Több tízezer dolgozó tíz éve nem kapott béremelést a közszférában. Sokan a jobban fizető multikhoz menekülnek, a kisebb cégek pedig képtelenek lépést tartani a nagyok kényszerű bérfejlesztésével – írja a HVG.

Kifejezetten nőket várt a meghirdetett építőipari szakmunkás állásba egy kis cég – igaz, a közvetítők nem hagyták, hogy ezzel a megszorítással adja fel az álláshirdetést, nehogy megvádolják diszkriminációval. Pedig lassan eljöhetnek azok az idők, amikor a munkaerőhiánnyal küzdő kisvállalkozás nagyobb eséllyel talál effajta szokatlan felhívással új dolgozót; ha nem is szakképzettet, de olyasvalakit, akit aztán a saját költségén továbbképezhet.

A szakmunkások nagy része már Nyugatra szökött a magasabb bér reményében, akik pedig Magyarországon maradtak, ma már ritkán hajlandók 200 ezer forintos nettónál kevesebbért munkába állni. Ennek leginkább az erőforrásaik szűkösségétől szenvedő kisvállalkozások látják a kárát. Lassan csak abban az abszurd megoldásban bízhatnak, hogy az önkormányzati, netán a szociális intézményekből – például a hajléktalanellátásból vagy az idősgondozásból – magukhoz tudják csábítani a ma már szinte éhbérnek számító fizetésből élő közalkalmazottakat. Akik pedig háromnegyed részben – azaz nagyjából 500 ezren – a nők közül kerülnek ki.

Ma legalább félmillió nő dolgozik méltatlan állami fizetésért – erre igyekszik felhívni a figyelmet nőnapi akciójával a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete. „A választások előtt a kormány nem győzi hangoztatni, hogy a gazdaság milyen jól teljesít. Ha ez így van, igazán áldozhatna több forrást a közalkalmazottakra is, akiktől sok helyen törvénytelen módon elvárják a tízórás munkaidőt. Mintegy 200 ezren, például az önkormányzati dolgozók, tíz éve nem kaptak fizetésemelést” – mutat rá Boros Péterné, az MKKSZ elnöke. Az önkormányzati dolgozók az elmúlt két évben ötször sztrájkoltak, eddig hiába. Most március végére hívta őket egyeztetésre a Fidesz frakcióvezetője.

Eközben a szakszervezet az Alkotmánybírósághoz fordul, és azt kéri, hatálytalanítsák a közalkalmazotti illetménytáblát, mivel az a minimálbér kötelező emelése miatt elveszítette a funkcióját. „Már azzal is megelégednénk, ha csak a közszférában bevezetnék a diplomás-minimálbért” – mondja Borosné. Az alacsonyabb bérek kötelező emelésével ugyanis eltűnt a különbség a tapasztaltabb, diplomás munkatársak és a kezdők fizetése között, így a gyakorlott egészségügyi dolgozók, önkormányzati beosztottak vagy például a családsegítők valósággal menekülnek a pályáról. Elégedetlenek a pedagógusok is, mert hiába kábították őket az életpályamodellel, a fizetésüket most nem indexálták a legalacsonyabb bérek emelkedésével azonos arányban.

Inkább a bürokrácia mérséklését, vagyis a „fenntarthatatlan állami apparátus” létszámcsökkentését harangozta be a választóknak a közelmúltban a kormány. Nem először. Két éve Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség államtitkára megpendítette, hogy 600 ezer közalkalmazottat kellene elbocsátani, ám ebből semmi nem lett. „Remélem, úgy értik, hogy magukat építik le” – élcelődik a bürokráciacsökkentés ígéretén Köves Ferenc, a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének elnöke, hozzátéve, hogy például az ő ágazatában – az idősgondozásban, a hajléktalan- vagy a szenvedélybeteg-ellátásban – ma a nemzetgazdasági átlagnál 100 ezer forinttal alacsonyabbak a bruttó bérek. „A mi ügyfeleink nem olyan cukik, mint az óvodások, ezért a politikusok nem foglalkoznak a juttatásainkkal” – mondja. Nem csoda, hogy többen elmentek egy telekomcég ügyfélszolgálatára dolgozni – példálózik –, de akadt olyan pedagógus is, aki villamosvezetőnek állt.

