Évek óta arról szólnak az előrejelzések, hogy a robotika gyors fejlődése nemcsak a kétkezi munkások, de a szellemi foglalkoztatottak jövőjét is veszélyezteti. A legfrissebb kutatások óva intik az örök lustálkodásban reménykedőket, ugyanis valószínű, hogy a robotok sosem váltják fel teljesen az emberi munkaerőt – írja a Magyar Idők.

A mesterséges intelligencia soha nem látott mértékű fejlesztése elsősorban Japánban jellemző, ahol a lakosság folyamatosan csökken. A szigetország a robotikának köszönhetően megoldhatja a demográfiai gondokat, és orvosolja a munkaerőhiányt. De mi a helyzet Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban? A nyár elején még arról cikkeztek a szaklapok, hogy húsz-harminc éven belül mindenütt humanoid robotok fogják uralni a munkaerőpiacot, az emberi képességek pedig szép lassan elértéktelenednek. Döbbenten vettem tudomásul, hogy az újságírószakma szintén veszélyben forog, hiszen az egyszerűbb cikkeket már most is szoftverek készítik, hosszabb távon pedig ki tudja, mire képesek a robotok…

A hozzám hasonló szkeptikusok megnyugtatására a bostoni egyetem egyik munkatársa elmondta: az automatizáció akár növelheti is a foglalkoztatást. A szakember szerint először is azt kell tisztázni, mit értünk a robotika hatalomátvétele alatt. Az egy dolog, hogy az új technológiák következtében egyes szolgáltatások vagy termékek idejétmúlttá válnak, de ezzel egy időben megnyílik a lehetőségek tárháza. James Bessen példaként a lovas kocsikat említi. Az autógyártás megjelenésével, bár fokozatosan eltűntek a lovaskocsi-gyártók, az autóipar rengeteg országban húzóágazattá vált, és máig tömegeket foglalkoztat. A szakember leszögezi, hogy ritka, amikor egész foglalkozási ágak tűnnek el az automatizálás miatt. Bessen kutatása alapján az Egyesült Államokban 1950 óta a 270 regisztrált munkakör közül egyetlen szűnt meg, mégpedig a liftkezelői.

Érdemes arra is kitérni, hogy az információs technológia fejlődése egészen új piacokat hoz létre. A közelmúltban mindannyian tanúi lehettünk a közösségi alapú szolgáltatások térnyerésének. A taxisok rémálmaként elhíresült Uber világszerte felforgatta a személyszállítási piacot, az Airbnb ugyanezt a szállodaiparral tette meg. Bessen szerint mindkettő kitűnő példa arra, hogy a technológiai forradalom nem jár feltétlenül tömeges álláskieséssel.

Az automatizáció és foglalkoztatásnövelés kapcsolatában a szakember egy borzasztóan egyszerű példából indult ki. Számokkal igazolható, hogy az Egyesült Államokban az utóbbi évtizedekben nagymértékben nőtt a bankautomaták száma.

A robotikaelmélet alapján ennek azt kéne eredményeznie, hogy a bankok egyre kevesebb embert foglalkoztatnak. Bessen kutatása egyértelműen bizonyította, hogy épp az ellenkezője valósult meg: a bankok növelték alkalmazottaik számát. Szerinte az eddigi kutatók nem kezelték elég rugalmasan a foglalkoztatási reakciókat, vagyis figyelmen kívül hagyták, hogy míg az egyes munkakörökben valóban csökkent a foglalkoztatás, a másik hasonló terméket eredményező munkák esetében nőtt.

Összességében tehát nem a gépek rabolták el a munkahelyeket, hanem olyan emberek, akik használják a gépeket. Bessen egyik végkövetkeztetése, hogy éppen ezért nem a technológiától és az automatizációtól kell tartanunk, hanem embertársainktól, akik nálunk jobban kezelik a legújabb ipari forradalom termékeit. Egy másik fontos következtetés, hogy a nyugati kormányoknak nagyobb hangsúlyt kéne fektetniük a munkaerő képzésére, hiszen az automatizáció veszélyének kitett állásokra hosszú távon nem lehet alapozni.

Bessen gondolatmenete itt ér körbe, hiszen e munkakörök alatt az alacsonyan képzettek által végzett feladatokat érti.

Jó hír tehát, hogy ha ügyes az emberiség, a robotok képesek lesznek megszabadítani bennünket a kemény munkától, míg mi koncentrálhatunk a saját képességeink fejlesztésére. A lustálkodásnak nincs jövője, csak úgy nyerhetünk az automatizációval szemben, ha olyan ismereteink vagy értékeink lesznek, amelyekkel a gépek nem rendelkezhetnek. A technológia hatalmas mértékű fejlesztése mellett ez egészen nagy kihívásnak tűnik. Itt ismét érdemes Japánt emlegetni, ahol az emberi kapcsolatokat is gépekkel létesített viszonyok váltják fel.

Hogyan is rendelkezhetnének a japánok pluszértékekkel, vagy vehetnék fel a versenyt olyan robotokkal, amelyek már randizásra, sőt emberi érzelmek kimutatására képesek? A mesterséges intelligencia fejlődésével ugyanolyan fontossá vált a robotok oktatása, mint a gyermekeinké. Ha megvannak az automatikus érzelmi és kommunikációs funkciók, a következő nagy lépés az lehet, ha a gépek saját maguk fejlesztésére is képesek – véli Pascale Fung, a hongkongi egyetem professzora. Szerinte a végső dilemma, hogy lehet-e a robotoknak tudatuk.

Forrás: Magyar Idők