A pénzügyi és gazdasági válság által kialakult problémákra adott válasz során az Európai Unió 2010 óta tapasztalja az “új európai gazdasági kormányzást”.
Ennek részeként az európai politikai napirend fontos része lett a bérpolitika. A CAWIE2 projekt célja az volt, hogy megvitassa az új európai gazdasági kormányzás során a kollektív alku által jellemzett bérrendszerek szerepével kapcsolatos nézeteket.
Először is, a bérkoordináció jelenleg kialakult formáját az új európai kormányzás során jelentős mértékben negatívan értékelik.
(a) Az általános nézet szerint nagymértékben figyelmen kívül hagyjuk, hogy a válságot megelőzően a bérkövetelések és a kollektív alku során kialakított bérek túlságosan magasak voltak. Az eltérő bértrendeket egyebek mellett a túlságosan szigorú német bérpolitika és az inflációs hatású, adósság vezérelte növekedés váltottaki.
(b) A belső leértékelés felőli megközelítésért nagyon magas társadalmi árat kellett fizetni,és nem eredményezett az EU 2020 stratégia céljai szerintiinkluzív növekedést.
(c) Néhány ország erősen támadta a bérkoordináció létező intézményét, mint ami kevesebb kormányzási eszközt hagy a politikacsinálók kezében.
A CAWIE2 második része alternatív megközelítést vázol fel. Az európai gazdasági problémák további átfogó elemzésével kezd.
A jelenlegi gondok sokkal inkább a lanyha kereslettel és a termelékenység konvergenciájával/növekedésével állnak összefüggésben. A növekedés helyreállításához nem elég csak a bérköltségekre, mint kiigazító tényezőre fókuszálni. A bértrendek nem kiegyensúlyozottak, különösen az Eurozónának kell még sokat tennie egy optimális bérszabályozás hiánya miatt (ami ‘bérnövekedés = infláció + termelékenység növekedés’ lenne).
Európának egy inkább ‘kiegyensúlyozó’ optimális bérszabályozásra van szüksége, figyelembe véve mind a tőke és a munka közötti, mind a dolgozók különböző csoportjai és mind aszektorok közötti jövedelemelosztást.
A bérkoordináció ebben a tekintetben kulcsfontosságú.Ugyanakkor, enneknem azt a –szociális dömpinghez vezető - jelenlegi európai politikát kell követnie, amelyet a belső leértékelés negatív jellegű koordinációja jellemez.
Ezen erőfeszítésnek olyan pozitív kereslet-vezérelte koordinációnak kell lennie, amelynek kulcsfontosságú elemei a minimálbér rendszerek, az összehangolt többmunkáltatós alku és mindezen intézmények európai támogatása.
Alapvető célok az inkluzív növekedés, a termelékenységkonvergenciája és a bérek egyenlőbb növekedése.
Az ETUI által kiadott könyv 10 fejezetben fejti ki a fenti témát.
A projektet KULeuven-HIVA és aWirtschafts-und Sozialwissenschaftliches Institut,Hans-Böckler-Stiftungkoordinálta.
További partnerek voltak: Arbeiterkammer Wien (Ausztria); Labour Institute for Economic Research (Finnország); Associazione Bruno Trentin -ISF -IRES (Olaszország); IRES (Franciaország); AIAS (Hollandia); Labour Research Department (UK); FAOS (Dánia); Fundación 1º de Mayo (Spanyolország) és SZGTI – Szakszervezetek Gazdaság és Társadalomkutatási Intézete (Magyarország). A projektet az Európai Bizottság finanszírozta.
További információk: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Inkluzív növekedés: az EU 2020 stratégiájában használt fogalom, a gazdasági, szociális és területi kohéziót előmozdító, magas foglalkoztatási arányt biztosító gazdaság növekedése. Bővebben lásd a linken. (A fordító megjegyzése).