Egymásnak is ellentmondó számokkal és „pofátlan” kijelentésekkel igyekszik támadni a kormány a tiltakozó pedagógusokat, azt állítva, hogy nagyon is jól jártak az elmúlt öt évben. A valós adatok azonban korántsem ezt mutatják – írja a 168 óra.

A tőlük már megszokott taktikával próbálják lejáratni és elszigetelni Orbánék a rosszul működő oktatási rendszer miatt tiltakozó pedagógusokat. Egyrészt látszattárgyalásokba kezdenek, ahová boldog-boldogtalant meghívnak a hozzájuk közel álló szervezetektől, hogy szétbeszéljék az egyeztetést és megosszák a tiltakozókat. Másrészt ezzel párhuzamosan kétségbe vonják a követelések jogosságát, és azok mögött gonosz külső és belső erők országellenes támadását láttatják. Végül a kormánypropaganda igyekszik pedagógusellenes hangulatot szítani a közvéleményben, azt bizonygatva, mennyi mindent kaptak az elmúlt években, dúskálnak a javakban, és még van pofájuk háborogni.

Ez utóbbi kitétel szó szerint elhangzott: egy fideszes képviselő látható indulattal pofátlanságnak minősítette a tüntetők követeléseit, mondván, a pedagógusok bére nagyot nőtt, jól keresnek és semmi okuk sincs tüntetgetni. Ez a fajta hozzáállás ugyanazt a cinikus és érzéketlen mentalitást tükrözi, mint egy másik fideszes politikus korábbi kijelentése egy éhségmenet kapcsán, miszerint a közmunka havi 47 ezer forintjából igenis normálisan meg lehet élni. Kiderült persze, hogy az illető képviselő ennek nagyjából hússzorosából él, és a pedagógusokat szapuló másik képviselőnél is biztosra vehetjük, hogy jövedelme többszöröse egy átlagos tanárénak.

Miközben a 25 pontos követeléslistán szó sem esik béremelési igényről, Orbánék éppen ezzel próbálják vádolni a tiltakozókat. Valóságos számháborút kezdtek ennek érdekében, amelyet maga a kormányfő indított el. A szokásos pénteki rádiós kinyilatkoztatásában és a parlamentben azt állította, hogy 2010-ben az oktatási rendszer csődben volt és 1200 milliárd forintból kellett talpra állítani.

Honnan vette mindezt? Csődhelyzetről beszélni marhaság és konkrét hazugság, akárcsak az ország akkori csődveszélyének állandó emlegetése, semmilyen adat nem támasztja alá. Teljesen légből kapott az 1200 milliárd forint: mikor és mire költöttek volna ennyit? Talán az államosítás, az új bürokratikus gépezet, a Klik felállítása került ennyibe? A fejlesztések, felújítások biztos nem, mert arra nagyságrenddel kevesebbet költöttek, a fenntartásra, eszközkiadásra pedig még annyit sem.

A sokat emlegetett béremelésekre sem, mert Rétvári államtitkár szerint azokra az elmúlt években 230 milliárd forintot szántak, ami elég nagy összeg, de köszönő viszonyban sincs az Orbán által említett számmal. Most akkor mi az igaz, kinek higgyünk? Segítségünkre vannak a KSH adatai, amelyek teljesen más képet mutatnak. Azok tanúsága szerint 2010 óta az oktatásra költött pénz reálértékben nem növekedett, hanem csökkent, a GDP egyre kisebb arányát fordítjuk erre a célra.

Miközben 2010-ben a kormányzat saját magára a nemzeti össztermék kevesebb mint tizedét költötte, tavaly már 12 százalék volt az aránya. Az oktatásnál éppen ellenkező történt: a költségvetés több mint tíz százalékát kapta 2010-ben, ez 10 alá süllyedt öt év alatt. Hol van akkor az emlegetett 1200 milliárd? Az adatokban nyoma sincs. (Jellemző, hogy az állam a saját gazdasági tevékenységére, azaz az állami cégekre most már annyit költ, mint az oktatásra és a szintén elhanyagolt egészségügyre összesen.)

A kormány a pedagógusbérek tényadatival is hadilábon áll. Orbán Viktor a parlamentben azzal érvelt, hogy egy általános iskolai tanító éves átlagbére öt év alatt 2 456 000 forintról 3 627 000-re nőtt. Honnan veszi ezeket a számokat? Hány tanító keres több mint 300 000-et havonta? E sorok írójának ismeretségi körében legfeljebb a több évtizede dolgozó középiskolai tanárok kapnak ennyit, és persze bruttóban.

Itt is maga Rétvári kérdőjelezi meg főnöke számait, mondván, hogy a főiskolai végzettségű pedagógusok bére öt év alatt havi 122-ről 170 000-re nőtt, a legalább húszéves gyakorlattal rendelkező középiskolai szaktanároké pedig 172-ről 227 000-re. Ezek az adatok nehezen hozhatók össze a kormányfőével, még ha az esetleges bruttó-nettó keveredést ki is próbáljuk szűrni. De ez mindegy is: a számháborúval, az egymásnak ellentmondó adatokkal a kormány a lényegről próbálja elterelni a figyelmet, arról, hogy az egész oktatási rendszerrel van baj, és  a tanárok ezért követelik a változásokat.

A 25 pont erről szól, végigveszi azokat az elemeket, amelyeken feltétlenül változtatni kell a felnövekvő nemzedék, azaz valamennyiünk érdekében. Jellemző módon Orbánék ebben is csupán bérkövetelést látnak, azt állítva, hogy a korábbi működési rend visszaállítása, azaz a túlzottan megemelt óraszámok csökkentése 18 százalékos bérnövekedéssel járna. Lépjünk túl azon, hogyan is kalkulálták ki ezt az egészből, inkább az az érdekes, hogy lázas lejáratási igyekezetükben nem veszik észre az óriási öngólt, amelyet rúgnak.

Ha ugyanis a régi, normális munkaidő visszaállítása ekkora plusz bért jelent, akkor a megnövelt óraszámmal éppen ennyit vettek el a tanároktól, azaz az emlegetett 27 százalékos öt év alatti középiskolai bérnövekedés kétharmada a túlmunkát díjazza, a maradék pedig még az inflációt is alig fedezi. Miért is jártak annyira jól a pedagógusok?

Forrás: 168 óra