„Itt is van Túró Rudi, sőt Norbi updatet is lehet kapni. Anyuval mindennap beszélhetek Skype-on. A repülőjegy teljesen elérhető áron van, gulyáslevest tudok főzni. A boldogságomat, a boldogulásomat, a jövőmet sajnos itt találtam meg. Nagyon szerettem Magyarországot, de nagyon szeretem az új hazámat, Angliát is, amelynek jövőre állampolgára leszek."

Kriszta öt éve él Angliában, itthon svájci frankos törlesztőrészletének emelkedése volt az utolsó csepp a pohárban. A Táncsis Alapítvány és a Foundation for European Progressive Studies (FEPS) szervezte konferenciára küldött videoüzenetben arról beszélt: Magyarországon nemhogy évekre, de hónapokra sem tudott előre tervezni. Angliában nulláról épített karriert, ma már digitálismédia-producerként dolgozik, szereti a munkáját, jól keres, férjhez ment. Nem fog hazaköltözni.

Ő egy a több százezer magyar közül, aki külföldön találta meg számításait. A KSH áprilisi adatai szerint az elmúlt három évben 46 százalékkal nőtt a külföldre költöző magyarok száma, ami évente körülbelül 31,5 ezer kivándorlót jelent. Ők egy évnél tovább akarnak külföldön maradni. Azonban a kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a kivándorlás mérése nem egyszerű. A sok be nem jelentett munkavállaló, helyi társadalombiztosítással nem rendelkező magyar miatt pontos statisztika nem ismerhető.

– Nem mindegy, hogy a frissen kimenőket nézzük, vagy azokat is, akik akár évtizedek óta külföldön élnek. Az áramlás folyamatos, s olyanok is vannak, akik visszajönnek, mert csalódtak. Ugyanakkor most többen gondolják úgy: nagyobb áldozathozatalra is hajlandók külföldön, mert a hazajövetel keveset ígér – mondja Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki migrációkutatója.
Becslések szerint megközelítőleg 500 ezer magyar élhet huzamosabb ideje külföldön, az Ausztria és Magyarország között ingázókról nem is beszélve. Pedig a „külföldi telephelyen dolgozók" száma 2010 óta megduplázódott, jelenleg cirka 100 ezer fő, s gyakran ez az utolsó lépés a végleges távozás előtt.

Bár a kormány a hazánk felé irányuló migrációt kiáltotta ki a legfőbb problémának, a Vasárnapi Hírek és a Publicus Intézet közelmúltban készült kutatásában a megkérdezettek 57 százaléka tartja problémának a kivándorlást, s csupán 23 százalék a bevándorlást. Nem véletlenül: a válaszadók mellől átlagosan hat ember távozott külföldre, tízből majdnem kilenc magyart érint valamilyen formában a kivándorlás.

„Ha maradnak ezek a tendenciák – öt-hat év múlva –, nagy tömegben jönnek majd vissza Magyarországra azok a fiatalok, akik külföldre mentek, például pénzt keresni vagy pusztán kalandvágyból" – fogalmazott 2012-ben a Fidelitas egyik rendezvényén Orbán Viktor. Nemrég a parlamentben megismételte: szerinte szó sincs gazdasági menekültekről, hiszen ezek a fiatalok „az életkoruknak megfelelő, nagyon komoly kalandot vállalnak azzal, hogy elmennek dolgozni és idegenben próbálnak helytállni". Ráadásul: csaknem kétmilliárd eurót haza is utalnak a családjuknak, ezzel erősítve a magyar gazdaságot, „amiért köszönet illeti őket". Lázár János egy szekszárdi fórumon őszintébben fogalmazott: „Mégsem kalandvágyból, hanem a jobb élet, a magasabb kereset reményében mennek külföldre dolgozni a magyarok", merthogy „mi a nyugat-európai bérekkel versenyezni a következő húsz esztendőben nem tudunk".

S miközben a bevándorlásról szóló nemzeti konzultációra csaknem egymilliárdot, a hozzá kapcsolódó tájékoztató kampányra 300 millió forintot költött a kormány, nyár elején kiderült, csupán százmilliót szánnak a külföldön dolgozó fiatalok hazacsábítására. Így született meg a fantáziadús Gyere haza, fiatal nevű program. A projekt költségvetéséből ötmillió forint megy a működtetésre, s minimum ötven magyar fiatal hazahozása a cél.

