Drasztikusan nőtt azok száma, akik kiszorultak az orvosi ellátásból – derül ki egy kutatásból. A lakosság öt százalékának háziorvosa sincs – írja a Népszabadság.
A Kecskemét melletti tanyán élő férfit április végén hasi panaszai miatt küldte háziorvosa a megyei kórházba CT-vizsgálatra. A háztáji gazdálkodásból élő embernek azonban már az is nehézséget okozott, hogy időpontot kérjen. A család egyetlen mobiltelefonján hónapok óta csak néhány száz forintnyi lebeszélhető egység volt, s most ennek az összegnek a fele is arra ment el, hogy a központ kapcsolja a megyei kórház diszpécserét, akitől végül augusztus végére kapott előjegyzést. Csakhogy május elején már a talicskát sem tudta megmozdítani, annyira legyengült, végül távoli rokona segítette ki néhány tízezer forinttal, hogy soron kívül elvégezzék a CT-vizsgálatot. A háziorvos a lelet alapján még egy MR-t is előírt a számára, de a férfi úgy látja, arra már szinte esélye sincs. Újabb soron kívüli vizsgálatra biztosan nem, de még a buszra se futná a városig. Azt mondja, talán két hét múlva lesz annyi pénze, hogy megint eljusson a háziorvosig. Kér majd receptet erősebb gyógyszerre. Bár az sem biztos, hogy azt ki tudja majd váltani.
Bizonyos szempontból a férfi még szerencsésnek is mondható: őt legalább látta a háziorvos. A lakosság öt százalékának viszont már saját háziorvosa sincs, s az üres praxisok száma egyre nő. Idén áprilisban már mintegy 260 olyan körzet volt, ahol legalább fél éve nem dolgozott állandó orvos. A legtöbb ilyen praxis éppen a legszegényebb régiókban található. A Political Capital legújabb, a Friedrich Ebert Alapítvány támogatásával készült kutatásából kiderül: még csak lassítani sem sikerült azt a folyamatot, amelyben egyre több szegény szorul ki az ellátásból.
Az Eurostat adatai szerint a szegénységgel és a társadalmi kirekesztődéssel kapcsolatos mutatók 2009-től romlottak Magyarországon. Ez az egészségügyben egyebek mellett azt jelenti, hogy egyre többen vannak olyanok, akik nem jutottak ellátáshoz, mert az túl drága vagy elérhetetlen számukra. A legmeglepőbb, hogy 2012-ig minden jövedelmi osztályban nőtt az ellátásból kiszorultak száma. Azóta már csak a legszegényebb ötödnél romlik a helyzet, de náluk egyre inkább.
A hazai egészségügyben mind nagyobb teher hárul a családokra. A WHO adatai szerint 2014-ben az összes egészségügyi kiadás bő harmadát már a háztartások fizették. Ennek nagyobb része a gyógyszerek térítési díja, a második legjelentősebb összeg az, amit szakorvosokra költenek az emberek. Ez a tétel mostanra meghaladja az évi 200 milliárd forintot, miközben az állam ugyanerre a szolgáltatásra 275 milliárdot költ.
Aki pedig jobb minőségű és soron kívüli ellátást is szeretne, annak igénybe kell vennie a kapcsolati vagy egyéb korrupciós csatornákat is. Az Európai Bizottság 2013-ban megjelent tanulmánya szerint a hálapénz szerepe az elmúlt húsz évben nem változott jelentősen Magyarországon. Az orvoslátogatások ötödében történik „informális fizetés”, a kórházi kezeléseknél pedig ez az arány már 44 százalékos.
A szegénység csak az egyik korlátja a hozzáférésnek, ha valaki emellett még idős vagy fogyatékos, további akadályokat kell leküzdenie, hogy eljusson az orvoshoz. Négy évvel ezelőtt a Népszava újságírója követte nyomon annak az értelmi fogyatékos fogbeteg kislánynak az ügyét, akit egyetlen szakorvos sem akart ellátni, mert már ahhoz is el kellett volna altatni, hogy megvizsgálják. A gyerek ellátását végül egy német üzletember fizette ki egy magánrendelőben.
Arról pedig a mostani tanulmányt bemutató konferencián Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász beszélt, hogy egy tolókocsival közlekedő nőnek ma Magyarországon esélye sincs emlőszűrésre elmenni. Az ő ellátásukhoz ugyanis sem eszköze, sem szakértelme nincs a rendszernek.
Forrás: Népszabadság
