Egyre több iskola tanári kara kel ki az új Nemzeti alaptanterv (NAT) ellen, amelynek hibáit a múlt héten nyilvánosságra hozott kerettantervek sem köszörülték ki, sőt. Míg a kormány azt állítja, a tiltakozóknak politikai, ideológiai motivációi vannak, a szakmai szervezetek nem győzik sorolni a pedagógiai ellenérveket – írja a Népszava.

 „A kerettantervek lényegében ugyanazt mutatják, mint maga a NAT. Vannak bennük jó pedagógiai elgondolások, ám a konkrétumok ezekhez már nem illeszkednek. Vagyis tiszta önellentmondás az egész”

– mondja Nahalka István oktatáskutató, érzékeltetve, hogy az új NAT-tal kapcsolatos szakmai felháborodást a kerettantervek múlt heti megjelenése sem csillapította. Az alaptanterv által okozott első felzúdulásban sokan azzal igyekeztek nyugtatni a kedélyeket: várjuk meg a kerettanterveket, az majd árnyalni fogja a képet. Most úgy tűnik, ez hiú ábránd volt. „Összességében azt tudom mondani, hogy a NAT január végi megjelenése óta nem nagyon változott a kép, sőt talán még egy kicsit rosszabb is lett” – vélekedik az oktatáskutató. 

Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter igyekszik bagatellizálni az ellenállást – kedden reggel a Kossuth rádióban azt mondta: mintegy 3 ezer középiskola van az országban, és összesen csak 7 iskolából tiltakoztak a NAT bevezetése ellen, illetve mindössze néhány egyetemi oktató csatlakozott hozzájuk, szerinte ez pedig „csekély, 1 százalék alatti”.

Úgy véli ráadásul, hogy a tiltakozók nem érdemi észrevételeket tesznek, a kritikáik politikai megfontolásból származnak. Mint azt a Mérce összegezte, a miniszter erősen csúsztat: a tiltakozáshoz már januárban több mint 30 tantestület csatlakozott, ezek száma pedig egyre csak nő. Az ország legjobb középiskolájának, a veszprémi Lovassy László Gimnáziumnak a tanárai például azt írják állásfoglalásukban:

Mi úgy véljük, a magyar közoktatás nagyon is rászorul egy mély, stratégiai korszerűsítésre, ez az alaptanterv azonban – véleményünk szerint – nem orvosolja, néhány szempontból inkább súlyosbítja a problémáinkat. Ennek oka az új Nemzeti alaptanterv erőltetett ütemű létrehozása, és éppen emiatt a mély, érdemi szakmai konzultáció elmaradása.

Az iskola közalkalmazotti tanácsa a NAT bevezetésének egyéves elhalasztását javasolja, és mint írják, sok ezer tanártársukkal együtt szívesen részt vennének a korábban elmaradt szakmai egyeztetésben. 

Még több lesz a leszakadó

A miniszter azon kijelentése sem állja meg a helyét, mely szerint a kialakult vita pusztán ideológiai természetű lenne, mert a szakmai szervezetek elsősorban a módszertani korszerűtlenséget bírálják. „Gyermekellenes, mert nem csökkentették a tananyagmennyiséget. A legaggasztóbb, hogy a NAT-ban és kerettantervekben meghatározott ismeret­anyag befogadása, elsajátítása egy átlagos képességű gyerek szá­mára teljesíthetetlen,­ vagyis a jövőben még több lesz a kudarcra ítélt tanuló.

 A szakképzésbe bekerülők kompetencia­szintje még alacsonyabb lesz a mainál”

– mondja Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke, aki szerint a merev szabályozás, a részletező előírás lehetetlenné teszi a helyi igényekhez, a tanulók közötti különbségekhez történő alkalmazkodást, akadályozza az esély­egyenlőtlenségek kezelését. Nem véletlen, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgy kapcsán van a legnagyobb felháborodás, ez ugyanis jól mutatja a NAT legtöbb (de nem mindegyik) hibáját, és az értő olvasásszükségessége miatt minden másra is kihat. „A probléma lényege nem a Wass Albert kontra Kertész Imre vita. Az alaptantervnek arról kellene szólnia, hogy az alapkészségeket hogyan szerezzék meg a tanulók, hogyan szeressék meg az olvasást. Így már szinte mindegy, hogy a tanulók 80 százaléka melyik kötelező olvasmányt nem olvassa el. A PISA-mérésekből az derült ki, hogy minden negyedik-ötödik tanulónk funkcionálisan analfabéta, az ő felzárkóztatásukra kellene a hangsúlyt tenni, és erre az új NAT és a hozzá kapcsolódó kerettantervek alkalmatlanok. Megítélésem szerint a kerettantervek készítőinek nincs kapcsolatuk ezen leszakadó tanulói csoportokkal, szakmailag más társadalmi közegben szocializálódtak. Ráadásul – ismereteink szerint – egyetlen kistelepülésen vagy hátrányos régióban dolgozó pedagógus nem vett részt a szakmai anyagok kidolgozásában” – teszi hozzá a szakszervezeti vezető.

