A sztrájktörvény módosítása nélkül a közösségi szolgáltatások egyetlen területén sem lehet belátható időn belül munkabeszüntetést szervezni, pedig érik a kormánnyal szembeni elégedetlenség az oktatásban, az egészségügyben, a szociális ellátások területén és a közlekedési ágazatban is. 2016-ban választ kapunk, vajon hajlandó-e engedni a kormány és ha nem, a dolgozók bevállalják-e a jogellenes sztrájkokat, amivel állásukat kockáztatják – írja a Népszava.

Magyarország határain az utóbbi öt évben ott a tábla: sztrájkmentes övezet. Néhány elszigetelt kísérlet, és olyan részsiker után, mint a szociális ágazat jogerős végzése a sztrájk idején teljesítendő még elégséges szolgáltatásokról, csak mostanában került elő komolyan több ágazatban is a munkabeszüntetés lehetősége, mint az elkeseredett és elégedetlen dolgozók tiltakozásának végső eszköze. Az öt éve nyomorgatott pedagógusok, az agyonhajszolt egészségügyi dolgozók, az éhbérért dolgozó szociális ágazat és több közlekedési cég kizsigerelt munkavállalói mára kezdenek besokallni.

Kéréseikre, tiltakozó utcai akcióikra eddig legfeljebb egyes csoportoknak csurgatott bérpótlékokkal vagy kiegészítésekkel válaszolt a kormány, remélve, hogy a megosztás legyengíti az elégedetleneket. Eddig bejött a számítás, érdemi béremelések vagy szerkezeti átalakítások nélkül is rendre visszahúzódtak a megélhetésüket féltő állami vagy önkormányzati alkalmazottak. Vajon az elégedetlenség mostani hulláma már lépésekre kényszerítheti a kormányt?

Jogszerű sztrájkot ma lehetetlen szervezni

A kérdésre nehéz egyértelmű igennel válaszolni, még ha a közvélemény egyre nagyobb része is ezt várja. A sztrájkok elemzésével foglalkozó társadalomkutató azt mondja, nehéz belelátni a kormány fejébe, hogy mikor látja elérkezettnek az időt a szabályok enyhítésére, de Berki Erzsébet szerint jogszerű sztrájkot pokoli nehéz szervezni a még elégséges szolgáltatásra kötelezett közösségi szolgáltatások területén a sztrájktörvény módosítása nélkül. 2010 decemberében – azóta már megszokott módon - három nap alatt, a szakszervezetek tiltakozása ellenére fogadta el a parlament Fidesz-KDNP többsége az egyéni képviselői indítványként benyújtott sztrájktörvény-módosítást.

Volt némi felháborodás a sajtóban, de akkor még előtte voltunk számtalan, a demokratikus jogokat korlátozó kormányzati ötletnek, így még a munkavállalók egy része is úgy gondolta, van abban némi igazság, hogy véget kell vetni a vasutasok kiszámíthatatlan gördülő sztrájkjainak, ami miatt nem lehet előre tudni, be lehet-e jutni a munkahelyekre vagy sem. A szakszervezetek utólag hiába tiltakoztak a módosítás ellen, hamarosan mindenki számára világossá vált, hogy a nagy szolgáltató ágazatokban Magyarországon gyakorlatilag lehetetlen sztrájkot szervezni.

Szabályozásra vár elégséges szolgáltatás

2010 végéig nem volt jogsértő egy munkabeszüntetés csak azért, mert nem sikerült megállapodni a munkáltatóval a még elégséges szolgáltatásokról, Berki Erzsébet szerint mégsem ennek a lehetőségnek a korlátlan visszaállítása lenne a megoldás, mert annak számtalan pontját az ombudsman, a munkáltatók és a munkavállalók egy része is aggályosnak találta. Ahhoz, hogy a munkavállalók ismét élhessenek a sztrájkjoggal, a szakszervezeteknek, a munkaadóknak és a kormánynak közösen kellene új szabályozást alkotni a még elégséges szolgáltatásokról. Ma még az is bizonytalan, hogy melyek azok a tevékenységek, ahol ezt biztosítani kell, így a viták a munkaügyi bíróságokra kerülnek.

