Bérnövelési kényszerbe került számos hazai vállalat, ám akkora emelési hajlandóság nem látszik, amekkora az elvándorlási hullámot megállíthatná. Más vélemények szerint a munkaerőproblémát nem a cégeknek egyenként, hanem egy gazdasági modellváltásnak kellene megoldania. A döntéshozó elit azonban ellenáll – írja a napi.hu.

Még ha nem is fenyeget, hogy ezentúl a kínai helyett a német bérrendszer állítja kihívás elé a hazai ipart, vállalati beszámolók alapján mostanra a munkaerőhiány a beruházások akadálya lett. Arról egyelőre kevés szó esik, hogy a jelenség a magyar gazdasági modell egyik sarokkövének tekintett tőkevonzó képességre és a zászlóshajónak számító járműiparra is kellemetlenül hat.

A munkaerőhiány egyik fő oka a tömeges elvándorlás, amelyet a statisztikák szerint az uniós szinten nem versenyképes bérek okozhatnak akár gazdagabbnak mondható megyékben is. A korábbi pár évben látott emelkedő trend után a beruházási ráta 2015-ben ismét visszaeshet - becsüli a Raiffeisen Bank elemzése. Több helyen a feldolgozóipari kapacitásbővítések ugyanis éppen a megfelelő munkaerő hiánya miatt nem valósulnak meg. A régiós átlagnál 15-20 százalékkal alacsonyabb bérekkel, gyakorlatilag megőriztük versenyképességünket a szomszédokkal szemben, ám a 2004 óta lomha bérdinamika több hazai kistérségben komoly munkaerőhiányhoz is vezetett.

Tízmilliárdokban mérhető kiesés

Minden képesítést követelő pozícióban hiány látható. A tapasztalok szerint az alkalmas munkaerő hiánya miatt jellemzően egyes autóipari beszállítóknál és - a 20-22 ezres sofőrhiánnyal küzdő - logisztikai ágazatnál maradtak el fejlesztések, miközben potenciáljuk jelentős lenne - részletezte a Napi.hu-nak Török Zoltán, a Raiffeisen Bank Zrt. vezető elemzője. A külföldi befektetőkről szólva, a Jaguar Land Rover - több tucat egyéb feltétel megfontolása mellett - a munkaerő nehéz elérhetősége miatt is vetette el az ötletet, hogy hazánkban legyen új üzeme helyszíne. Az ikonikus cég mellett pedig több más külföldi járműipari vállalat szintén jegelte már zöldmezős beruházási terveit a magyarországi szakemberhiány miatt - tudtuk meg Kilián Csabától, a Magyar Gépjárműipari Szövetség főtitkárától. Jó hír, hogy a már ittlévő gyártók közül a többség továbbra is fejleszt, ilyen például az Apollo Tyres.

Bár a nagyvállalatok jellemzően nem verik nagydobra e problémát, a teljes jogú tagként hat társaságot - közöttük az Audit és a Mol-t - soraiban tudó az Együtt a Jövő Mérnökeiért Szövetség nemrég felhívta a figyelmet, hogy a tagvállalatok termelése a legmérsékeltebb becslés mellett is legalább 50 milliárd forinttal növekedhetne, ha a mérnöki pozíciókra azonnal megtalálnák az alkalmas szakembereket.

A gyártó cégek gondjai pedig az Nemzetgazdasági Minisztérium adataiból is kiolvashatóak: eszerint az összes szektor közül a legnagyobb - több mint 21 százalékos - arányban a feldolgozóipar cégei nem találnak elegendő dolgozót. Ez majdnem háromszoros munkaerőhiányt tükröz a kritikus pontként emlegetett kereskedelemhez képest.

