Volt olyan buszsofőr, aki este kilenckor adta le a műszakot, de rögtön fordulhatott is vissza, hogy a menekülteket szállítsa a határra az M1-esen péntek este – szombat hajnalban. Sokan csak másnap délután értek haza az extrém műszakból, és még csak nem is tudják, hogy kapnak-e érte valami ellentételezést – írja az Index.

Levélben fordult a BKV vezetéséhez Nemes Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet vezetője, hogy kapnak-e valamilyen ellentételezést a szombat hajnali menekültmentésért a BKV-sofőrök, és hogy mi volt az oka, hogy minden szabályt fel kellett rúgni szombaton.

Mint lapunknak elmondta, sok buszsofőr az előző napi műszak után ült be újra a volán mögé. Hajnal kettőkor szóltak, hogy menni kéne, volt, aki vállalta, volt, aki nem, mondta Nemes.

A szakszervezet elismeri, hogy a rendkívüli helyzetben a buszsofőröknek helyt kellett állni, de olyan körülményekre kíváncsiak, hogy miért nem kaptak legalább biztonsági személyzetet a buszokra, miért nem tartották be a pihenőidőt. (50-60 km/órával haladtak végig, nem állhattak meg, ki se nyithatták az ajtót.) A sofőrök attól is tartottak, hogy ha nem a határnál kell megállniuk, akkor nem tudják elmagyarázni a dühös menekülteknek a helyzetet.

Egyelőre azt sem tudni, hogy kapnak-e a sofőrök valamilyen ellentételezést a munkájukért. Megkerestük az ügyben a BKV-t, de még nem válaszoltak.

Kollégánk, Pándi Balázs buszstoppal jött vissza a hegyeshalmi riportról szombat hajnalban, és így emlékszik vissza a történtekre:

„Megmentőnk volt az első nagyobb flottából az egyetlen, aki nem Százhalombattáról jött fel segíteni, és legnagyobb mákunkra el is vitt minket. Elmondása szerint egy húzós munkanap végén, este hétkor érkezett a hívás, hogy kezdjen el egy flottát szervezni, és pár órával később, már a Keleti felé tartottak. A hajnali hazaút végül elég szépen el is húzódott, emberünknek ugyanis többször meg kellett állni pihenni, amikor már a térdcsapkodás és önpofozás se segített. Végül reggel kilenc után valamennyivel értünk vissza oda, ahol letettük a kocsit, amikor becsatlakoztunk a menetbe, és csak abban reménykedtünk, hogy sofőr barátunk épségben hazaért, hogy egyórás alvás után fáradt kollégáival és kevésbé fáradt családtagjaival részt vegyenek a Volán családosok számára szervezett napján.″

Forrás: Index