Ha egy munkáltató által forgalmazott termékekből a dolgozók kedvezményesen vásárolhatnak, akkor milyen adót kell fizetnie a munkáltatónak? A kedvezmény mértéke eltérhet-e, vagy egységesnek kell lennie? – kérdezte az adozona.hu olvasója. Surányi Imréné, okleveles közgazda szakértő válaszolt.

A személyi jövedelemadóról (szja) szóló törvény 70. paragrafusának (1a) bekezdése alapján egyes meghatározott juttatásként, kifizetői közteher (összesen 43,66 százalék) mellett olyan nem pénzbeli juttatásokat (ingyenesen vagy kedvezményesen adott terméket, nyújtott szolgáltatást) lehet adni, amelyek

– minden munkavállalónak elérhető azonos nagyságrendben vagy

– minden munkavállaló által megismerhető szabályzat alapján járnak és a juttatásra jogosultak körét (azon belül eltérő mértékét) a belső szabályzat nem egyénileg, hanem azonos feltételekkel és módon – a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más, a munkaköri feladattal kapcsolatos teljesítménytől nem függő közös ismérv alapján – határozza meg.

A rendelkezés szempontjából munkáltatónak minősül

– az a juttató, amellyel (akivel) a magánszemély munkaviszonyban áll,

– munkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönzött munkavállaló részére közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a munkavállaló kölcsönvevője a munkavállaló kölcsönbeadójával kötött megállapodás alapján,

– az iskolaszövetkezet által nyújtott szolgáltatás keretében a szolgáltatás juttatónak minősülő fogadója érdekében tevékenységet végző iskolaszövetkezeti tag részére közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a szolgáltatás fogadója

azzal, hogy munkaerő-kölcsönzés, illetve egy munkakörre több munkáltatóval kötött munkaszerződés (munka törvénykönyve 195. §) esetén a bevételnek nem számító juttatásra, valamint a béren kívüli juttatásra megállapított rendelkezéseket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő, illetve a több munkáltató ilyen juttatásának együttes összegére vonatkozóan kell irányadónak tekinteni.

A munkáltatónál szabályozott egyes meghatározott juttatásban részesíthető

– a munkavállaló, ideértve a munka törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatónál másik munkáltató utasítása alapján a munkaszerződésében rögzített munkahelytől eltérő helyen foglalkoztatott munkavállalót is,

– az előbbiek és/vagy elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, szakképző iskolai tanuló, kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató, duális képzésben hallgatói munkaszerződés alapján részt vevő hallgató, nyugdíjban részesülő magánszemély – ha nyugdíjazását megelőzően a munkáltatónál vagy annak jogelődjénél volt munkavállaló –, vagy

– az előbbiek közeli hozzátartozói.

Ezek a juttatások társas vállalkozások munkaviszonyban nem álló, személyesen közreműködő tagjainak kifizetői közteher mellett nem adhatók.

Amennyiben a juttatás feltételei, körülményei nem felelnek meg az előzőekben előírtaknak, a juttatás értéke a magánszemély összevont adóalapba tartozó, az adott jogviszonyra jellemző (például munkavállaló esetében munkaviszonyból származó, nyugdíjas esetében egyéb) jövedelmének minősül, azaz ugyanolyan közterhet visel, mint a pénzbeli jövedelem.

Forrás: adozona.hu