Kollektív szerződést akarnak újra az operaházi szakszervezetek, és béremelést, ezért sztrájkoltak szombat este a Carmen előadása elején, ám a vezetés egyiket sem tudja teljesíteni. Egyedi fizetésemelések lehetnének, de annak mikéntjének ismertetését, sőt magát az emelést is a sztrájkfenyegetettség visszavonásához kötné a főigazgató – írja a HVG.
Sztrájk volt a budapesti Erkel Színházban, ami most a felújítás alatt álló Operaház híján a Magyar Állami Operaház egyetlen játszó helye. A Carmen előadás egy részébe nyúlóan sztrájkolt az énekkar egy része, ismereteink szerint a férfikórus 70, a női kórus 50 százaléka, illetve pár zenekari zenész. Az előadás jó 20 perces késéssel indult, Ókovács Szilveszter főigazgató a színpadra kiállva mondta el, mi a bosszúság oka:
a dolgozók béremelést követelnek, de erre nincs lehetőség.
Úgy tudjuk, a sztrájk főigazgatói bejelentését a nézőtéren taps fogadta. Az opera első fél órájában pedig összesen öt énekes képviselte a kórust a színpadon. „Átszakadt a gát”, mondja a hvg.hu-nak Bárány Balázs Péter, az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezetének elnöke.
A történet még 2017 őszén kezdődött, amikor az ígéretek ellenére, a lejárta előtt négy nappal az operaházi vezetés felmondta a kollektív szerződést. Ezzel a dolgozók sok pénztől és kedvezménytől estek el. A munkaadó jóval szabadabban oszthatta be őket munkavégzésre, és olyan, apróságnak tűnő dolgok is változtak, mint hogy a családosok addig akkor vehették ki a gyerek után járó szabadságot, amikor akarták, szükséges volt, ezután pedig a munkaadónak előre kellett ezt jelezni, és rá is kellett bólintani erre. Az érdekképviseletek és a munkaadó között vita indult, végül ez oda torkollott, hogy 2017. október 28-ra sztrájkot hirdettek, de mivel a közigazgatási bíróság a sztrájk kezdetéig nem nyilatkozott arról, jogszerű-e a sztrájk, illetve fenyegetések is érték a munkavállalókat, ezért Bárány szerint nem mertek sztrájkba lépni A kármeliták előadásán.
Később a bíróság és az operaházi fellebbezés után a Fővárosi Törvényszék is jogszerűnek ítélte a sztrájkot. De a sztrájkot végül később sem tartották meg.
Félnek az emberek,
– magyarázza Bárány, félnek attól, hogy egy esetleges leépítéskor őket fogják kirúgni, vagy hogy a munkaadó az esetlegesen róluk adott minősítésben később rossz munkaerőnek bélyegzi meg őket. Pedig nemhogy a retorziók, de az azzal való fenyegetés is törvénybe ütközik, mondja a szakszervezeti vezető. Holott a jövedelmek csökkennek, kevesebb az előadás, de a munkamennyiség maradt, a társulat sokat utazik, a munkaterhek megmaradtak. Bárány állítása szerint nem fizetik ki az embereket, és sokaknak 20-25 százalékot esett a jövedelme: a szakszervezeti tag énekkari, zenekari dolgozók erről panaszkodnak. Mindezek mellett az operaházi vezetés bére nőtt. A bércsökkenés tényét Ókovács is elismerte a médiában, mondja Bárány.
Megpróbáltak a szakszervezetek (az Operaházban három szakszervezet is működik) tárgyalni, de ahogy Bárány mondta: azt a választ kapták, a vezetésnek nincs ideje tárgyalni, holott a törvény együttműködési kötelezettséget ír elő.
A jogsértést a bíróság is megállapította, mondja a szakszervezeti vezető, de nincs szankciója. Még az Emminek is írtak az ügyben, de Kásler Miklós miniszter sem méltatta őket válaszra.
Hogyan tovább? Bárány azt mondja,
a sztrájkok meg fognak ismétlődni, ha nem lesz előrelépés. Szerinte jobb lenne, ha a jelzések hatására eredményeket lehetne elérni, kompromisszum születne, mert tény, az Operában 16 éve nem volt alapilletmény-növekedés, eseti eszközökkel kaptak pluszpénzeket, de ez olyan, szeinte mint „a kutya vacsorája”.
Béremelést és a kollektív szerződés újrakötését követelik az érdekképviseletek.
Ebből azonban nem lehet semmi, mondja az Operaház. Nem születhet megegyezés a szakszervezetekkel, szögezi le az Operaház hivatalos közleménye, „mert a kétházas működésre és teljesen más forrásviszonyokra kitalált Kollektív Szerződéshez képest nagyon más az Operaház és a Hajós utcai Üzemház épülete nélküli élet, más munkaszervezést, előadásszámot, tervezést igényel. Mivel így sem egyszerű a működés balanszát megtartani, ezt a Kollektív Szerződés előbb megdrágítaná, majd ellehetetlenítené”. Azaz az Operaház épületének felújítása az oka a kollektív szerződés meghiúsulásának.
És béremelés sem lesz, legalábbis ez derült ki a hivatalos közleményből:
A Magyar Állami Operaház normál működés mellett sem lenne képes 35%-os fizetésemelést kigazdálkodni, ez éves szinten bő másfél milliárd forintos kihatással lenne az Opera személyi költéseire. Jelen átmeneti helyzetben, a bezárt Ybl-palota okozta bevételi kiesés és 24 fővárosi kényszerbérlemény költségei mellett ez a követelés kétszeresen is lehetetlen.
Mindazonáltal
az Operaház szeretné, ha a munkatársak állása megtartható lenne, „ígéretünkhöz híven magunk is szorgalmazzuk az utolsó negyedéves átfogó és differenciált béremelés megvalósítását, erre azonban értelemszerűen csak a fenntartó tárca és tágabb értelemben a magyar költségvetés lehetőségeihez képest kerülhet sor”.
Hogy ez a differenciált béremelés kikre vonatkozna? „Pozitív fejlemény esetén azonnal kész vagyunk az Opera vezetése által kidolgozott differenciálási elvek megosztására az érdekképviseletekkel – addig viszont minden további sztrájkfenyegetés az Operába vetett bizalmat rombolja, és károkozása miatt veszélybe sodorja amúgy is igen feszített bevételi tervünket, amelynek megvalósulása pedig valamennyi kollégánk érdeke.” Azaz az operaházi vezetés gyakorlatilag megfenyegeti a sztrájkolókat, illetve a sztrájkfenyegetés visszavonásához köti, hogy megmondja, kinek milyen alapon nőne a bére.
Forrás: HVG