A kutató szerint a sztrájktörvény mellékletében fel kellene sorolni ezeket a tevékenységeket, mert most csak példaként szerepel a jogszabályban néhány, a lakosságot alapvetően érintő tevékenység a tömegközlekedés, az áram, a víz vagy gázszolgáltatások területén. A listának követni kellene az élet változásait, ma már például benne kellene lenni az internetnek is, mint alapvető szolgáltatásnak – érvel a főiskolai tanár. Mivel azonban nem lehet törvényben rögzíteni az összes területen a még elégséges szolgáltatási szintet, lehetőséget kellene hagyni a megállapodásokra is, hogy elkerülhetőek legyenek a hosszú bírósági eljárások.

Az is gyorsítaná a megállapodás megszületését, ha erről döntőbíráskodási eljárásban lehetne határozni. Azon is el kellene gondolkodni, hogy a még elégséges szolgáltatás nem teljesítése esetén kit milyen felelősség terhel, hiszen ma a jogellenes sztrájk következményei csak a sztrájkot szervezőket, az abban résztvevőket sújtják. Berki Erzsébet a jogi helyzet tisztázását sürgeti abban a kérdésben is, hogy mennyi ideig érvényes a bíróságok döntése, hiszen a körülmények változnak, ugyanazon végzés alapján nem lehet évek múlva sztrájkot indítani. A szakértő szerint bele lehetne foglalni a törvény szövegébe a sztrájk kezdő és esetleg a tervezett befejezési dátumának bejelentési kötelezettségét, hogy a munkáltatók és a szolgáltatást igénybe vevők is fel tudjanak készülni a sztrájkhelyzetre.

Ígéretből van bőven

A kormány a sztrájktörvénnyel kapcsolatban a dolgozói csoportok egymással szembeni kijátszása és a közmunka rohamos bővítésének fenyegető eszköze mellett az ígérgetésekkel sem fukarkodik az utóbbi időben. 2014 szilvesztere előtt, a tavalyi bérajánlás záradékában már azt ígérte a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán (VKF) a munkavállalói oldalnak, hogy a parlament tavaly tavaszi ülésszakán megszülethetnek a módosítások a sztrájktörvény, a munka törvénykönyve és a korhatár előtti nyugdíjak új feltételrendszeréről, vagyis a dolgozókat hátrányosan érintő a korábbi kormánydöntésekről. 2015 végéig azonban nem történt semmi, ha csak az nem, hogy változatlan szöveggel tavaly karácsony előtt is bekerült a terv a következő az egyezségbe.

Ezt a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MSZSZ) nem írta alá, mert nem tartalmazott iránymutató bérajánlást a vállalkozói szféra munkaadóinak az idei béremelésekhez, csupán a minimálbér és a garantált bérminimum megemelésének mértékét rögzítette, azt is a kormány fél évvel korábban elfogadott költségvetésében már előre beárazott mértékben. Kordás László elnök ugyanakkor idén év elején levélben kérte a VKF összehívását, hogy végre kezdődjön érdemi párbeszéd a munkavállalóknak fontos három kérdésről. Tájékoztatása szerint január 27-ére a nemzetgazdasági tárca össze is hívta a tanácskozást, de nem tudni, milyen felhatalmazással érkezik oda Cseresnyés Péter munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkár.

Valami elindult az összefogás irányába

A törvénymódosítás esélyeit firtató kérdésre Berki Erzsébet sem tud határozott választ adni, mert – mint mondja – nem kiszámítható, mennyire tartja veszélyesnek a mostani elégedetlenségi hullámot a kormány. Politikai döntés kérdése, hogy fenn akarja-e tartani a demokrácia látszatát, amelynek része, hogy a dolgozók akár sztrájkolhassanak is az érdekeik védelme érdekében. Egyelőre az látszik, hogy megkezdődött egy, az összefogás irányába mutató mozgás, a közlekedési dolgozók, a pedagógusok, a szociális szféra és az egészségügy kormánnyal szembeni elégedetlensége egyre erősödik.

Az már kérdéses a főiskolai tanár szerint, vajon a szakszervezetek képesek lesznek-e annyi energiát befektetni a most tervezett sztrájkok részletszabályainak kidolgozásába, hogy a bíróságokon érvényt tudjanak szerezni az akaratuknak. Nem tudni azt sem, vajon maradt-e még bennük annyi türelem, hogy végigviszik a ma kötelező eljárásokat, vagy esetleg felvállalják, hogy a bíróság jogellenesnek minősíti a munkabeszüntetésüket és a benne résztvevők utcára kerülhetnek. Egy vidéki közlekedési vállalat dolgozói a közelmúltban már meglépték ezt, ott azonban a munkaadó is annyi szabálytalanságot követett el, hogy végül az elbocsátás után vissza is vett munkavállalókat.

