A rengeteg eső és a vízzel telítetté vált földek miatt egyre nő az elöntött területek nagysága. Már több mint 76 ezer hektárt, a Balatonnál is nagyobb területet borít belvíz, ráadásul az esős idő a tavaszi árvíz veszélyét is növeli. Közben az átszervezett és „belügyesített”, közmunkára átállított ágazatban is nő a feszültség: a vízügyet belülről ismerők azt jósolják, baj esetén a szakértelem és a szakemberek hiá­nya lesz a kritikus pont – írja a Népszabadság.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) keddi jelentése szerint 12 vízügyi igazgatóság területén 53 belvízvédelmi szakaszon tartanak készültséget, 25 szakaszon első fokon, 27 szakaszon másodfokon védekeznek. Ez hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy lénye­gében az egész országban belvízveszély van, összesen ugyanis 12 vízügyi igazgatóság működik. Már 76 ezer hektár – a Balatonnál is nagyobb terület – áll víz alatt. A legsúlyosabb helyzetet a szolnoki központú Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén regisztrálták, az országos elöntések bő harmada itt található. Az OVF a következő hat napban is csapadékos időre számít.

Emberi erőből

Virágnyelven a szervezet közleményei is utalnak arra, hogy a vízügyi szakemberek nehéz körülmények között dolgoznak, arról viszont nyilvánosan nem beszélhetnek az ágazat dolgozói: amióta a vízügy a belügyi tárca alá került, korábban nem ismert problémák is felbukkantak. A nagyszámú közmunkás – a vízügy az egyik legnagyobb közfoglalkoztató – legalább annyira kihívás, mint amennyire előny: sokszor olyasmit is az olcsó munkaerővel kell megoldani, amihez inkább mérnökök, gépek és infrastruktúra-beruházások kellenének.

Ahogy egyik forrásunk fogalmazott: ezzel a vízügy beleragadt a belügyi tárca számára amúgy is szimpatikus katasztrófavédelmi logikájú, a mozgósításon és az élőerőn alapuló védekezési szisztémába, miközben már az előző Orbán-kormány stratégiája is a tervszerű megelőző szemléletű, fenntartható vízgazdálkodást írja elő. Ennek viszont semmilyen előzménye vagy szakmai bázisa nincs a BM-nél.

Mostoha körülmények

Egy névtelenséget kérő vízügyes lapunknak úgy foglalta össze a helyzetüket: „Sok rendes, jó szakember dolgozik nálunk, egyre mostohább körülmények között." Nem erősíti a szakmai önbizalmukat az a tény, hogy a BM „közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkársága" alá tartoznak. Az elnevezés pontosan jelzi, mekkora súlyt helyeznek a kormányzatban a vízügyre. Igaz, legalább a viszonylagos önállóságuk megmaradt, azaz egyelőre nem integrálták őket a mindent felszippantó kormányhivatalokba – bár szándék állítólag lenne rá. Ugyanakkor tizenkét vízügyi igazgatóságot tizenkilenc hivatalba áttenni eleve képtelenségnek és az ágazat teljes szétverésének tűnik, amit forrásunk szerint a várható következmények miatt nem mertek meglépni eddig.

Mint megtudtuk, szakemberhiány elsősorban a fiatal mérnökök köré­ben tapasztalható – mivel a mérnöki bérek is versenyképtelenek –, de a gát- és csatornaőrök minimálbére sem csábító. A gépjármű- és gépállományra ráférne a fiatalítás, viszont az uniós pénzek a szivattyútelepeken és árvízvédelmi töltéseken sokat segítettek. A túlterhelésre – különösen ilyenkor, ár- és belvíz idején – nem panaszkodnak, az ágazatban dolgozók úgy szocializálódtak, hogy ha jön a víz, akkor nincs nyafogás. A közfoglalkoztatással is úgy áll, hogy vészhelyzetben minden kéz jól jön, de a hétköznapokon az emberek irányítása a napi alapfeladatok mellett komoly terhelést és adminisztrá­ciót jelent.

Bajt hozó reformok

Hasonló jelenségekről számolt be lapunknak egy másik, az ország keleti felében működő vízügyi igazgatóság dolgozója is: szerinte jellemző, hogy miközben hetedik éve nem volt náluk béremelés, az ágazatot a rendszerváltás óta átlagosan két-háromévente átszervezik, és minden ilyen „reform" tudás- és szakemberveszteséggel jár. Újakat felvenni pedig szinte lehetetlen, legalábbis olyat, aki valamennyi tapasztalattal is rendelkezik – az egész vízügyet a nyugdíj előtti generáció és néhány friss diplomás működteti.

A legutóbbi átalakításnál, az előző kormányzati ciklusban megszüntették a kutatómunkát végző szervezetet, nincs rendszeresen megjelenő szaklap, ami korábban a szakma belső fóruma volt, és nincs jövőkép sem, mert a trendek egy leépülő, eljelentéktelenedő ágazatot mutatnak, amit a politika csak baj esetén vesz észre. – A szakember és a szaktudás hiánya lesz a bajok forrása, ha kritikus helyzet jön – jósolta a vízügyes.

Szükséghelyzet pedig akár néhány héten belül is lehet: az OVF adataiból tudható, hogy a Duna és a Tisza vízgyűjtőjén a hóban tárolt vízkészlet mennyisége több az átlagosnál. Igaz, nem annyival, mint a 2006-os nagy tavaszi árvíz idején, de a prognózisokban újabb havazás szerepel a magashegyi területeken. Tíz éve az vezetett a Dunán és a Tiszán egyszerre érkező árhullámhoz, hogy az esőzések miatt a talaj és az árterek fokozatosan megteltek, majd egy hirtelen jött felmelegedés és eső néhány nap alatt elolvasztotta a havat a vízgyűjtőkön – egy ilyen forgatókönyv kialakulásának feltételei most is adottak.

Forrás: Népszabadság