„Megütközést kelt tagságunkban a kimutatásban szereplő 54 kormánybiztos, 105 államtitkár, 316 helyettes államtitkár, az államigazgatás felső szerveinél lévő 6516 főosztályvezető, főosztályvezető-helyettes, osztályvezető, ügykezelő osztályvezető, további vezető” – írták a szakszervezetek a minap a Csepreghy Nándornak címzett levelükben. Miközben az államtitkár 1,1 millió állami foglalkoztatottról beszél, a nemzetgazdasági tárca adatai szerint 673 ezres a valódi létszám. A statisztika ugyanis a közmunkásokat is ebbe a körbe sorolja. „A közszolgálatban ma legalább 15 ezer álláshely nincs betöltve, egyre több jegyző, orvos, nővér, óvónő, műszaki dolgozó, angoltanár, informatika és matematika szakos pedagógus, egészségügyi dolgozó hiányzik” – sorolja Földiák András, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke. Szerinte az utóbbi időben legfeljebb attól nőhetett a közszféra létszáma, hogy az einstandolt magáncégek dolgozói is állami alkalmazottak lettek. Csepreghyék kapásból ide számolják például a Magyar Posta vagy a MÁV több tízezres létszámát is.

Nem kisebb a feszültség a versenyszférában sem. Hatalmasak a különbségek például a kereskedelemben a kis és a nagyobb cégek között, 2017-ben már havi bruttó 105 ezer forint volt az eltérés a legjobban és a legkevesebbet keresők bére között. „Sok hirdető hónapokig nem találja meg a megfelelő jelöltet, és az is előfordul, hogy megállapodik valakivel, a kiválasztott mégsem veszi fel a munkát, mert jobbat talált” – osztja meg tapasztalatait Szilágyi Diána, a Szárnyas Fejvadász nevű nonprofit állásközvetítő közösségi oldal alapítója. A „sarki fűszeres” jellegű munkáktól egészen a nagy cégek középszintű álláslehetőségeit felvonultató oldalnál úgy tapasztalják, hogy 220–230 ezer forintos havi nettó bér alatt nem szívesen helyezkednek el szakmunkákra az álláskeresők. A legnagyobb munkaerőhiányt a kereskedelemben, a vendéglátásban, az építőiparban, valamint az egészségügyben és az oktatásban látják: „még novemberben is jócskán kerestek óraadó tanárokat az iskolák” – példálóznak.

A Szárnyas Fejvadász posztjaira érkező kommentek szerint 150–180 ezer forintból ma nem lehet megélni, főként, ha valaki 100 ezer forintért lakást kényszerül bérelni, vagy hitelt törleszt. „A jelentkezők magas bérelvárásaival szemben áll az, hogy a cégeket akkora közterhek sújtják, amelyeket főként a kicsik nem tudnak kigazdálkodni” – mondja Szilágyi Diána. A munkáltatók egy része nem tünteti fel a meghirdetett állásban elérhető jövedelmet. Így nem derül ki például, hogy mennyit kereshet, aki egy gumiszerelő műhely friss hirdetésére jelentkezik, vagy aki idegenvezetőnek áll segwayes városnéző túrákhoz, netán az egyik kávézólánc baristája szeretne lenni.

Külföldön, főleg angolszász területeken, jellemző, hogy bérsáv megjelölésével jelennek meg álláshirdetések. Magyarországon viszont gyakran azért is hallgatnak a hirdetők a fizetésekről, nehogy a régebben felvett kollégák meglássák, hogy munkáltatójuk az ő bérüknél magasabb összegért toboroz. Márpedig ez a munkaerőhiány miatt elkerülhetetlen. „Arra kevés cégnek van anyagi lehetősége, hogy mindenkinél emeljen. Főként a kisvállalkozások nem tudnak lépést tartani” – mondja Filáj Gábor. Az Umbrella Consulting ügyvezető igazgatója úgy véli, a multiknál a lassú, nehézkes anyavállalati engedélyezés miatt húzódhat el a toborzás. „Előfordul, hogy az interjúk végére kiderül: az ajánlott bérért senki sem vállalja a munkát. Ilyenkor, ha a központban jóváhagynak egy magasabb összeget, a helyi hr-es kezdheti elölről a felvételi folyamatot.”

A béremelések minél jobban hangzó kommunikálásával pedig a munkáltatói imázst igyekeznek növelni a cégek. Időnként felettébb ügyetlenül: a Lidl például megvárta, amíg fő versenytársa, az Aldi lép, és megpróbálta őt „túlkiabálni”. Csakhogy a Lidl-féle 20 százalékos béremelésről hamar kiszivárogtatta egy csalódott raktáros: az „átlagos” kifejezésbe az is belefér, hogy míg egyes pozíciókban 32,5 százalékkal nő márciustól a fizetés, akadnak beosztások, amelyekben mindössze 4,5 százalékos plusz jár.

Forrás: HVG