A szakszervezetek összefogása, minél több új érdekvédelmi szervezet létrehozása teremthet olyan helyzetet, amikor egyszerre, egy időben szervezett országos akciók már képesek lesznek elgondolkodtatni a kormányt, hogy veszélyes következményei lehetnek annak a munkavállalókat semmibe vevő politikának, amit évek óta folytat.

Hallatják a hangjukat a tanárok

Forrósodik a hangulat a közoktatásban: a miskolci Herman Ottó Gimnázium tantestületének kiállása után mind több iskola fejezi ki egyetértését a miskolci kollégáik nyílt levelében leírtakkal kapcsolatban, amely lassan két hete került a figyelem középpontjába. Ebben az oktatás rendszerszintű problémáiról, a mindennapi tanítói munkát ellehetetlenítő bürokratikus terhekről, finanszírozási problémákról írnak, úgy vélik, a kormány politikája miatt az egész oktatási rendszer veszélyben van. A nyílt levelet már több ezren írták alá, a miskolciak kezdeményezését a két nagy pedagógus szakszervezet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) is támogatja.

A szakszervezetek már évek óta figyelmeztetnek a problémákra, s próbálják tárgyalóasztalhoz ültetni a kormányzat képviselőit - több kevesebb sikerrel. Mendrey László, a PDSZ elnöke elmondta: a kormány eddig sikerrel alkalmazta a tanárok megosztására, a gondok elhallgatására épülő taktikáját, ám úgy tűnik, ennek most vége szakad. "Ha itt most rövid időn belül nem történik valami, nem nyit felénk a kormány, el kell kezdeni egy nagy tiltakozó demonstráció megszervezését, aminek akár sztrájk is lehet a vége" - mondta.

A Pedagógusok Sztrájkbizottsága - amely a PSZ, az Oktatási Vezetők Szakszervezete és a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet képviselőit foglalja magába - már tárgyal a kormánnyal, az eddigi egyeztetések során azonban érdemi megállapodás nem jött létre. A PSZ szerint újra kell gondolni a közoktatás jelenlegi áttekinthetetlen irányítási rendszerét, költségvetési fedezetet kell találni az ágazat biztonságos működéséhez, felül kell vizsgálni a Nemzeti alaptantervet, az intézmények és pedagógusok autonómiáját, a minősítési és tanfelügyeleti rendszert, a tanárok bér- és pótlékrendszerét, ezen belül az oktatást segítő munkatársak helyzetét. A PSZ jelezte: ha a tárgyalások eredménytelenül zárulnak, utcai demonstráció következhet, ha az sem ér célt, sztrájkra is sor kerülhet. A PSZ hónapok óta méri a tanárok készültségét, állításuk szerint a sztrájkhangulat rég volt olyan magas, mint most.

Az egészségügyi és a szociális ágazat érdekvédői nem egységesek

Egymással is vitában állnak az egészségügyben és a szociális területen dolgozó szakszervezetek, mert közülük sok meghatározó és véleményformáló tömörülés nem volt képes teljesíteni a reprezentativitás feltételeit, nagy létszámú szakterületeken ugyanis nehezebb elérni a magas szervezettséget, így őket a minisztérium nem köteles bevonni az ágazatok munkavállalóinak jövőjéről folytatott tárgyalásokba.

A humántárca az utóbbi években sokat bírált Cser Ágnes vezette Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetével (MSZ EDDSZ) és a koalíciós partnerként a sztrájktárgyaláshoz csatlakozó Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetével (MKKSZ) tárgyal a szociális szféra sztrájk-követeléseiről, illetve az ágazati kollektív szerződésről. A szociális területen működő hat másik szakszervezet majdnem két éve kezdett harca egy törvényes sztrájk megtartásáért tavaly nyár végén eredményt hozott, és jogerős bírósági végzésük van a munkabeszüntetés idején még elégséges szolgáltatások listájáról. Csak közben a dolgozók lelkesedése hagyott alább, nem kis részben azért, mert a területen megjelent közmunkások miatt fenyegetve érzik még munkahelyük megtartását is.

