Baranyában egyre komolyabb konkurenciát jelent a piacokon és a feldolgozóknál is a helyi őstermelőknek a közmunkában, a nyomott bérek miatt olcsóbban előállított szabadföldi zöldség. De a csőd szélén egyensúlyozó őstermelők alternatívája is csak a közmunka.

 

Az utóbbi években több baranyai falusi önkormányzat is próbálta elterjeszteni a háztáji gazdálkodás gyakorlatát, módszereit a helyi lakosok körében. Cserdiben vagy Bodán – de ezeken kívül is számos településen – például a Start munkaprogram keretében kezdtek növénytermesztésbe, Bólyban szaporítóanyagot – magot és palántát – is adnak a fűszerprogramba bekapcsolódóknak. A megtermelt termés egy részét közvetlenül felhasználják, a többit tartósítva teszik el, forgalmazzák. A programban dolgozók hasznos, privát is hasznosítható tapasztalatokat, ismereteket is szereznek ezáltal.

Az „értelmes” munkát sokan, sok helyen látják szívesen, hiszen legális pénzkeresetet, hasznos elfoglaltságot ad. A közmunkában termelt zöldség azonban alaposan felforgatta a piacok, értékesítési csatornák menetét. A hagyományos őstermelők – azok a vidéki gazdálkodók, akik hosszú távon kerti növények termesztéséből élnek – ugyanis egyre gyakrabban hiába kopogtatnak a vidéki közkonyhákon termékeikkel, ott a közmunkában megtermelt zöldségeket veszik át inkább - írja a Dunántúli Napló

Logikusnak tűnik, hogy az önkormányzati intézményeknél az önkormányzati program keretében előállított alapanyagot veszik meg, ami ráadásul az esetek többségében olcsóbb is, mint az őstermelők által kínált portéka.

Az árkülönbséggel a piacokon is találkozhatnak a tradicionális gazdák, hiszen a közprogramokból érkező szállítmányok ott is 15-20 százalékkal, de van, hogy még ennél is olcsóbban jelennek meg. Mint az őstermelők jelezték, a kialakult dömping hatása már a konzervgyári, illetőleg más feldolgozóipari felvásárlásnál is jelentkezik, ami komoly veszteséget jelent a piaci alapon dolgozók esetében. Az őstermelők a szabad versenyt, egyenlő feltételeket hiányolják a kialakult helyzetben.

Baranya megyében több ezer regisztrált őstermelő tevékenykedik, sokuknak – nyugdíj mellett, vagy akár „főfoglalkozásban” – ez a munka jelenti a megélhetés fő forrását. A jellemzően kerti kistermelő gazdálkodók szószólói úgy vélik, hogy a közmunkaprogramnak a zöldségtermesztésre való kiterjesztése átgondolatlanságból és tervszerűtlenségből fakadóan hozza nehéz helyzetbe a szektor szereplőit. A közmunkában folytatott termelésnél ugyanis állami támogatásból származik a dolgozók bére, sőt, a legtöbb esetben a munka során használt szerszámok, egyéb eszközök – akár fóliasátrak is –, van olyan program, ahol a vetőmagot, palántákat is állami juttatásból vásárolják. Ez eredményezi a közmunkában megtermelt zöldségek alacsonyabb értékesítési árát. A nehéz helyzetbe kerülő őstermelők a határán mozognak annak, hogy megérje számukra a tevékenység, ugyanakkor annak felhagyásával számukra sincs más alternatíva, mint a közmunka.

Az elmúlt hat-nyolc évben fokozatosan nyert teret, és egyre jobban hódít a háztáji gazdálkodás. Érdekes módon nem a tősgyökeres falusiak körében, hanem sokkal inkább a kitelepülő városiak esetében. A tizenöt-húsz tyúk előteremtheti egy család havi tojásszükségletét, és az állomány megújulása jegyében a húsellátásba is bekapcsolódhat. Utóbbit egyébként általában a főként háztartási maradékokon és némi takarmányon tartott disznóktól várják, a gyakorlat szerint két sertés nagyjából fedezi egy-egy család éves húsigényét. Nagy sláger lett a kecsketartás, de fontos megjegyezni, hogy ezeket az állatokat csak hozzáértéssel érdemes tartani, különösen tejhozamuk értékes egy önellátó gazdaság számára. A teljes évi zöldségszükséglet – krumpli, káposzta, paprika, paradicsom, tökfélék – egy 600–800 négyzetméteres konyhakertből már gond nélkül biztosítható. Ugyanakkor a mai napig az az észrevétel, hogy még mindig több olyan falusi van, aki a konyhakert művelése helyett inkább szupermarketbe jár zöldségért.

Forrás: Dunántúli Napló