Aki csak egy kicsit is ismeri a hazai munkaerő-piaci helyzetet, bizonyára nem igazán csodálkozott azon a híren, hogy a Lidl a közelmúltban több mint 300 ezer forintos bruttó fizetésért keresett az üzleteibe főpénztárost, amiként azon sem, hogy a Tesco központi raktárát érintő munkaerőhiány már-már a folyamatos ellátást veszélyezteti – olvasható a Blikkben.

Nem csodálkozhatott, lévén a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon az idei év első három hónapjában nem kevesebb, mint 50 ezer álláshelyet nem sikerült betölteni, ami kétségkívül új rekordnak számít. Ám míg a hazai vállalkozások az elmúlt évek során alapvetően a felkészültséget, a komoly szakképzettséget igénylő munkahelyekre nem találtak embert, addig a mostani helyzet legfőbb sajátossága, hogy szinte mindenhonnan hiányoznak a dolgos kezek. Ma már ugyanis nem csupán arról van szó, hogy a cégek égen-földön nem lelnek mérnököket, vagy, hogy az országban majd' mindenki informatikust keres (utóbbiakból ez idő szerint 22 ezret lenne képes felszívni a piac), de arról is, hogy a legegyszerűbb melókra sem akad elegendő jelentkező: így például nemcsak olyan nincs, akik takarítson, de olyan sem, aki leszedje a termést. A kérdés természetesen nem az, minek is „köszönhetjük” ezt az áldatlan állapotot (az ugyanis köztudott, hogy az alacsony bérek miatt jelenleg már a környező országok magyarjai számára sem vagyunk vonzó célpont, és itthonról is százezrek mentek ki Nyugat-Európába), mint inkább az, tehetünk-e valamit is azért, hogy a már-már a gazdasági növekedés egyik legfőbb akadályának tekinthető munkaerőhiány némileg enyhüljön.

Nos, kézenfekvő megoldásnak tűnne a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének az a javaslata, ami egy kormányzati programmal 250 ezer, „kulturálisan beilleszthető”, szakképzett vendégmunkást hozna hazánkba, csakhogy ezt egyesek amolyan „migránsimportként” értékelik, míg mások azt gondolják, ameddig idehaza 5-6 százalékos munkanélküliség van, nem elsősorban az idegeneken kell segíteni. Ennek az ötletnek egy másik változatát hallottuk pár nappal ezelőtt Varga Mihály nemzetgazdasági minisztertől, aki szerint, ha nincs megfelelően képzett magyar munkaerő, úgy az EU-ból vagy a szomszéd országokból kell megoldani a foglalkoztatást. Vannak viszont, akik azt mondják – így Szél Bernadett, az LMP társelnöke is –, hogy nem más államok polgáraiban kéne gondolkodni, hanem a külföldön munkát vállaló honfitársainkat hazacsábítani, akiknek a többsége ráadásul ambiciózus és fiatal. Ami egyébként tényleg racionális elképzelés, ám a jelenlegi magyarországi bérek és munkakörülmények ismeretében aligha megvalósítható. Ellentétben egy olyan képzési rendszerrel, aminek a létrehozása ugyan elég idő- és pénzigényes lenne, de ami hosszabb távra is garantálhatná, hogy gazdaságunkat nem bénítja meg teljesen a munkaerőhiány. És bár az elmúlt évek során szinte valamennyi kormány tett ígéretet a képzések átalakítására, igazán komolyan egyik sem látott neki a feladat megoldásának. Ami legfőképpen azért baj, mert ezt a dolgot semmiképpen nem fogjuk tudni megúszni.

Forrás: Blikk