Az egészségügyi ágazatban tovább bonyolítja a helyzetet, hogy köztestületek, vagyis a Magyar Orvosi Kamara (MOK), a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) és a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) együttműködő stratégiai partnerségi megállapodással kapcsolódik a reprezentativitással rendelkező EDDSZ mellett az egyik mentős szakszervezethez. A kormánnyal folytatott tárgyalásból kimaradt szervezetek szerint az EDDSZ évek óta képtelen eredményt elérni, ráadásul sokan azzal sem értenek egyet, hogy ezeken a területeken lehetséges ágazati kollektív szerződéseket kötni, mert a nemzetgazdasági tárca állásfoglalása szerint a kormány nem írhat alá ilyen megállapodást, a munkáltatók szerteágazó hálózata pedig csak egyenként lenne kötelezhető erre. Sokan tehát azt gondolják, az időhúzó tárgyalgatás nem több mint figyelemelterelés.

Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete

Egyre nagyobb az elégedetlenség a közlekedési dolgozók körében is, Nemes Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet (EKSZ) elnöke úgy véli, a sztrájkkészültség küszöbön áll. A közlekedést sújtó legnagyobb problémát az alacsony bérek, a romló munkakörülmények és a létszámhiány jelentik, ennek ellenére a BKV-nál a létszámleépítés veszélye is fennáll.Miskolcon már szinte biztos, hogy sztrájk lesz, jelenleg az elégséges szolgáltatásokról folynak a tárgyalások, eredménytelenül.

A Miskolc Városi Közlekedési (MVK) Zrt. 88 százalékos teljesítményt várna el sztrájk esetére, a Miskolci Autóbusz- és Villamosvezetők Érdekvédelmi Szervezete viszont 66 százalékot ajánl. A szakszervezet három százalékos béremelésért harcol, amit az MVK meg is adna, de csak idén januártól, holott egy korábbi szerződés szerint az 2015 januárjától járna visszamenőlegesen.

A 2016-os béremelésekről legközelebb holnap tárgyalnak a Magyar Államvasutak Zrt. (MÁV) és a vasutas érdekképviseletek.A szakszervezetek szerint tarthatatlan, hogy a vasutasok reálkeresete idén ne növekedjen, mi több csökkenjen. Azt szeretnék elérni, hogy a dolgozók már idén 5+2,7 százalékos béremelést kapjanak, középtávú megoldásként pedig - az egyre krónikusabbá váló munkaerőhiány miatt - életpályamodell kidolgozását is sürgetik.

A MÁV azonban csak 0,5 százalékos bérfejlesztésben gondolkodik.Sikertelen bértárgyalások esetén a közlekedési szakszervezetek közös, országos akcióba kezdhetnek, a részletekről tegnap egyeztettek.Nemes Gábor elmondta: több tízezer dolgozó képviseletében egyre több szakszervezet csatlakozik, s ha a bértárgyalások sikertelenül zárulnak, sztrájkbizottságot hoznak létre, előtte pedig demonstrációkat, útlezárásokat szerveznének.

Sztrájktörténelem

A KSH adatai szerint a legtöbb sztrájkot 2006-ban tartották a rendszerváltozás utáni Magyarországon. Ekkor 16 munkabeszüntetést szerveztek, de még a következő évben is 13 sztrájk jelezte a dolgozók érdekérvényesítő akaratát. 2010-ben, amikor év végén jelentősen szigorították a sztrájktörvényt, még mindig 7 munkabeszüntetés volt, azóta viszont egy-két eset szerepel évente a statisztikákban.

A megmozdulásokban résztvevők számát tekintve viszont 1995 volt a csúcspont, amikor több mint 172 ezer résztvevője volt az akcióknak.Az utóbbi 25 év sztrájktörténetének első tiltakozása még a bányászokhoz kötődött, 1990 októberében még százezren csatlakoztak egy kétórás figyelmeztető sztrájkhoz, de később a közlekedési ágazat, ezen belül is a vasutasok voltak a legaktívabbak. A legnagyobb hatású tiltakozást viszont a taxisok szervezték, amikor 1990 októberében a benzinárak 65 százalékos megemelése elleni tiltakozásként megbénították a főváros és a nagyobb városok forgalmát.

Az egészségügy eddigi legnagyobb akcióit 2002-ben és 2004-ben szervezték. Előbb a védőnők követeltek 30 százalékos béremelést, majd heti egynapos tiltakozássorozat keretében követelték ugyanazt amit ma: béremelést, jobb körülményeket és az utánpótlás megszervezését.A pedagógusok is megmozdultak már 1995-ben és 2006-ban. Először béremelést követeltek, tíz évvel ezelőtt pedig az ágazatot hátrányosan érintő törvénymódosítások ellen szerveztek akciót.

Forrás: Népszava