A Tanítanék Mozgalom felhívására két hét alatt több száz elszánt önkéntes jelentkezett – nyilatkozta Törley Katalin, a Kölcsey Ferenc Gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke a Népszabadságnak. A tiltakozások kezdete óta kiderült, hogy tömegek óhajtják a változást, de az is, hogy a kormány még durvább eszközökhöz folyamodik.
– A júniusi országos tiltakozó tanévzáró akcióikon több helyszínen – így Budapesten és Miskolcon is – bejelentették: stílust váltanak, radikalizálódnak. Mit értsünk ezalatt?
– Úgy éreztük, az elmúlt fél évben minden megszokott és az európai keretekbe beleférő módszert kipróbáltunk, hogy változásokat érjünk el az oktatásban. Ez nemhogy nem sikerült, de a kormány, ha lehet, még félelmetesebb eszközökkel igyekszik bebetonozni a központosított, bedarált ágazatot. Intenzív államosításba kezdtek, aminek katasztrofális következményei lesznek.
Semmilyen lényegi változást nem értünk el, a tanárok terhei nem csökkentek, a gyerekeké még kevésbé. Nem beszélve a számomra talán legfontosabbakról: az iskolai és tanári autonómiáról, a szegregálás megszüntetéséről, a valódi esélyegyenlőség megteremtéséről. Az, hogy a jól működő, s az iskolákat fenntartani képes településektől is elveszik az intézményeket, az önkormányzatiság teljes megcsúfolása. Ezekre már nem lehet finom eszközökkel reagálni.
– Vagyis?
– A hermanosok nyílt levelének idén januári megjelenése óta sok minden történt. Az egyik legfontosabb, hogy kiderült: tömegek óhajtják a változást, s rengetegen támogatják a mozgalmunkat. Ennek a bázisnak kell most valamilyen szervezett keretet adni, ennek kezdünk neki nyáron. Felhívásunkra az országból több száz önkéntes jelentkezett az elmúlt két hétben névvel, címmel, telefonszámmal: ők hajlandók az arcukkal is vállalni a küzdelmet, szerveznek, beállnak a ringbe. Ez nagyon jó, mert eddig jómagam, Pilz Olivér és Pukli István mellett egy nagyjából 10-20 fős aktív mag végezte a munkát, szervezte a tüntetéseket, különféle akciókat, ami, lássuk be, elég fárasztó. Szívességi irodahasználóként kaptunk itt-ott némi infrastruktúrát, s mindenki a munkája mellett, civil buzgalomból dolgozott.
Ez utóbbi vélhetőleg nem változik a jövőben sem, nem szeretnénk „intézményesülni”. Nem vagyunk bejegyzett civil szervezet, ennek minden előnyével és hátrányával, de céljainkat csak ilyen formában tudjuk elérni. Az eddigieknél is többet megyünk majd vidékre, városokba és kisebb falvakba is, hogy személyesen megismerjük azokat, akik mögöttünk állnak. Későbbi akcióinkban pedig használni fogjuk mindazokat a polgári engedetlenségi eszközöket, amelyek nem férnek bele a tiltakozás klasszikus kereteibe.
– Nyáron már lesznek radikális megmozdulások?
– Nem, a nyár a szervezetépítésé lesz. A nálunk jelentkező önkénteseknek már válaszoltunk, pici türelmet kértünk tőlük, előbb egy kis belső munkát végzünk el, de nyár végén már tervezünk nagyobb akciókat.
– Lassan indul a választási kampány is, s feltételezhető, hogy a kormánypártok megítélésének nem tenne jót, ha továbbra is elégedetlen tanárok ezrei „hömpölyögnének” az utcán. Számítanak emiatt engedményekre?
– Látványengedményekre számítunk, értékelhető eredményekre nem nagyon. Valószínű, hogy 2017-ben, de sokkal inkább 2018 elején felpörög majd a kormányzati ígéretcunami az oktatás terén is. Ezt lehet érezni már most: Palkovics László államtitkár egy interjúban arról beszélt, hogy tableteket osztogatnak majd az iskolákban, mint hajdan üveggyöngyöt az indiánoknak. S itt vannak az első-másodikosoknak belengetett harmincperces órák, amiktől minden normális pedagógus összecsikarja magát, mert csak arra jók, hogy felborítsák a rendet.
A hétköznapok valósága az, hogy minden értelmes tanító figyelembe veszi a gyerekek terhelhetőségét, és változtat az óra menetén, ha fáradnak. Az, hogy az eddigi 198 tankerületből 59 lesz, nem csökkenti a bürokráciát, csak a centrumoktól távolabb lévő iskolák terheit fokozza. Az új tankerületek élére pedig majd szépen kiválogatják azokat, akiknek eddig sem okozott nehézséget a kormányakarat végrehajtása.
– Több iskolaigazgató is panaszkodott, hogy lassan minden döntési jogot elvonnak tőlük, s egyfajta „aláíró gépekké” silányítják őket.
– Ez hozzátartozik a mostani kormány módszereihez. Jól látható, hogy épp a lényegen nem akarnak változtatni: az autonóm tanár, az autonóm diák és az autonóm iskola szembemegy az Orbán-kormány központosító törekvéseivel, ezért tűzzel-vassal irtják a függetlenség utolsó bástyáit is. Bedarálják az alapítványi iskolákat, kitúrják az önkormányzatokat, s fékevesztetten államosítanak. Szeptembertől egy még szomorúbb tanévnek nézünk majd elébe.
Forrás: Népszabadság