Poros, szájbarágós

Szűcs Tamás, a másik nagy érdekképviselet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke történelem–magyar szakos tanárként az előbbi tantárgy kerettantervéről valamivel jobb véleménnyel van, mint utóbbiról. „Korszerűtlen, poros ez az irodalom-kerettanterv, egy olyan világot képvisel, amellyel az olvasást nem lehet megszerettetni a gyerekekkel. Efölött a kánon fölött eljárt az idő, még akkor is, ha én is ezen nőttem fel, és nekem sok eleme kedves.

Ma már nem lehetne így megközelíteni egy művészeti tantárgyat, a kortárs irodalom száműzése teljesen elfogadhatatlan”

– erősíti meg Szűcs Tamás a Magyartanárok Egyesületének sok fórumon hangoztatott véleményét. A PDSZ elnöke sem az ideoló­giai kérdéseket tartja a legsúlyosabb gondnak, hanem a korszerűtlenséget. „A történelem esetében sem következett be a paradigmaváltás, de legalább látok valami csökkenést a tananyag mennyiségében – pont ott, ahol a leginkább kellett, az eseménytörténet területén. A tantervre telepedő ideológia viszont nem tetszik. Az én életemben fontos igazodási pont a nemzeti identitás, de úgy látom, hogy ez a fajta történelemtanítás nem szolgálja ennek a célnak az érvényesülését. Direkt, szájbarágós módon nem lehet ezt az értéket közvetíteni, mert az kifejezetten kontraproduktív a középiskolás korosztályban.”  

A matek sem jobb

Totyik Tamás matematika–földrajz szakosként olyan részeire is rálát szakmailag a kerettanterveknek, amelyekről jóval kevesebb szó esik, mint az ideológiailag terhelt magyarról vagy történelemről. A matematika-kerettantervről azt mondja, gyakorlatilag nem hoz változást a 2013-as állapothoz képest. „Tananyagcentrikus, sokat követel a gyerekektől, alig van idő a gyakorlásra, az együttműködést igénylő módszerek alkalmazására. Ekkora anyagmennyiséget csak frontális osztálymunkával lehet teljesíteni. Az alsó tagozatban a matematika óraszáma a megadott követelménylista teljesítéséhez is kevés, itt még mindig szükség lenne a tanítandó tananyagmennyiség drasztikus csökkentésére, és csak az alapkompetenciák megerősítésére kellene koncentrálni” – mondja.

 Nahalka István is hasonlóan vélekedik, bár akár pozitívumnak is lehetne tekinteni, hogy a kerettantervek – legalábbis elméletben – a természettudományok esetében a társadalomorientált természettudományos nevelés irányába mutatnak, ám a részletek kifejtése már teljesen más – Nahalka István megfogalmazása szerint elavult, legalább ötven évvel ezelőtti – tudomány- és tanulásszemléletet tükröz.

A fizika-kerettanterv bevezető leírásában például a gyakorlatból való kiindulásról, a képletekre koncentrálás elkerüléséről, projekt- és élményszerűségről, önálló tanulásról és csoportmunkáról lehet olvasni, ám a tananyag részletezésében már a régimódi, elemző-értelmező tanítási-tanulási folyamat jelenik meg.

Itt már nincsen szó projektekről, az ismeretek szárazon követik egymást, ráadásul a tananyag olyan nagy mennyiségű, hogy még a szabadon felhasználható órakeretben sem lesz idejük a pedagógusoknak arra, hogy élményszerűbb oktatásban részesíthessék a diákokat. Ez gyakorlatilag minden tantárgyra igaz. Bár a kormányzati kommunikációban többször szóba került a tananyagcsökkentés, Nahalka István szerint ennek épp az ellenkezője olvasható ki a kerettantervekből. A kutató ugyanis összehasonlította a 2012-es és a mostani, új tanterv 7-8. osztályos fizikára vonatkozó fejezeteit, s kiderült: míg a nyolc évvel ezelőtti dokumentum 37 olyan ismeretelemet tartalmazott, amelyek a 2020-asban már nincsenek benne, addig van 83 új ismeretelem, amelyek a korábbi kerettantervekben nem szerepeltek, de a mostaniban igen. Vagyis a tananyagmennyiség-növekedés lényegesen nagyobb, mint a csökkenés.