Persze a kormány nem vár mindenkit ugyanannyira. A program az Egyesült Királyságra, azon belül is Londonra összpontosít, mondván: ott a legalacsonyabb a magyar munkavállalók átlagéletkora (33 év), rendszerint magas végzettségűek, 49 százalékuk nőtlen vagy hajadon. A projekt lakhatási, mobilitási, munkahely-keresési támogatást, a hazai foglalkoztatási lehetőségek bemutatását, londoni és budapesti mentorálást, illetve vállalkozás indításához való segítségnyújtást ígér, plusz „információcsomagot a hazatérési lehetőségekről". Az akció szépen halad, a lapunknak küldött tájékoztatás szerint augusztus 17-ig egész pontosan tizennyolc embert sikerült hazahozni, illetve kiközvetíteni a programba bekapcsolódó cégekhez.

Apró szépséghiba, hogy a hazatérők között akad, aki a projektet működtető állami Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft.-nél (OFA) helyezkedett el. Amikor erre a 444.hu felhívta az OFA figyelmét, azt a választ kapták: természetesen az illető semmilyen támogatásban nem részesült, és a sikeresen közvetítettek között sem jelenítették meg a statisztikáikban. A portál viszont kiszúrta: amikor a hazacsábított fiatalokat kellett Varga Mihály oldalán mutogatni egy sajtótájékoztatón, azért találtak a lánynak helyet a kamerák előtt. Ráadásul miközben neki az OFA-ban találtak munkát, addig a szervezetben dolgozó munkatársak közül többeket, családosokat is el kellett küldeni.

Persze az OFA szerint a két eset között nincs összefüggés.

„A kísérleti program iránt a fiatalok érdeklődése jelentős, hazatérésük folyamatos", írta érdeklődésünkre az OFA, hozzátéve, hogy „a hazatéréssel kapcsolatos döntés meghozatala, az állásinterjúkon való többkörös részvétel, a külföldi egzisztencia felszámolása, a hazaköltözés folyamata a kivándorlási folyamathoz hasonlóan jelentős időigénnyel rendelkezik". Reményeik szerint a bevándorlás ősztől pörög föl, hiszen „a nyári hónapokban a Magyarországon működő munkaadók túlnyomó része nem tervez változást a munkavállalók létszámának tekintetében, ilyenkor az ideiglenes munkavállalók felkutatása a jellemző szolgáltatás. Az év második felében növekedő tendencia várható a hazatért magyar munkavállalók számában."

Az OFA tervei szerint a programot kiterjesztik majd azokra az országokra, ahol jelentős létszámban találhatók migráns magyar munkavállalók, és a későbbiekben emelhetik a költségvetési keretösszeget is. Kérdésünkre, miszerint nem gondolják-e, hogy a Gyere haza, fiatal program mellett/helyett sokkal szélesebb körű támogatásokkal, jobb perspektívával lehetne inkább hazahozni a magyarokat, az OFA azt felelte: „Az elmúlt évek gazdaságpolitikai lépései, döntései hatására nagymértékben javul a foglalkoztatottság, és soha nem látott mértékben csökkent a munkanélküliség, a bürokratikus terhek csökkentése is folyamatban van. Az átlátható, kiszámítható és fejlődő magyarországi gazdasági környezet elősegíti a program sikerességét is, hiszen napról napra egyre többen jelzik konkrét csatlakozási szándékukat." És a többi, és a többi...

Hárs Ágnes szerint a Gyere haza, fiatal jellegű programok akkor tudnak sikeresek lenni, ha a hazatelepülés támogatásán kívül a kivándorlást kikényszerítő okokra is születik kormányzati válasz.

– Ha erre volna szándék, akkor ez a projekt kiegészítő intézkedésként jó lenne. De nem látszik, hogy a kormány komolyan venné ezt a kérdést. Inkább szán egy viszonylag nagy összeget egy kis csoportnak, ahelyett hogy perspektívát, előrejutási lehetőséget, jobb életminőséget, kiszámítható jövőt, lassan felzárkózó béreket garantálna.
    Ugyanakkor a kutató felhívja a figyelmet, hogy a kivándorlás nem most kezdődött:

