„Még ha a pedagógussztrájk le is csöndesedik, nem múlik el nyomtalanul. Olyan sebet okozott a kormányban, amelyik visszafordíthatatlanná teszi a folyamatot. Akármilyen kabinet lesz is, kénytelen lesz első intézkedései között a pedagógusok kérdéseire válaszolni” – nyilatkozta Trencsényi László. A Magyar Pedagógiai Társaság elnöke szerint a megmozdulás ugyanúgy kiindulópontja lesz a hatalom leváltásának, mint ahogy a rendszerváltáshoz vezető út első nagy lépése is az 1985-ös oktatási törvény volt. A hatalom akkor sem gondolta, hogy az egy olyan szikra, amitől az egész társadalom lángra gyúlhat.

Amikor Trencsényi Lászlótól, a Magyar Pedagógiai Társaság elnökétől azt kérdeztük, szerinte mi a PSZ és a PDSZ által március 16-ától határozatlan időre meghirdetett sztrájk első hat napjának tanulsága, azt válaszolta, „Az ellenállás ezen mértéke rekord a pedagógustársadalom részéről. Hozzáteszem, hogy a diákok és a szülők támogatása is előremutató. A kormány cinikus taktikája, az, hogy nem vesz róla tudomást, nem veszi föl a kártyát, miközben „stikában” megtorolja és próbája elsorvasztani a dolgot. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi állapotban tovább nem eszkalálható a „lázadás”. Valószínűleg ugyanaz lesz a sorsa, mint a korábbi pedagógusmozgalmaknak: csöndben eltűnik a pedagógia történetében. Ám, azért nem múlik el nyomtalanul. Ez a sztrájk olyan sebet okozott a kormánynak, amelyik mégis csak visszafordíthatatlanná teszi a folyamatot. Akármilyen kormány lesz, kénytelen lesz első intézkedései között a pedagógusok kérdéseire válaszolni.”

Trencsényi László beszélt arról is, hogy „a 30 évvel ezelőtti rendszerváltás – amire akkor senki nem gondolt –, tulajdonképpen az 1985-ös oktatási törvénnyel kezdődött. Azzal, amelyik meghirdette az iskolák autonómiáját, a pedagógusok alkotói szabadságát. Ezt annak idején a hatalom szó nélkül engedte, álmában sem jutott eszébe, hogy ez egy olyan szikra, amitől az egész társadalom lángra gyúlhat. De az lett. Ma már komoly történészek mondják, hogy a rendszerváltáshoz vezető úton a ’85-ös oktatási törvény az első nagy lépés volt. Lehet, hogy Gazsó Ferenc tudta ezt, vagy elképzelte, hogy ez lesz a hatása, de, lehet, hogy nem. Akkor Gazsó művelődésügyi miniszterhelyettes volt, Köpeczi Béla volt Magyarország oktatásügyi minisztere. Köpeczi volt az, aki a törvényt elfogadta és tolerálta, de Gazsóé volt lényegében az előkészítés, a szövegezés. A munkát ő és csapata, az az oktatásszociológus társaság végezte, amelyik az ellenzékben mozgott régóta, és kereste a kitörési lehetőségeit. Ezt találta meg az oktatásügyben, mert a hatalom nem félt az iskola világától, nem gondolta, hogy ez egy olyan szikra, ami végigfut az egész társadalmon. Ebből gondolom én, hogy ez a mostani pedagógus megmozdulás ugyanígy a kiindulópontja lesz a hatalom leváltásának. Ilyen szempontból optimista vagyok, akkor is, ha most lehet, hogy a sztrájk egy kicsit elcsöndesedik.”

Hogy a választások után mi lesz? „Akárki lesz kormányon, két eset lehetséges. Ha elkezd tárgyalni a pedagógusokkal, és valamilyen megoldást keres a kérdésekre, akkor a sztrájk elérte célját. Ha viszont – bármelyik kormány – nem kezd el a megoldásokon gondolkodni, akkor a szikra újra lángra fog kapni. mert a csalódásból, az elkeseredésből, és a mostani „sikerélményekből” olyan erő áll majd össze, amelyik felerősített akarattal fog a kérdéshez hozzányúlni.”

Trencsényi László azt mondja, ezenközben arról is szólni kell, hogy ugyanez a pedagógustársadalom az ukrajnai menekültek kérdésében jelesre vizsgázik, akár egyesével, akár csoportokban kerülnek ukrán gyerekek iskolába vagy óvodába. Nagyon sok ilyen óvodáról és iskoláról tud, de számtalan kollégáról is, aki személyesen fogadott be menekült családot. Ugyanakkor a pedagógusok gyűjtenek nekik, vagy maguk visznek segélyeket a számukra. „Legutóbb a Kőrösi Csoma Gimnáziumban jártam, az iskolaépületbe szinte nem lehet bejutni, mert a lépcsőház tele van összegyűjtött adományokkal. Ugyanez van Iványi Gábor iskoláinak a bejáratánál. Biztos másutt is, de én ebben a két iskolában jártam. Vagyis még erre is van figyelmük a kollégáknak” – teszi hozzá Trencsényi László.

Eközben – ahogy arról a Hírklikk is beszámolt – a PSZ és a PDSZ „Búvópatak” néven gördülő sztrájkká alakította a március 16-ától meghirdetett határozatlan idejű sztrájkját. A szakszervezetek egy olyan online felületet hoznak létre, ahol egy térképen meg lehet majd nézni, melyik nap melyik iskolában szerveznek valamilyen megmozdulást. A sztrájknapokat úgy osztják el, hogy lehetőség szerint folyamatosan legyen majd sztrájk a legtöbb területen, településen. Ezzel a módszerrel akár huzamosabb ideig is sztrájkolhatnak. Az elmúlt napokban már több budapesti gimnázium tantestülete döntött úgy, hogy felváltva sztrájkolnak. Így tettek a Kölcsey Ferenc Gimnázium és a Berzsenyi Dániel Gimnázium tanárai is.

A vidéki demonstrációk is folytatódnak, és két nappal a választás előtt, április 1-jén újabb tanártüntetés lesz a Kossuth téren, a Tanítanék Mozgalom és noÁr Mozgalom szervez közös szolidaritási koncertet és tüntetést. 

Forrás: Hirklikk