Néhány hónapja alakult meg a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (SZÁD), amely – az igen aktív, tagjait sikerrel aktivizáló Bölcsődei Dolgozók Szakszervezetével közösen – képes volt az egyre kiszolgáltatottabb munkavállalókat hatékonyan mozgósítani. A két érdekképviselet vezetőjét arról is kérdezte a 168 óra, mitől múlhat el a szakszervezetek „old fashion” jellege.

– Bár a két héttel ezelőtti egész napos sztrájk a legerőteljesebb volt a közszférában az elmúlt húsz évben, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az összesen 35 ezres taglétszámú két pedagógus-szakszervezet mindössze 25 ezer főt tudott mozgósítani, azaz az érdekvédelem még a saját tagságát sem tudta teljes mértékben megszólítani – így értékeli Köves Ferenc szociális munkás, a SZÁD életre hívója a közoktatási intézmények megmozdulását.

A miskolci gimnáziumi tanári kar januárban nyilvánosságra került tiltakozó levele felszínre hozta azt az elégedetlenséget, amit a pedagógus-szakszervezeteknek nem sikerült. Úgy tűnik, a civilek hangja oda is elért, ahová a hivatalos érdekvédelemé nem.

– Igen, a szakszervezetek hiteltelenek, mert majdnem mindenki valamely politikai oldalhoz köti őket. Hogy jogosan-e vagy sem, valóban az aktuális kormány szekerét tolják-e vagy sem, ezt nem kívánom kommentálni. A Pukli-féle mozgalom azért vált népszerűvé, mert az oktatásban dolgozók azt érezték, hogy végre közülük szólal fel valaki.

A SZÁD is azért alakult, mert sokak számára tanulságos volt a 2013 és 2015 közötti szociális ágazati bérharc. Az alapítók szerint azért volt szükség egy újabb érdekvédelmi szerveződésre, mert azt tapasztalták: a személyes ellentétek szakmai szintre emelkedtek, miközben az alapműködés változatlanul a 25 évvel ezelőtti struktúrákban gyökeredzik. A kritikusok szerint a szakszervezeti vezetők eltávolodtak a mindennapi munkát végzőktől, a szakmai kérdéseket negligálták – ezek mind-mind arra mutattak, hogy az alapoktól kell újrakezdeni az érdekvédelmi munka megreformálását. Köves Ferenc olyannyira másként gondolkodik, mint a korábbi bértárgyalásokon részt vevő érdekvédők, hogy nem is érti, a szociális ágazatban miért hirdettek munkabeszüntetést a pedagógussztrájkhoz kötődően.

– Van min javítani, az alapbérünk botrányosan alacsony, de az érdekegyeztetés elkezdődött. Korábbi, egyébként sem túl nagy ívű követeléseink részben teljesültek, összességében alig maradt sztrájkolnivaló – mondja, hozzátéve: a bértárgyalásokban részt vevő érdekképviselők zöme hét-nyolc hónapja még azt mondta, nincs sztrájkhangulat az ágazatban.

– És most sem volt – összegez, utalva arra, hogy maga is többször felvetette: a kis sztrájk is fontos, ám még ha kevesen vesznek is részt benne, több, mint a semmi. – Lehurrogtak minket, épphogy el nem küldtek a fenébe.

Köves úgy véli, beleírhatták volna a követeléseikbe azt is, hogy a szociális szektorban a bérátlag érje el a nemzetgazdasági bérátlagot. A helyzet annyira elkeserítő, hogy nem tudnak annyit dolgozni 30 év közalkalmazotti munkaviszony után sem, hogy szociális gondozóként megkeressék a garantált bérminimumot. És hogy miért nincs mégsem hatalmas felháborodás? Köves szerint azért, mert a szociális intézményekben még a keveset is féltik az ott dolgozók. Hiába van munkaerőhiány, a kisebb településeken élők esetében kevés a lehetőség, és nem mindegy, hány kilométert kell utazni a munkahelyig. Márpedig az útiköltség mértéke kulcskérdés.

