A szakszervezeti mozgalomban különösen fontos a szolidaritás, mert az összefogás megsokszorozza a szervezett dolgozók erejét – hangzott el egyebek mellett a Kiút Szakértői Központ soros pódiumbeszélgetésén. A rendezvény szervezői ezúttal is aktuális témát, a szolidaritás helyzetét tűzték napirendre: szakavatott előadók - a meghívott vendégekkel és érdeklődőkkel együtt - arra keresték a választ, mit jelent a szolidaritás és mit tehetünk azért, hogy működjön.
Ismét aktuális ügyet, a szolidaritást, illetve annak megnyilvánulásait választotta szak- és közéleti kérdések megvitatására szerveződött pódiumbeszélgetés-sorozatának témájául a Kiút Szakértői Központ. A pedagógussztrájk, illetve a kereskedelmi dolgozók demonstrációja utáni napokban megtartott rendezvény résztvevői olyan kérdésekre keresték a választ, hogy miért érdemes szolidaritást vállalni másokkal, tanulható-e, fejleszthető-e a szolidaritás, milyen modern formái vannak az egymásért való kiállásnak, illetve miért vagyunk, vagy miért nem vagyunk szolidárisak egymással.
Vitaindítójában Németh Márta szociológus a szolidaritás szó többféle, szociológiai, jogi és politikai értelmezését mutatta be. A szolidaritás ugyan a másokért való kiállás, de amikor másokkal szolidaritást vállalok, saját magam védelméért, javaimért, érdekeimért is kiállok – hangsúlyozta az előadó. Emlékeztetett, hogy a jelenség az őskortól létezik, de a szolidaritás fogalma a francia forradalom óta, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjének megfogalmazása nyomán került be a köztudatba. A szolidaritás társadalomszervező erő, ugyanakkor érdemes az önérdekkel együtt vizsgálni. A szociológus felidézett egy, a nyolcvanas években készült, egész Európára kiterjedő vizsgálatot, amely azt állapította meg, hogy a magyarok befelé fordulók, a közösséget kevésbé fontosnak tartók, szemben a kapitalista államokban élők többségével. Vagyis az egyéni, kis előnyök létre tudtak hozni egy olyan társadalmat, ahol nem a közösség, az együttműködés, az egymásért való kiállás a fontos, hanem az egyénileg megszerezhető apró előnyök. Ennek a viselkedésnek a „hozománya” a szolidaritáshiány. Ehhez sokszor a bizalom hiánya társul, aminek magasak a társadalmi költségei. Hasonló eredményeket hozott egy 2013-ban készült kutatás is, amelyben Magyarországot ismét befelé forduló, kevésbé nyitott országként jellemezték. A szolidaritás hiányának jele az is, hogy honfitársainknak alig 15 százaléka hajlandó önkéntes munkát vállalni. Németh Márta hangsúlyozta, hogy a szolidaritáshoz önbizalom is szükséges, annak tudata, hogy képes vagyok másokon segíteni, kompetens vagyok bizonyos dolgok megoldásában.
A program moderátora, Dura Mirjam mediátor, munkaügyi szakértő előadásában kiemelte, hogy míg az idegen nyelvek többségében mindkét fél számára kötelező és kölcsönös függést takar a szolidaritás, a magyar nyelvben önkéntesen vállalt kötelezettségként ismert. A szolidaritást, mint szolgáltatást elemezte előadásában, amelynek csereértéke van. Egymással békében élő, egymással jó viszonyt ápoló személyek és csoportok egymás között kiegyensúlyozott módon cserélnek javakat, szolgáltatásokat, ajándékokat. Nem tartják szigorúan nyilván, hogy ki kinek mivel tartozik, de létezik egy mindenki által tudott/érzett hallgatólagos megegyezés, hogy az ügyleteknek az idők során történő kiegyenlítése erkölcsi kötelesség, időnként nyilvánvalóvá kell tenni a társadalmi kapcsolatot a viszonzással. Ha az egymás iránti lekötelezettségek hálózatot alkotnak, akkor a viszonzás harmadik féltől is érkezhet, nemcsak attól, aki számára a szolgáltatást nyújtottuk. A szakszervezetek egymás közötti kapcsolatára utalva úgy fogalmazott: erkölcsi és egyéb megfontolásból, közösségi norma alapján dönthetnek úgy is, hogy bármiféle viszonzás elvárása nélkül is vállalnak szolidaritást, feltételezve ugyanakkor, hogy egyszer ez a gesztus valamilyen módon megtérül. A szolidaritás „jó befektetés” lehet a szakszervezetek számára.
