a saját ingatlanában rendezi meg az eseményt, az a TDDSZ korábbi tiltakozásainak és következetes adatigényléseinek eredménye. „Ezzel máris 25 millió forintot spóroltunk” – kommentálta a Qubitnek Bakó Imre kémikus, a TDDSZ vezetője.
„Minden stratégiai tervezés, bármi, ami a kutatóhálózat jövőjéről szól, az szemfényvesztés anélkül, hogy a bérekről beszélnénk” – mondta Gerő Márton, HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének kutatója, a TDDSZ alelnöke a tüntetést követően. „Ahelyett, hogy erről beszélne a HUN-REN központ, két projektet indított el tavaly. Az egyik egy nemzetközi tanácsadó testület általi átvilágítás, a másik pedig a stratégiai workshopok sorozata, aminek a negyedik alkalma zajlik most.” Mint mondta, beszédes, hogy a stratégiai workshopoknak négy kulcsszavuk van (stabilitás, fejlődés, dialógus és bevonódás), de ezek egyike sem érvényes arra az állapotra, amelyben jelenleg az akadémiai kutatóhálózat működik.
Gerő szerint leginkább a stabilitás hiányzik. Mint elmondta, az elmúlt 10-12 évben több átszervezés is történt már, és átvilágítás is zajlott, amikor a kutatóhálózatot leválasztották az MTA-ról. „Az átvilágítás eredménye ellenére szakították el. Közben kétszer átnevezték a kutatóhálózatot. Tavaly 5-12,5 százalékos csökkentés volt az új, már Gulyás Balázs vezette HUN-REN egyes kutatóközpontjainak költségvetésében, konzultáció és indoklás nélkül.” Gerő tovább sorolta a számokat: csak az átnevezésre elköltöttek 17 millió forintot, a stratégiai workshopokra eddig 87 milliót, az átvilágításra 135 millió forintot. „Ez valószínűleg bőven fedezte volna az elbocsátott kollégáink bérét.”
Egy tudományos segédmunkatárs bruttó alapbére 320-330 ezer forint között van, egy tudományos munkatárs 350 ezer forint bruttó bért kap, erre esetenként jöhetnek még bizonyos kiegészítések, így az említett két kategóriába tartozók bruttója 350-450 ezer közé tehető. A HUN-REN központ működési költsége tavaly 2,1 milliárd volt – ez, mint Bakó Imre hozzátette, nagyjából megfelel a Természettudományi Kutatóközpont költségvetésének, ami szintén aránytalanságokat jelez a rendszerben.
Gulyás Balázs, a HUN-REN elnöke ott volt a szerdai rendezvényen, így látnia kellett a demonstrálókat is, de nem ment oda hozzájuk, nem beszélt velük. Mint ahogy nem fogadta a TDDSZ küldöttségét februárban és áprilisban sem, amikor béremelésekről szerettek volna tárgyalni. Áprilisban ugyanis már zajlott egy TDDSZ-tüntetés a HUN-REN Piarista utcai épülete előtt, amit éppen az váltott ki, hogy a vezetés nem áll szóba a dolgozókkal.
„Ezerötszáz dolgozó írta alá a petíciót az év elején, de nem érkezett válasz. Személyesen átadtuk az egyik igazgatónak, arra sem érkezett válasz. Aztán elmentünk tüntetni, a válaszuk az volt, hogy lezárták az épületet. Most jeleztük, hogy a TDDSZ mint a dolgozók képviselője részt venne a mai workshopon, de nem reagáltak. Ma idejöttünk, sajnos látható volt, hogy milyen dialógus folyik: semmilyen” – mondta Gerő.
De mi vezetett ahhoz a sajátos helyzetig, hogy a tüntetők közvetlen főnökei, akik a szerdai eseményen is jelen voltak, nem beszélgetnek a tüntetőkkel és nem foglalnak állást, miközben az ő dolguk lenne képviselni a dolgozókat, adott esetben küzdeni a fizetésemelésükért? „Ez egy nagyon nehéz kérdés” – mondta Gerő. „Olyan szituációban vannak, hogy felelősséget éreznek, vagy érezniük kell a teljes kutatóintézet működéséért. Tehát az a szolidaritás, ami mondjuk az átalakulásnál még számos intézetben megvolt, mostanra teljesen megszűnt. Nem azt mondom, hogy ez az ő hibájuk, egyszerűen a helyzet hozta.”
Bakó Imre a Qubitnek elmondta, hogy pályakezdőként még azon tűnődött, mikor lesz az, amikor egy fiatal kutató fizetése eléri egy villamosvezetőét. Most, idősebb kutatóként csak annyi változott, hogy azon töpreng, jó volna, ha egyszer egy szenior kutató fizetése elérné egy pályakezdő villamosvezetőét. A kutatók az esemény végén jelezték, hogy a helyzet szerintük fenntarthatatlan, és ha csak a régió országait tekintjük, akkor Románia, Lengyelország, Csehország vagy Szlovákia nem pusztán a bérek tekintetében, de lassan az élvonalbeli pályázatok elnyerése szempontjából is elhúz Magyarország mellett.
Forrás: qubit.hu