– A személyes ellentétek nem lesznek kerékkötői annak, hogy érdekvédelmi és szakmai kérdésekben minden társszervezettel egy asztalhoz üljünk és kollégáink érdekeit tartsuk szem előtt – ígéri a SZÁD elnöke. Szerinte ezt a félelmet kell a szakszervezeteknek valahogy feloldaniuk. Fontosnak tartja azt is, hogy a szociális szolgáltatásokat igénybe vevőket és családtagjaikat is megszólítsák.

– Nem fog mellettünk kiállni senki, ha azt tapasztalják, nem kaptak jó szolgáltatást. Néhány tisztességtelen, kiégett dolgozó elég ahhoz, hogy tönkretegye a szolidaritást.
Hozzáfűzi: a sztrájkhangulatot az is befolyásolja, hogy a piacképesebb ismerettel rendelkezők, a rendszert el nem viselők lábbal szavaztak – már külföldön dolgoznak. Ők nagyon hiányoznak az ellátásból és az érdekképviseletből is.

A bölcsődei dolgozók az ágazatban olyan szegmenshez tartoznak, amelyet agilis, fiatal szakszervezeti vezetőjük, Szűcs Viktória, a BDDSZ elnöke viszonylag jól mozgósít. A tüntetéseken és tiltakozó megmozdulásokon a szakmából a legnagyobb létszámmal vesznek részt. Az április 20-i sztrájkban is viszonylag sokan – több mint 150 bölcsődében nagyságrendileg háromezer dolgozó – álltak ki a sztrájkoló pedagógusok mellett, illetve saját sztrájkköveteléseik mentén tartottak munkabeszüntetést. Ez jelzi, hogy a sztrájkbizottság által képviselt követelések támogatottak, illetve hogy a bölcsődéken belül a korábbi években a bérrendezés helyetti pótlékolással nem sikerült a feszültséget csillapítani. Azt is jelezheti, hogy bár a bölcsőde a szociális ágazathoz sorolt szolgáltatás, ott valójában nevelő munka folyik.

Szűcs Viktória szerint ha nem erős ellenszélben kellett volna szervezniük a sztrájkot, még többen vettek volna részt benne.

– Sok helyen fenntartói nyomásra a munkáltató akadályokat gördített a sztrájk elé. Utólag is mennek a megfélemlítések. De kijelenthető, a rendszerváltás óta bölcsődében nem volt ilyen megmozdulás.

Szűcs Viktória úgy látja, az érdek-képviseleti tevékenység csapatmunka. A BDDSZ havonta országos szintű testületi üléseket tart, és a vezető, ha teheti, járja az országot. Ez azért is fontos, mert Magyarországon a szakszervezeteknek szerinte „old fashion” stílusuk van. El kell magyarázni a dolgozóknak: ez már nem olyan, mint a szocializmusban, ahol a szakszervezet Mikulás-csomagot osztott és szociális segélyt utalt, ha szükség volt rá.

– Azt kell megértetnünk a munkavállalókkal, hogy mi az érdekeik képviseletéért vagyunk, és le kell küzdeni a félelmeket. Ha sokszor felmerül, hogy mindenki fél, akkor egy idő múlva ez önbeteljesítő jóslat lesz. Azt is folyton halljuk, „igen, csináljunk akciókat”, aztán jön a „de”. Ezt kellene elhagyni, és a cselekvésre helyezni a hangsúlyt. A vezetőnek azzal is szembesülnie kell, hogy mekkora információhiány van az intézményekben. Ha az igazgató valamit kimond, azt mindenki igaznak hiszi, jogilag és erkölcsileg is. Szélesíteni kell a munkavállalók látószögét, informálni kell őket, ez a mi feladatunk.

Forrás: 168 óra