„Az biztos, hogy a szakszervezetek folytatják a harcukat. A pénteki Kossuth téri demonstráción a jövő nemzedéke erősen támogatta őket, ami biztos, hogy nagy erőt adott. Az is biztos, hogy akik az ellenállás új útjait kutatják, először az iskolák világát fogják megkeresni. A sok gyenge láncszem között, és az ezer sebből vérző ország helyzetében ugyanis az iskola a leggyengébb láncszem” – nyilatkozta Trencsényi László. A Magyar Pedagógiai Társaság elnöke szerint reálisak azok a jóslatok, hogy ennek a kormánynak nem lesz egy újabb ciklusa. Ennek az egyik tűzfészke az iskola lehet.

– A pedagógus szakszervezetek április 1-jén, éjfélkor felfüggesztették 2022. március 16-án megkezdett sztrájkjukat. Mivel nem a sztrájkszervezés a céljuk, amint megalakul az új kormány, azonnal bejelentkeznek, mert a tárgyalóasztalnál szeretnék elérni az oktatásban meglevő problémák megoldását. De vajon a kormány egy ilyen győzelem után akar-e velük tárgyalni?

– Mind a két forgatókönyv lehetséges. Az biztos, hogy a szakszervezetek folytatják. A pénteki Kossuth téri NoÁR-féle-demonstráció nagy erőt adott a szakszervezeteknek. Ott nemzedéki támogatás volt, a jövő nemzedéke erősen támogatta őket, ami biztos, hogy erőt adott. Az is biztos, hogy akik az ellenállás új útjait kutatják, először az iskolák világát fogják megkeresni. A sok gyenge láncszem között, és az ezer sebből vérző ország helyzetében az iskola a leggyengébb láncszem. Vagyis – ahogy mondani szokták –, ott robbanhat a szilvásgombóc. Úgyhogy abban egész biztos vagyok, hogy folytatódni fog a sztrájk. Az is feltűnő volt, hogy a „betojásból” felébredő Orbán senkit nem fenyegetett a választási győzelem utáni beszédében, kivéve az oroszokkal háborúban álló Zelenszkijt, és az ukrán elnököt gyalázta, ami csibészség volt. De most nem fenyegetett tisztogatással meg egyébbel, mert tudja, hogy nagyon gyenge lábakon áll, a kampányát, a győzelmét csak a közmédiának köszönheti. Ezért nem akar újabb gyújtópontokat keresni a társadalomban, mert lesz elég baja enélkül is. Hisz' itt van az államadósság, az energiaválság…

– Akkor mégis mit fog csinálni?

– Szerintem vagy kiegyezést fog keresni, vagy, ha hozzányúl ehhez a forró ponthoz, akkor magára rántja a kormányválságot. Még mindig ezt látom a reális alternatívának.

– Egy február 11-i rendeletben a kormány gyakorlatilag megtiltotta a pedagógus szakszervezeteknek, hogy valódi sztrájkot szervezhessenek. De a Publicus Intézet felmérése azt mutatta, hogy a megkérdezettek kétharmada (67 százalék) szerint a kormány nem járt el helyesen. Az összes ellenzéki szavazó így látta, de még a bizonytalan szavazók háromnegyede, illetve tízből három (31 százalék) Fidesz-szavazó is. Ez biztosíték arra, hogy meg akar majd egyezni a szakszervezetekkel?

– Igen. Mert a szülőket, fiatalokat is beleszámítva, akkora társadalmi csoportot érint az iskola válsága, hogy Orbán kétszer is meggondolja, nekimenjen-e ennek.

– Eddig se engedett beleszólást az oktatás minőségébe. Milyen oktatást vetít ez előre?

– Lassan letelik a Nemzeti alaptanterv (NAT) érvényességének öt esztendeje, eljön a felülvizsgálat ideje, tehát új NAT-ot kell készíteni. Az biztos, hogy ez társadalmi vitákat generál majd. A nagy kérdés, hogy át tudja-e majd vinni az akaratát a tankerületeken, vagy sem. Mindenesetre azok a tanügyi szakemberek, akikkel a közelmúltban beszélgettem, inkább szolidárisak voltak a valódi reformokkal, mint ellenségesek. Az erjedés megindult. Ugyanakkor minden lehet, mert lehet provokálni iskolaellenes hangulatot, ahogy az 2008-ban is történt, az úgynevezett tanárveréssel, ami nem is úgy történt, ahogy azt a médiában „összefaragták”. Az igazság az volt, hogy egy szakiskolában egy alkoholista, rasszista, nyugdíjas, hozzá nem értő tanárt egy diák megfenyegetett. Ebből csinálta a Fidesz-propaganda azt, hogy a liberálisok már verik is a tanárokat. Akkor még az akkori miniszter is megijedt egy pillanatra, de Sáska Géza oktatáskutató tanulmánya bebizonyította, hogy a konkrét eset nem is úgy volt, ahogy lefestették, és egyáltalán nem igaz, hogy az agresszióban a diákok oldalán áll a zászló, az nem növekedett az iskola világában. 2008-ban semmiképpen. A Fidesz-kommunikáció elég volt ahhoz, hogy fölkorbácsolják a hangulatot az iskola ellen, és a nyilvánvaló provokációval a szülőtársadalmat szembeállították a pedagógusokkal. De ennek most nagyobb a kockázata, mint 2008-ban volt.

– Az eddigi sztrájkban, polgári engedetlenségben nyilván kivéreztek a szakszervezetek. Várhatnak-e ezek után a társadalomtól újabb erkölcsi, anyagi segítséget?

– Erre még kevés adatunk van, de az biztos, hogy az iskola a leggyengébb láncszem. Könnyen lehet, hogy a sok minden – például a benzinár, vagy az élelmiszer-áremelés –  miatt elégedetlen szülők először az iskola ellen fordulnak. Amikor azonban látják majd, hogy a dolog nem Manci nénin meg Józsi bácsin múlik, hanem legalábbis a miniszteren, akkor ez a szövetség megteremthetővé lesz.

– A pedagógushiánnyal mit tud kezdeni a kormány?

– Tulajdonképpen ezzel megint magukra döntik a dolgot, mert kitalálják majd újra a képesítés nélküli tanárt, vagy lecsökkentik a tanárképzés idejét, és ráeresztik a képzetleneket az iskolákra. Ami megint rájuk fog visszaütni. Akármit csinálnak, belelavírozzák magukat a csapdába, és kénytelenek lesznek előbb-utóbb kivonulni a kormányból. Azok a jóslatok, hogy nem lesz egy újabb ciklusa ennek a kormánynak, reálisak. Ennek az egyik tűzfészke pedig az iskola lehet.

Forrás: hirklikk.hu