Sztrájk, tömeg, szolidaritás. Ennyi mindenképpen kell a munkavállalók, aktuálisan például a végtelenül alulfizetett pedagógusok, a közszolgálati és az egészségügyi dolgozók sikeres érdekérvényesítéséhez is.

A sztrájkra vonatkozó törvények szorításában azonban nem egyszerű megszervezni egy országos munkabeszüntetést. Végtelenül nehéz eredményesen mozgósítani, sztrájkba vagy akár csak utcára hívni meghatározó erejű tömeget. A félelem nagy úr. És ezt az érzést a magyar munkavállalók sajnos jól ismerik. Nem az ő hibájuk, hogy nem mernek lázadni, de itt az ideje megérteni és elhinni végre azt, amit a szakszervezetek szajkóznak: tömegben senki sincs egyedül. Tömegben nem kell félni. A tömeg az az erő, amellyel eredményt érhetünk el a hatalom különféle szintjeivel szemben. Egyedül ugyanis ez sem megy.

Legutóbb éppen a pedagógusok sztrájkja lett volna jó alkalom arra, hogy megmutassuk, mire megyünk együtt.

Mármint, sok szakszervezet és szervezett dolgozó együtt, egyetlen nagy tömegben. A tanárok meglepően jól vizsgáztak, a vártnál lényegesen többen vállalták a sztrájkot. Mint utóbb kiderült, országszerte húszezer pedagógus nem kezdte meg a tanítást reggel 8-kor, csak két órával később. Ami viszont ez után következett, az volt a klasszikus szolidaritás: a szolidaritás jegyében autós demonstrációt hirdetett aznap délutánra a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ). A résztvevő autók számával nem lehettünk elégedetlenek, csaknem kétszáz gyűlt össze a meghirdetett időre a budapesti Felvonulási téren. Látványos konvojba rendeződtek a zászlókkal, molinókkal „díszített” autók azzal a céllal, hogy figyelem felkeltésül átmenetileg megbénítsák a várost.

És ez a kétszáz jármű meg is bénította volna a belvárosi közlekedést, s az emberek a bosszantó dugót látva biztosan gondolkodtak volna legalább néhány másodpercig a kiváltó okon, a tanárok problémáján. Ez azonban sajnos nem történt meg, mégpedig éppen a konvojt kísérő – pontosabban nem kísérő – rendőrség miatt.

Korábbi tapasztalataink, de az előzetes tájékoztatás alapján is úgy gondoltuk, a kirendelt rendőrök egyben fogják tartani a tüntetőket, biztosítják az együtt haladó konvoj zavartalan, figyelemfelkeltő útját a délutáni forgalomban. Utóbb kiderült, erre még csak szándék sem volt. A látványos és a résztvevők száma miatt impozánsnak indult autósort a rendőrök ráengedték a forgalomra, s alig pár perc múlva a felzászlózott, felmolinózott járművek szinte egyenként, szétszórtan, nagyobb feltűnés nélkül beolvadtak a szokásos délutáni forgalomba. Gyakorlatilag normál tempójú városnéző túrára kényszerültek. Így aztán nem sok járókelőben gyújtották fel a pedagógusügy iránti szolidaritás lángját. Felaprózódott az erő, kialudt a szikra, elmúlt a varázs. A kudarc oka a hatalom taktikája mellett a gyakorlat és a tapasztalat hiánya.

Példaértékű és biztató jel, hogy a tanárok határozottan kiálltak magukért és társaikért. Nem hetekig tartó gördülő sztrájkot, mindössze két órás munkabeszüntetést tartottak, mégis az egész ország felfigyelt rájuk.

Azóta már tudjuk, a szülők egy része szolidáris volt velük, megértette harcuk lényegét, ezért nem is vitte be a gyerekét az iskolába az első két órára. Pedig megtehette volna, ügyeletet mindenhol biztosítottak. Mások viszont szinte magukból kifordulva szidták a tanárokat, akiknek – szerintük – semmi okuk az elégedetlenségre, hiszen például mindenkinél több szabadságuk van, elvégre „egész nyáron nem csinálnak semmit”.

A sztrájknak Magyarországon nincs hagyománya, olyan szokatlan és furcsa jelenség, ami ma még erősen megosztja a társadalmat. Pedig a sikeres megmozdulásokhoz – a tüntetésekhez is – szükség van a társadalom széleskörű támogatására is.

Sokan gondolhatják és mondhatják – mondják is –, hogy ideje lenne a szakszervezeteknek új, hatásosabb fegyvereket bevetni. Én azonban úgy vélem, kitörést nem feltétlenül csak újdonságokkal lehet produkálni. Javaslom, használjuk bátrabban a régi eszközöket, s meg fogunk lepődni, mennyire hatásos egyik-másik. A mindent elsöprő tömegtüntetések és a jól szervezett sztrájkok a hatásos eszközök közé tartoznak. Ahol tömegek mernek tüntetni, ott a sztrájktól sem fognak visszariadni az emberek. Merjünk tüntetni, merjünk sztrájkolni! Gyakoroljunk együtt!

Forrás: Népszava