A pódiumbeszélgetés előtti napokban az üzletek vasárnapi nyitva tartása elleni demonstrációt szervező Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének alelnöke gyakorlati példával illusztrálta a szakszervezeti szolidaritás helyzetét. Buday Pálné szerint a társadalom különböző szegmenseivel másképpen szolidárisak az emberek: máshogy viszonyul a társadalom az egészségügyben, az oktatásban vagy a szociális területen dolgozók problémáihoz. A szakszervezet arra számított, hogy a kereskedelemben alkalmazottakkal is szolidáris lesz a lakosság, amikor utcára vonulnak az érdekeik védelméért, de más fogadtatásban részesültek. Az alelnök - miközben viszonylag jó eredménynek ítélte, hogy mintegy ötszáz ember részt vett a tüntetésen -, úgy vélte nem volt megfelelő mértékű az egymással szembeni szolidaritás a 350 ezer kereskedelmi dolgozó körében sem. Buday Pálné szerint alacsony szintű az összetartás, az elszántság, hogy „mutassuk meg, igen is tudunk erőt demonstrálni”. Ugyanakkor jóleső érzéssel állapította meg, hogy demonstrációjukon részt vettek konföderációs vezetők, ágazatok képviselői is, és külföldi szakszervezetek is csatlakoztak az akcióhoz szolidaritási nyilatkozataikkal. Pár évvel ezelőtti demonstrációjukhoz képest a szolidaritás erősödését tapasztalták.
A szolidaritás, mint szükséglet megjelenése, illetve annak tartalma volt a témája Kapor Gábor mediátor-pszichológus előadásának. A szakember szerint az érintett személy vagy szervezet maga tudja leginkább eldönteni, hogy szüksége van-e bárkinek a kiállására. A nagyon jó érdekérvényesítő lehetőséggel rendelkezők esetében nem feltétlenül jelenik meg az igény mások szolidaritása iránt. Annak tartalmát is az határozhatja meg, akinek szüksége van rá. Vagyis a szükséglet határozza meg a tartalmat – magyarázta. Fontosnak tartotta a szolidáris kapcsolatok kialakításánál, hogy merjünk kérni a másiktól, ugyanakkor kölcsönösen tartsuk tiszteletben a másik lehetőségeit. A szolidaritásra „szerződhetünk” is, kialakítva egy olyan viszonyt, amiben a felek számíthatnak egymásra.
Aktuális példával illusztrálta mondanivalóját Berki Erzsébet főiskolai tanár, munkaügyi kutató. Eszerint Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke szolidaritást várt a társadalomtól, amikor azt kérte, hogy a pedagógussztrájk napján álljon le öt percre az ország és sokan tettekkel is válaszoltak erre a felhívásra. A megnyilvánulásokból látható volt az is, hogy ki milyen szükségletekkel jelenik meg abban a hálózatban, amit a szakszervezetek alkotnak – tette hozzá.
Bárdos Judit, a Belügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára hozzászólásában emlékeztetett arra, hogy például a rendvédelemben a rendszerváltás előtt és után is nagyon jó közösségek működtek. Az elmúlt hat év ezt lerombolta – fogalmazott –, ma valóban mérhetetlen elidegenedés tapasztalható az emberek között. Bárdos Judit szerint nem várható el a szolidaritás más ágazatokban dolgozók iránt, ha a saját munkahelyünkön is hiánycikk az egymásért való kiállás. A főtitkár a pedagógusok sztrájkjával kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy a miskolci gimnázium tanárainak akciója nélkül nem lehetett volna megtartani a munkabeszüntetéseket sem. Szerinte az is tragikus, hogy a lakosság nem megy az utcára az egészségügyért. „A legnagyobb bánatom, hogy nem tudjuk feléleszteni a munkahelyeken az egymás iránti szolidaritást ” – tette hozzá Bárdos Judit.
Herczog László, volt munkaügyi miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a kollektív fellépést is tanulni kell.
A pódiumbeszélgetésen szóba került, hogy a szolidaritásnak új formái is léteznek. Az 1998-ban alapított Labourstart nemzetközi online mozgalom például e-mailes kampányokat szervez a tiltakozás és a szolidaritás megjelenítésére olyan esetekben, amikor valahol durván megsértik a munkavállalók vagy a szakszervezetek jogait. Az elmúlt csaknem két évtizedben kétszáznegyven online kampányt indított a Labourstart, amelyekben 140 ezer aktivista vett részt. A mozgalom honlapján mindössze 121 magyar felhasználó regisztrált, pedig tavaly egy itthoni szakszervezeti tisztségviselő kirúgása ellen is indítottak tiltakozó kampányt, és csaknem kilencezer e-mailt küldtek a világ tájairól a munkáltató postafiókjába.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a társadalmi szolidaritás ma is tapasztalható jeleinek megerősödéséhez szükség van az információk hatékony megosztására: a támogatást kérők részéről a kérés direkt megfogalmazására, illetve a társadalom érzékenyítésére, hogy a kérést meghallják és figyelembe vegyék döntéseikben.
(A pódiumbeszélgetésen elhangzott előadások a Kiút weboldalán követhetőek.)
Kun J. Erzsébet
