Sokkal többre lennénk képesek, ha a gazdasági mutatókat nézzük, mégis gyatra állapotban van az oktatás és az egészségügy is, derül ki a TÁRKI Társadalmi Riportjából. A szerkesztők szerint a kormány az elmúlt két évben a menekültek elleni kommunikációs offenzívára figyelt, ahelyett, hogy csendesen stabilizálta volna az országot, amire a számok alapján lett volna lehetősége. Oktatással sok mindenen lehetne javítani, mégis itt zajlik a legnagyobb rombolás – olvasható az abcug.hu-n.

Ha a gazdasági mutatókat nézzük, akár csendes építkezés és stabilizáció is lehetne Magyarországon, ehelyett bevándorlásellenes hangulatkeltés és kommunikációs offenzíva jellemezte az elmúlt két évet a TÁRKI 2016-os Társadalmi Riportjának szerkesztői, Kolosi Tamás és Tóth István György szerint. A kétévente megjelenő kötet bemutatóját kedden tartották, ahol felszólalt Czibere Károly szociális ügyekért felelős államtitkár is. A tanulmányok a foglalkoztatástól az oktatáson át a menekültválságig sok mindennel foglalkoznak, néhányat külön cikkben is bemutatunk majd.

Tóth István György, a TÁRKI vezérigazgatója szerint hiába szólt minden az elmúlt két évben a menekültekről, szerintük ennél jóval nagyobb problémák is vannak Magyarországon, ezért a húsz tanulmányból csak kettő foglalkozik velük. A legnagyobb probléma pedig az oktatással van, ahol “az elhibázott centralizációs törekvések csak feleőrsítik a gyerekek származás szerinti egyenlőtlenségeit”. Az előszóban azt írják, az érettségi és a nem műszaki szakok leértékelése, a tankötelezettség korhatárának leszállítása, a tankönyvpiac kiiktatása és a tanszabadság korlátozása akkora károkat okozott, amelyeket a pozitív lépések (duális képzés, ingyenes tankönyv) nem tudnak ellensúlyozni.

Tóth és Kolosi szerint sok más baj is van még az országban, de az oktatás ott van mindegyik mögött, és éppen ezen a területen zajlott a legnagyobb rombolás. Külön említik az egészségügyet is, ahol a kormányzat “nem képes ellenállni a feudális hierarchiákban, az adómentes korrupciós pénzekben érdekelt lobbi érdekérvényesítésének”.

 Minden második ember vagyontalan

A keddi bemutatón három tanulmányról beszéltek bővebben, az egyik a vagyoneloszlással foglalkozott, ami egy első kísérlet volt arra, hogy ne a jövedelem vagy egyéb mutatók, hanem a vagyon alapján próbálják megrajzolni a társadalom szerkezetét.

Egyrészt arra jutottak, hogy a társadalom vagyoni helyzete jelentősen elmarad a nyugat-európaitól, még az ott legszegényebbnek számító portugál háztartások átlagosan kétszer vagyonosabbak, mint a magyarok. Közép-Európában ugyanakkor egészen jól állunk, ami Kolosi Tamás szerint a 90-es évek lakásprivatizációjának köszönhető, mert így viszonylag sokan élnek saját lakásban.

A vagyoni helyzet alapján három részre osztották a társadalmat, amelynek legalján a vagyontalanok vannak 7 millió forint alatti vagyonnal, ők többnyire olyan házban élnek, amiből már nem nagyon lehet olcsóbba költözni. Középen van a globális középréteg 7-10 millió forintos vagyonnal, akik átlagosan 16,5 millió forint értékű ingatlanban élnek, és már van értékelhető pénzügyi vagyonuk is (átlagosan 2,1 millió). Felettük pedig a vagyonosok állnak 70 millió forint feletti vagyonnal, amiben már több ingatlan, magas pénzügyi vagyon és vállalkozói vagyon is van. Kolosiék úgy számoltak, hogy ma a háztartások fele vagyontalan, 45 százaléka a középréteghez tartozik, és csak öt százaléka vagyonos.

Észak-Magyarországon a legrosszabb a helyzet, ahol a háztartások majdnem 70 százaléka vagoyontalan, de a Dél-Dunántúlon is 61 százalék ez az arány. Közben Budapesten csak a háztarátsok tizede tartozik ide, főleg azért, mert itt többet érnek az ingatlanok, a vagyon többségét pedig általában ez teszi ki. Persze a vagyoni helyzet szorosan kapcsolódik az iskolai végzettséghez is, Kolosi szerint ezért is különösen káros, ami az oktatásban történik.

Kezelhető betegségeket sem kezelünk

A másik bemutatott tanulmány az elvándorlással fogalkozik, amit a szerkesztők szimbolikus gesztusnak szántak. Szerintük a társadalom és a gazdaság sorsát hosszú távon sokkal jobban befolyásolja a kivándorlás iránya, szerkezete és tartóssága, mint az országon áthaladó menekülthullám. Hárs Ágnes, a tanulmány szerzője arról beszélt, hogy a 2004-ben csatlakozott közép-európai országokhoz képest nálunk későn indult el a kivándorlási hullám, négy éve még arra keresték a magyarázatot, miért nem indultak el az emberek.

Azóta viszont ez annyira felgyorsult, hogy a közbeszédbe bekerült “a migráció kultúrája”, vagyis mindennapos téma lett a külföldi munkavállalás, annyira, hogy hajlamosak vagyunk felértékelni ennek az előnyeit. A munkaerőpiac viszont nem reagált úgy a kivándorlásra, ahogy várták volna, a bérek ugyanis nem növekedtek.

A harmadik előadás az egészségügyről szólt, elsősorban arról, hogy sok alapvető mutatóban még mindig elmaradunk az EU-tól és a visegrádi négyektől, pedig a gazdasági fejlettségünk alapján többre lennénk képesek. Orosz Éva, az ELTE egyetemi tanára szerint az elvárhatónál rosszabb a társadalom egészségi állapota, és hiába javult 1990 óta a várható élettartam, a többi európai országhoz képest ugyanúgy le vagyunk maradva.

Ebben, sok minden más mellett (környezeti ártamak, stressz, káros szenvedélyek, stb.), jelentős szerepe van az egészségügyi rendszernek is. Ez főleg az orvosilag kezelhető és a normális körülmények közt megelőzhető halálozások számában látszik, hiszen ezen elsősorban az intézményrendszer tud javítani. Magyarország mindkét területen sokkal rosszabb helyzetben van mint bármelyik visegrádi ország, pláne a nyugat-európai országok.

Forrás: abcug.hu