„A kerettantervekben megfogalmazott ajánlások az óraszámok 95 százalékát kitöltik, csak a jó képességű osztályokban lehet olyan tempóban haladni ezzel a követelményrendszerrel, hogy teljesüljön a 20 százalék szabadon felhasználható órakeret”

– teszi hozzá Totyik Tamás.

„Ébredezik a pedagógusok közössége, bár még nem rendeződtek össze igazi erővonallá. Szerintem sokkal nagyobb az elégedetlenség a NAT miatt, mint amit én korábban érzékeltem, ha ez összekapcsolódik a munkajogi és egyre rosszabb munkahelyi körülményekkel kapcsolatos problémákkal, látok rá esélyt, hogy néhány hónapon belül az átlagosnál nagyobb tiltakozási hullám alakuljon ki az oktatásban” – értékeli az ellenállás esélyeit Szűcs Tamás. A szakmai szervezetek többsége, így a PDSZ is a NAT bevezetésének elhalasztását kéri, bár a radikálisabbak a visszavonást követelik, és a bojkott, a polgári ellenállás lehetőségeit mérlegelik. A kor­mányzat viszont hajthatatlan, semmilyen engedményre nem hajlik.

Végleg kigolyózzák a magánkiadókat

A tankönyvek készen lesznek, a tankönyvek kiadása és forgalmazása biztosítható

– mondta a Kossuth rádióban Kásler Miklós miniszter a hét elején. És ez minden bizonnyal így is van Kereszty Péter, a magánkiadókat tömörítő Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének elnöke szerint. Az állami tankönyvek valószínűleg a kerettantervekkel párhuzamosan (szintén nem a nyilvánosság előtt) készültek, engedélyeztetésüket pedig annyira megkönnyítették, gyakorlatilag a miniszter jóváhagyásához kötötték, hogy ez biztosan nem lesz akadály az új NAT szeptemberi bevezetése előtt. Az persze más kérdés, hogy ezek milyen színvonalúak lesznek.

Az új tankönyveket ennyi idő alatt nem lehet tisztességesen megírni, most is bemérés, kipróbálás nélkül jelennek majd meg és kerülnek a tanárok, a diákok kezébe

– fogalmazza meg aggályait Totyik Tamás. Pedig válogatni nem igazán lesz lehetőség, a magánkiadók ugyanis teljesen ki vannak zárva az új kerettantervekhez illeszkedő tankönyvek fejlesztéséből. „Tankönyvjegyzékre kizárólag engedéllyel rendelkező könyvek kerülhetnek, a magánkiadóknak pedig csak a korábbi, de most még életben lévő (ún. kifutó) tantervhez illeszkedő könyveik vannak. Ahhoz, hogy újakat engedélyeztethessenek, miniszteri felhívásra van szükség, ilyesmi a közismereti tantárgyak esetében – a nyelvkönyvek kivételével – évek óta nem történt. Ezt megelőzően legutóbb 2016-ban a sajátos nevelési igényű, a nemzetiségi és szintén az idegen­nyelv-tankönyvek engedélyeztetésére érkezett ilyen felhívás” – mondja Kereszty Péter. A szóbeszéd szerint ez is főleg azért, mert az állami idegennyelv-könyvek színvonala csapnivaló, a pedagógusok gyakorlatilag nem tudják használni őket. Így az új NAT szeptemberi életbelépésével – az 1., 5. és 9. évfolyamokon – tovább csökken majd a választható tankönyvek köre, amelyek száma már az elmúlt években is drasztikusan kevesebb lett a magánkiadók kiszorításával.

 Mivel a könyvek öt évre kapnak engedélyt, és ezek megújítására nem kapunk felkérést, a magánkiadók kiadványai folyamatosan esnek le a tankönyvjegyzékről. Az idei tanévben már több mint 600-zal csökkent a számuk, és ez évről évre így fog folytatódni

– mondja Kereszty Péter. Ennek ellenére a magánkiadókhoz még mindig viszonylag sok megrendelés érkezik közvetlenül, az állami tankönyvellátó megkerülésével, de ez ingoványos terep, hivatalosan a pedagógusok nem kérhetnék a szülőket, hogy tankönyvet vegyenek, hiszen az „ingyen” jár. Valójában az adófizetőknek most is 13,5 milliárdjába kerülnek a tankönyvek évente, csak éppen ebből a magánkiadók egyre kisebb mértékben részesülnek. Egy tankönyv fejlesztése több millió forintba kerül, és a magánkiadók az államiakkal szemben nem uniós pénzből működnek. Vagyis, ha csekély a remény a jegyzékre való felkerülésre, nincs értelme belevágni a fejlesztésbe sem, a „fióknak nincs értelme dolgozni”. Így szépen lassan megvalósul a még Hoffmann Rózsa idejében kitűzött cél: kerettantervi tantárgyanként legfeljebb két tankönyv.

Forrás: Népszava