A lábukkal szavaztak

A munkaerőhiány azért is ennyire szembetűnő, mert két éve tartó lendületes gazdasági bővülés és expanzív beruházási időszak során lépett fel. A cégek munkaerőigénye ráadásul éppen akkor nőtt meg, amikor megugrott a magyarok mobilitási hajlandósága - szemben a pénzügyi válság legnehezebb éveivel, amikor még kevesen távoztak külföldre. Harminckét hónapja töretlenül nőnek a reálbérek - idén az elemzők 3-4 százalékos bővüléssel számolnak - ez azonban csak tűzoltásra volt elegendő.

Nincsenek megfelelően megfizetve a hazai munkavállalók, pedig a nettó átlagbér 15-20 százalékos növelése makroszinten sem a versenyképességet, sem a vállalatok profitabilitást nem veszélyeztetné - véli Török Zoltán. Az elvándorlás lefékezésére azonban ennyi kevés. Átlagosan 40-50 százalék körüli fizetésemelések viszont már sokakat maradásra bírhatnának - becsülte az elemző. Csakhogy ez a lépés már csapást mérne a vállalatok nyereségességére.

Paradox helyzet, hogy a munkaerőhiány mellett jelenleg a munkát keresők száma is magas: a Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal legutóbbi, májusi adatai szerint 71 551 betöltetlen munkahely jutott 384 700 álláskeresőre. Ám azok, akik a külföldre távozók helyett munkaerő-piaci tartalékseregként tudnának megjelenni, jellemzően alulképzettek, a jobb pozíciókra alkalmatlanok.

A helyzeten a felnőttképzés erősítése is sokat segíthetne, így a képzetlenek tömege új, piacképes szakmákat tanulhatna. Ám a kormány inkább a közfoglalkoztatási programot járatja csúcsra - erre a kabinet jövőre már 340 milliárd forint forintot költ. Összehasonlításképpen: a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal mintegy 1,3 milliárd forintból gazdálkodhat 2016-ban.

Nem a számokkal kell dobálózni

Nem a cégeknek kellene rövid távú megoldásokkal kezelniük a munkaerő-kereslet problémáit. A helyzet orvoslásához gazdasági modellváltásra lenne szükség: a döntéshozói és közgazdász elitnek kellene újragondolnia az irányt, ám óriási az elzárkózás - vélekedik Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense.

Az elmúlt bő két évtized gazdaságpolitikáját az alacsony bérre alapozták, amelyre úgy tekintettek, mint egy fontos tőkevonzó, versenyképességi tényezőre, míg a bérfelzárkóztatást a külföldi befektetések járulékos hatásaként várták. S bár ily módon mindent megtettek a befektetők vonzásáért, sem a foglalkoztatás, sem a bérezés nem javult radikálisan. E modell másik talpköve, hogy a béralkut minimálisra szorították, a szakszervezetek jogosítványait erősen korlátozták. Hatékony munkavállalói érdekképviselet hiányában az állam központilag megállapított minimálbér szabályozást alkalmaz - mondta Pogátsa.

Ezzel szemben Nyugat- és Észak-Európában az ágazati béralkuk folyamata elterjedt, az ágazati bérminimumot a szektort legjobban ismerő vállalkozói és munkavállalói oldal találja meg együtt, ágazatonként eltérő módon. Tőlünk nyugatabbra a két oldal együtt folytonos bérminimum emelésekkel igyekszik kiszorítani a piacról azokat a cégeket, amelyek nem hajlandóak technológiai fejlesztésekre, ehelyett inkább munkavállalóik kizsákmányolásával maradnak talpon. A közgazdász úgy látja, a magyar vállalkozók technológiailag innovatívabb része is panaszkodik, hogy versenyhátrányba kerül azokkal szemben, akik a munkavállalók szerény bérezésével tudnak alacsony árakat kínálni. Az államnak nem csak a szakszervezeteket kellene sokkal jobban támogatni, de ki kellene mondania, hogy a versenyképességet fenyegetik azok a vállalatok, amelyek túlzottan nyomott bérekkel alkalmazzák dolgozóikat - vázolt fel Pogátsa egy idehaza szokatlan logikát.

Forrás: napi.hu