– Az első hullám 2007–2008-ban, a gyurcsányi megszorítások idején jött. Erre rátett egy lapáttal a válság. 2010 után a várakozásokkal ellentétben az egykulcsos adó nem pörgette fel a gazdaságot, csak a magas keresetűek jövedelme nőtt, viszont sok munkahely megszűnt, növekedett az elszegényedés, amit felgyorsított a munkanélküli-segélyezés átalakítása és a korai nyugdíjazás korlátozása. Mindehhez hozzáadódott a lakáshitelekkel kapcsolatos válság. Aki tudta, külföldi munkavállalásból próbálta kifizetni a növekvő részleteket, mások mindent hátrahagytak, és végleg elmentek. 2011 óta teljesen szabad – és növekszik – a munkavállalás a szakmunkások számára korábban is vonzó célt jelentő Ausztriába és Németországba, miközben idehaza jobbára csak az uniós források felpörgetett kifizetése segített valamit az építőiparon az elmúlt évben.
Hárs Ágnes azt is hozzáteszi: a középfokú iskolarendszer radikális átalakítása és a felsőfokú oktatás körüli bizonytalanság is sokakat távozásra sarkall.

– Sokan érettségi után, de lassan már a középiskola idejére is célba veszik Angliát, Ausztriát, Németországot, márpedig aki kint végez, aligha itthon fog élni. Más lesz a beágyazottsága, így a legjobban kvalifikált fiatalokat veszítjük el – ami a legfőbb baj.

– A kormány és Orbán Viktor évek óta tagadja még a kivándorlás puszta tényét is. Én a kezdetek óta kongatom a vészharangot, mert valójában egy fájó, modernkori Trianon felé robogunk – mondja lapunknak Ujhelyi István, az MSZP egyik uniós képviselője. – Már az EP-kampányban bejelentettem, hogy tenni kívánok a „Skype-szülők és Skype-nagyszülők" érdekében. Nem azzal van baj ugyanis, ha a fiataljaink világot látnak, tapasztalatot gyűjtenek, amelyet ezt követően itthon hasznosítanak. Az a tragédia, hogy többségük eleve kényszerből menekül el az országból, és megtalálva a számítását, már nem is kíván visszatérni. A rezsim által meghirdetett Gyere haza, fiatal program pótcselekvés. Európai képviselőként a vállalásom kettős. Egyfelől érdemben a közbeszéd részévé tenni a kivándorlás okozta társadalmi problémákat, és megtalálni annak a módját, hogyan tudunk itthon lehetőséget adni minél több kényszeremigrációba menekülő fiatalnak. Másfelől kiépíteni a kivándorolt százezrek érdekvédelmi hálózatát.
Ujhelyi már jóval a kormányzati projekt előtt meghirdette saját projektjét, a Hazavárót. Ennek lényege, hogy a „gazdasági menekültek" intézményesített, európai szintű érdekképviselethez jussanak, koordinálják a hazatelepülést elősegítő programok, ösztöndíjak, hazájukban vállalkozni kívánó fiatalok kedvezményrendszerének kidolgozását. Ujhelyi kezdeményezi az álláskeresési járadék idejének hat hónapra történő meg-, illetve visszaemelését, egységes uniós szabályozását is.

– Több magyarországi nagyvállalattal is tárgyalásokat kezdtünk, hogy felmérjük a gyakornoki, képzési és munkavállalási lehetőségeket. A következő hetekben pedig európai képviselői fogadóórákat tartok a nagyobb európai városokban, hogy személyesen megismerjem a kinti magyarok gondjait és javaslatait.

Ujhelyi nemrég online panaszablakot is nyitott, ahová két nap alatt több mint száz megkeresés érkezett.

– Az anyakönyv-honosítási probléma komoly feszültségeket mutatott meg: nem egy esetben tragédiaközeli helyzetet okoz, hogy hosszú hónapokig nem jutnak hozzá a magyar szülők az őket megillető okmányokhoz. Sokan fordultak hozzám emellett munkajogi kérdésekkel, a magyar bürokrácia egyéb akadékoskodásai miatt is. Tucatnyi megkeresés hívta fel a figyelmet a külhonban dolgozó magyarok választójogának egyenlőtlenségére, amivel kapcsolatban számos lépést tervezek a következő napokban.

Hárs Ágnes szerint nem tudni, a kormány mikor fogja észlelni – vagy jelezni, hogy észleli – a kivándorlás okozta gondokat. Merthogy azok már most egyértelműek. Nincs elég nővér, orvos, hozzáértő szakmunkás.

– A baj már itt van, de a kormány egyszerűen nem akarja meglátni. Vagy úgy tesz, mintha nem akarná.