Az elmúlt évtizedben az euróövezethez képest lényegesen drágult a munkaerő költsége a közép-kelet-európai országokban, de még így is elég olcsó ahhoz, hogy vonzó célpont legyen a befektetők számára - állapítja meg a JPMorgan. Azonban nem minden régiós országban volt jelentős a drágulás: Magyarország van például a leginkább lemaradva a munkaerőköltségek konvergenciájában és annak mostani szintje csak nálunk alacsonyabb a 2008-as értékénél – írja a Portfolio.

Drágult a munkaerő a csatlakozás óta


A reálbérek emelkedése, a termelékenység javulása és a devizaárfolyamok elmozdulása mind hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt évtizedben számottevően növekedett a munkaerő költsége a közép-kelet-európai országokban. Az EU-hoz később csatlakozott tagállamokban az egy munkaórára jutó munkaerőköltség az iparban és a szolgáltató szektorban is gyorsan emelkedett, igaz, 2008 óta csak csekély bővülést láthattunk.

   Szlovákiában a legdrágább a munkaerő, utána következik Csehország, Lengyelország, majd Magyarország, a balti államok és végül Románia és Bulgária.

Hosszabb távon vizsgálva azt is láthatjuk, hogy Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában az euróövezethez képest mért relatív munkaerőköltség több mint duplájára nőtt 2004 óta, míg legfeltűnőbben Magyarország maradt el a bérköltségek emelkedésében.

2014-ben az egy munkaórára jutó relatív munkaerőköltség átlagosan 3,3 százalékkal nőtt az új tagországokban, noha jelentős különbségeket láthattunk az országok között. A cseh munkaerőköltség például 8 százalékkal esett vissza a szóban forgó évben a korona euróval szemben való leértékelődése miatt.

A versenyképességet is segítették az alacsonyabb bérköltségek


   A régiós devizákban 2009-ben megfigyelhető jelentős árfolyam-korrekció hatására Lengyelország és Magyarország ár-versenyképesség szempontjából a régiós társai elé került. Kisebb mértékben ugyan, de a munkaerőköltség versenyképessége Romániában és Litvániában is javult ekkor.

   Ezzel szemben Szlovákia elvesztette az alacsony árszínvonalából adódó előnyét, miután 2009-ben bevezette az eurót és a korona árfolyamát az addigi legerősebb szintjén rögzítették a közös fizetőeszközhöz. Végül Csehországban ebben az évben változatlanul alakultak a bérköltségek.

2010 és 2014 között ugyanakkor a munkaerőköltségek ismét emelkedést mutattak a régióban, ahogy a bérkonvergencia tovább folytatódott Csehországban, Lengyelországban és Bulgáriában is.

Nem igaz ez azonban Magyarországra, ahol a munkaerőköltségek még mindig a 2008-as szint alatt járnak.

Az egységnyi munkaerőköltség még mindig messze elmarad az eurózónától


   Az egységnyi munkaerőköltség az újonnan csatlakozott tagállamokban még mindig kevesebb mint fele akkora, mint az euróövezetben.

   A relatív munkaerőköltség mindössze negyedét teszi ki a nyugat-európai szintnek, miközben az egy ledolgozott munkaórára jutó munkaerő-termelékenység a régióban az euróövezeti 52 százaléka. A régiós országokban így az egységnyi munkaerőköltség az euróövezeti szint csupán 49 százalékára rúg.

   Másképpen: a munkaerőköltséggel kiigazított termelékenységi mutató nagyjából 2,2-szer akkora a közép-kelet-európai országokban, mint amit az eurózónában, vagyis ugyanannyi bérráfordításból jóval többet termelünk, mint Nyugat-Európában.

Mindez azt jelenti, hogy még bőven van hova konvergálnia Nyugat-Európához a régiós munkaerőköltségeknek. Ennek pedig szükséges feltétele, hogy a szóban forgó országok tovább fejlődjenek technológiai fronton, ami lehetővé teszi majd számukra, hogy ne csak az egy főre jutó kibocsátás növekedjen vásárlóerő-paritáson mérve, hanem az egy főre jutó kibocsátás ára is.

Forrás: Portfolio