Ma a külföldi munkavállalás esélye nagy a fiatalok, a férfiak, az iskolázottabbak és a család nélküliek esetében - mutat rá a TÁRKI Társadalmi riport 2016 című tanulmánykötete. Nem lehet pontosan tudni, hányan jönnek vissza, de lassan Angliába távozik „az ország krémje”, csakúgy, mint '56-ban – írja a Népszava.
Bár a magyar kivándorlás üteme valamelyest lassult az utóbbi egy-két évben és a bizonytalan hazai és külföldi statisztikák miatt nincsenek pontos adataink arról, hány magyar távozott időszakosan vagy véglegesen az országból 2010 óta, egy biztos: legalább kétszer, két és félszer annyian vannak, mint ahányan 1956-ban elhagyták Magyarországot. A forradalom után a KSH adatai szerint Ausztria felé 175 ezren, míg Jugoszlávia irányába csaknem 20 ezren menekültek el és ezzel majdnem megegyező adatot tart nyilván az ENSZ Menekültügyi Biztossága is, az általuk összesített létszám 197 ezer körül mozog. Ez volt a legnagyobb menekültáradat Európában a második világháború vége és az 1990-es évek eleje, vagyis a délszláv háborúk kitörése közti időszakban.
A határok megnyitása, majd a 2004-es uniós csatlakozás még nem, de a közelgő gazdasági válság előjelei ismét megmozdították a magyar társadalmat, így 2007 körül kezdett újból növekedni a külföldre vándorlók, illetve a külföldön munkát vállaló magyarok száma, 2010 óta pedig egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy kivándorló ország lettünk.
A legfrissebb adatokat és az ezekből levonható következtetéseket a TÁRKI napokban megjelent Társadalmi riport 2016 című kötete foglalja össze, amelyben a gazdasági migráció egyik legismertebb hazai kutatója, Hárs Ágnes elemzi, miként állandósultak a magyarok kivándorlását ösztönző gazdasági okok és hogyan fogyatkoztak meg a visszatartó tényezők. Legutóbb a KSH Népességtudományi Intézete Demográfiai Portré című tanulmánya foglalkozott részletesen a magyar kivándorlás kérdésével. A kötetben az szerepel, hogy 2014 legelején 330 ezer magyar állampolgár élt más európai országokban, de olyan adatok is napvilágot láttak, hogy ugyanekkor 528 ezer magyar születésű ember élt a világban a határainkon kívül. Már ez a tanulmány is bemutatta, hogy a gazdasági növekedés elmaradása, a reálbérek csökkenése, a magas fiatalkori munkanélküliség, a felsőoktatási rendszerben végrehajtott reformok, és mindezek következtében a fiatalok anyagi helyzetének kilátástalansága, a negatív jövőkép és a bizonytalanság miatt vállal munkát egyre több fiatal külföldön. Hárs Ágnes a TÁRKI napokban megjelent tanulmányában is azt hangsúlyozza, hogy 2010 óta tartós a migráció, a magyar elvándorlás mértéke, mintázata hasonlóvá vált a régió többi országáéhoz. Ez azt jelenti, hogy a kivándorlás esélye nagyobb a fiatalabbak, a férfiak, az iskolázottabbak és a család nélküliek esetében.
A magyar adatok azt mutatják, a magasan képzettek inkább az Egyesült Királyságot választják, a szakmunkások Németországot, az Ausztriát választók összetétele pedig vegyes, de a felsőfokú képesítésűek több mint fele mindenhol olyan munkát végez, amihez semmilyen végzettség nem szükséges. A magyar munkavállalók által betöltött munkahelyek többsége szak-, illetve betanított és segédmunka, ezzel is magyarázható, hogy más felmérések szerint épp az értelmiség tér vissza a legnagyobb arányban néhány éves külföldi munkavégzés után. A migránsoknak csak kétharmada dolgozik, sokan tanulnak vagy családtagként élnek külföldön. A KSH júliusi adatai szerint Magyarország népessége 9 millió 830 ezer 485 fő és folyamatosan csökken. Ebben az adatsorban ugyan megjelennek a külföldön élő és dolgozó vagy tanuló magyarok is, de a TÁRKI tanulmánya azt bizonyítja, hogy valójában az elvándorlás hatására az aktív népesség az általános létszám-fogyatkozáshoz képest is gyorsabb ütemben csökken.
A tanulmány arra is rámutat, az elvándorlás hatására az itthon maradottak foglalkoztatásának javulni kellene, és 2010 eleje, valamint 2014 vége között a 31–45 évesek foglalkoztatási aránya 2,8 százalékponttal emelkedett is, ugyanakkor ellenkező hatást eredményezett, hogy 2010 után a kormány intézkedések sorozatával építette le a szociális hálót, rokkantak és a korkedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségétől megfosztott tömegek jelentek meg a munkaerő-piacon. Ezzel, valamint a magas bérköltségek állandósulásával magyarázható, hogy míg máshol a megjelenő munkaerőhiány miatt emelkednek a bérek - Litvániában jelentős, Lengyelországban szerényebb növekedést mértek - nálunk ez a közvetlen hatás elmaradt. Az elvándorlás nem egyirányú, mindenhol visszavándorlás kíséri, de a magyar folyamatok alakulása még bizonytalan – mutat rá a TÁRKI tanulmánya, hozzátéve, hogy a lassuló kivándorlás ellenére a társadalom - nem egyszer felülértékelve a migráció előnyeit - komoly kitörési lehetőségként tekint a külföldi munkavállalásra, amely ma már a felnövekvő generációk életstratégiáját is meghatározza és befolyásolja a továbbtanulási szándékot is.
Ehhez kapcsolódva vizsgálták a TÁRKI kutatói Magyarország helyzetét a migrációs válságban. A Bevándorlási Hivatal tartózkodásra jogosító érvényes engedélyével rendelkezők számáról szóló statisztikáit idézve egyértelműen azt bizonyították, hogy egyetlen pillanatra sem lettünk célország, innen még a menekültek is menekülnek. 2016. május végén 217 609 fő tartózkodott hazánkban valamilyen engedéllyel, közülük viszont csupán 3232-en voltak azok, akik a háromféle menekültstátusz egyikével (menekült, oltalmazott, befogadott) rendelkeztek. Számuk mindössze 298 fővel, vagyis alig változott 2014. december 31. óta. A hosszabb távú trendeket nézve Magyarország vonzereje egyenesen csökkenőben van - mutatnak rá a kutatók, ami nemzetközi szinten azt igazolja, hogy migrációs szempontból egyenlőtlen cserékben veszünk részt. A bevándorlók egyáltalán nem pótolják az elvándoroltakat, bárhogy riogat is ezzel az Orbán-kabinet.
Forrás: Népszava
