Az állami gondozásban élő gyerekek többsége nem hiszi, hogy magas presztízsű, jól fizető állásokat tölthetne be a jövőben, miközben a családban felnövők sokkal optimistábbak. Az állami gondozottak olyan traumákon esnek át, amelyeket évekbe telik feldolgozniuk, és közben az önértékelésük is sérül. Ez az SOS Gyermekfalvak kutatásából derült ki – írja az abcug.hu.

Óriási különbségek vannak az állami gondoskodásban és családban felnövő gyerekek jövőképe között. Az SOS Gyermekfalvak 239 Békés, Bács-Kiskun és Vas megyei gyereket kérdezett meg arról, hogy mi szeretne lenni felnőtt korában. A megkérdezett gyerekek közel fele családban, 51 százalékuk pedig gyermekvédelmi gondoskodásban élt.

A felmérés alapján azok, akik családban nőnek fel, inkább el tudják képzelni magukat magasabb presztízsű, jobb fizetéssel járó állásokban, mint a mérnök, az orvos, a cégvezető, az ügyvéd, a programozó vagy a könyvelő. A gyermekvédelmi gondoskodásban, nevelőszülőknél felnövekvő gyerekek 9, míg a családban élők 36 százaléka választana magának magasabb iskolai végzettséget igénylő munkát. A gyermekvédelemben élők inkább alacsonyabb jövedelemmel járó, nem slágerszakmákban képzelik el a jövőjüket, mint a szociális munkás, a tanár és az óvónő.

A gyermekvédelemben felnövők legszívesebben pincérek és szakácsok lennének, a családban élőknek viszont csak öt százaléka választaná ezeket a szakmákat. A sporttal kapcsolatos foglalkozások mindkét csoportnál népszerűek, a gyermekvédelemben élők 6, a családban nevelkedők 8 százaléka lenne sportoló felnőtt korában. A vendéglátóipari szakmákon kívül a gyermekvédelemben élők közül a legtöbben kertészek (6%), bolti eladók (5%), vagy fodrászok (5%) lennének. A családban élő gyerekeknek ezzel szemben alig egy százaléka választaná ezeket a foglalkozásokat felnőttként, ők inkább mérnökként (7 %) vagy orvosként (6%) helyezkednének el.

„A gyermekvédelemben élő gyerekek többsége nem hiszi el, hogy magasabb presztízsű állásokat találhatnak, mint a szüleik. Ennek több oka is lehet. Egyrészt a szülők elvesztése – akár csak átmenetileg is – komoly önértékelési zavarokhoz vezet. Másrészt, a gyermekvédelmi gondoskodásba került gyerekek legnagyobb része szegénységben élő, aluliskolázott családokból érkezik. Mindez negatívan hat motivációjukra és pályaképükre. A pozitív jövőképhez biztonságérzet, önfeledt gyermekkor és megfelelő felnőtt minták szükségesek” – mondta Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai igazgatója.

Az összes megkérdezett gyerek közül csak a családban élők említettek olyan szakmákat, amelyekhez társadalmi ismertség, hírnév kapcsolódik. Ilyen volt például a színész, énekes, úszóbajnok, de volt, akinek vezetői ambíciói vannak és „uralkodó” szeretne lenni. A gyerekek vágyai tükrözik a KSH továbbtanulási adatait is, miszerint a gyermekvédelemben élők kétharmadánál a szakmaszerzés a cél, ezzel szemben a családban élők kétharmada érettségit adó intézménybe megy tovább. 2011-ben a KSH adatai szerint az utógondozói ellátásból kikerülők 3,2 %-a rendelkezett csak felsőfokú végzettséggel, ami alacsonyabb, mint amennyien az SOS felmérése alapján azt 11-18 éves korukban még tervezik.

„A különbség a két csoport között nemcsak a továbbtanulás, de a felmérés alapján már a vágyak szintjén is markánsan eltér. Az olló valójában sokkal hamarabb szétnyílik, mint azt az iskolázottsági adatok mutatják. A gyerekek többsége elhanyagolás, bántalmazás, a szülők szenvedélybetegsége, vagy családon belüli erőszak miatt került be a gyermekvédelembe. Ezeknek a traumáknak a feldolgozása rengeteg idő és munka, évekbe telhet visszaadni a gyerekek önbecsülését, hogy pozitív jövőképük legyen. De ez a feladatunk. Azon dolgozunk, hogy a hozzánk került gyerekek visszaszerezzék biztonságérzetüket” – mondta Szilvási.

Forrás: abcug.hu