Miközben a kormány százezres leépítéssel riogat a közszférában, csúcsra ugrott a közmunkások száma. A javuló foglalkoztatási számok főként ennek, valamint a külföldön dolgozók egy része beszámításának köszönhetőek – írja a 168 óra.
Ha alaposan végignézzük az államigazgatás nagyszabású létszámcsökkentéséről eddig elhangzott nyilatkozatokat, rájövünk, hogy az egész egy nagy blöff. Kezdődött azzal, hogy több tucat háttérintézményt szüntetnének meg, köztük sok olyat, amelyet már 2010 után hoztak létre, többnyire eleve értelmetlenül. Ezekért nem kár, de azért vannak a listán olyanok is, amelyek fontos szerepet játszanak a saját területükön, szükség van rájuk, likvidálásuk tehát butaság. Állítólag nem is akarják a funkciójukat megszüntetni, csak magukat az intézményeket, a feladatok ellátását közvetlenül az illetékes minisztériumhoz tennék át.
Bennfentesek szerint ennek az esetleges racionalizáláson túl az az értelme, hogy minden még részben független műhelyt központosítsanak, az apparátus szerves részévé tegyék, így direkten ellenőrizhetővé váljanak. A már most is alig működőképes mamut-minisztériumok tehát tovább nőnének, ami aligha használ a döntéshozatali hatékonyságnak.
Ezzel az átalakítással az első hivatalos nyilatkozatok szerint 6 ezer főt építenének le. Úgy tűnik, ezt a számot nem találták elég impozánsnak, ezért elkezdődött a licitálás, egyre nagyobb létszámcsökkentésről kezdtek elbeszélni, a csúcsot Csepreghy államtitkár érte el, aki szerint akár 100-150 ezres elbocsátás is lehet a közigazgatásban. Ez a kijelentés alaposan elvetette a sulykot és komolytalanná tette az egészet, mert a tényleges közigazgatásban összesen dolgoznak mintegy százezren, ebből a háttérintézményekben maximum 50 ezren, azaz ha mindenkit elküldenek, akkor sem jön össze a dolog.
Ha a közszféra egészét nézzük, beleértve a közoktatást, az egészségügyet, az önkormányzatokat és a teljes szociális szférát, több mint 700 ezer emberről van szó, de még ebből is lehetetlen minden ötödiket elküldeni, főleg úgy, hogy több terület súlyos létszámhiánnyal küzd /elég csupán az egészségügyet említenünk/. Az államtitkár kijelentése tehát blöff, hogy mi a célja ezzel, az az igazi kérdés. Nem valószínű, hogy egyszerűen nagyot akart mondani és hülyeség lett belőle, sokkal hihetőbb, hogy egyrészt ijesztgetni akart, hogy ne érezze senki magát biztonságban, másrészt ha a beígértnél jóval kevesebb embert küldenek el, még engedményeket is tehetnek.
A hirtelen bürokrácia csökkentési kedvben az a legfurcsább, hogy az elmúlt öt évben ennek éppen az ellenkezőjét láttuk. Egyre többen dolgoztak az államapparátusban, a legnagyobb növekedés a felső szinteken volt, az államtitkárok és helyettesek száma például két és félszeresére nőtt – már 150-en vannak! –, a miniszterelnökség közel négyszeresére duzzadt, és az állam sokkal többet költ magára, mint a szocialista kormányok idején. Lehet, hogy Orbánék rájöttek, hogy hatékonyabbá és olcsóbbá kellene tenni a közigazgatást, de azt felül kellene kezdeni, és az egész struktúrát onnan kiindulva átalakítani.
Mindezek fényében csak szónoki kérdés, vajon mi az ördögöt csinálhatna 150 ezer elbocsátott közszolga, hol találnának állást, a versenyszférában ennyien biztos nem. Kevesen rendelkeznek közülük olyan képzettséggel és főleg gyakorlattal, amit a normál gazdaságban hasznosítani tudnak, azaz a többség számára legfeljebb a közmunka maradna. Lehet, hogy a ciklus végére tervezett 400 ezer közmunkásba már őket is belekalkulálták, a munkaerőpiaci statisztikák nagy örömére?
Mert a hivatalos számok szépen javulnak, a decemberi adatok szerint a munkanélküliség rég látott mélypontra, 6,2 százalékra esett, a foglalkoztatottak száma pedig egy év alatt több mint százezerrel 4.260 millióra nőtt. A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy ebből a közfoglalkoztatottak száma 234 ezer, a statisztikába a felmérés sajátosságai miatt bekerült külföldön dolgozóké pedig 117 ezer /a tényleges létszám ennek legalább a háromszorosa/. Ha a valós helyzet felméréséhez ezeket kivesszük a kimutatott adatból, 11,3 százalékos munkanélküliség és 3,9 milliós tényleges foglalkoztatotti szám jön ki, amivel aligha büszkélkedhetünk, mert lényegében nem jobb a válságot követő 2010-es mutatóknál.
A mesterségesen felpumpált közmunkás létszám sem a költségvetésnek, sem az érintetteknek, sőt még a munkaerőpiacnak sem jó, ebben minden szakértő egyetért. Még a kormány is tudja, hogy ez csak a statisztikák javítására jó, rengetegbe kerül – az idén már közel 400 milliárdba – és nem segíti a normális elhelyezkedést. Ennek elfedésére indít az NGM egy programot, amely a közmunkából a versenyszférába való átmenetet ösztönözné.
Kemény 3 milliárdot szánnak erre, ami önmagában jelzi az egész komolyságát: ettől remélik 20-25 ezer ember elhelyezkedését, ami a jelenlegi létszám tizede, mégis felettébb ambiciózus elképzelés. A számok ugyanis leleplezőek: 120-150 ezer forintból akarják egy ember tényleges munkába állását elérni, miközben egy közfoglalkoztatottra évente több mint másfél milliót költenek! Látszatprogramok helyett inkább a jelenlegi közmunkásrendszer leépítésére lenne szükség, és a százmilliárdokat nem az adatok szépítésére, hanem a valódi munkahelyteremtés támogatására kellene fordítani, abból jóval több haszna lenne a vállalkozásoknak csakúgy, mint a költségvetésnek, az érintett emberekről már nem is beszélve.
Forrás: 168 óra
