Egymásnak ellentmondó célok és megoldási módok jellemzik a kormány foglalkoztatáspolitikáját. Úgy akarják növelni a piaci viszonyok közt dolgozók számát, hogy közben egyre bővítik a közfoglalkoztatottak körét és el akarnak küldeni további 150 ezer közalkalmazottat és köztisztviselőt az állami szférából, csak senki nem tudja hová mehetnének – írja a Népszava.
A közfoglalkoztatottaknak mindössze 13,3 százaléka tudott elhelyezkedni a nyílt munkaerőpiacon az elmúlt években a rendszerből való kikerülést követő hat hónapban. Ez ijesztően kis arány ahhoz képest, hogy a kormányzati propaganda szerint a közfoglalkoztatási programok elsődleges célja visszavezetni a bennük résztvevőket a munka világába. Az adatot a Belügyminisztérium (BM) közölte még tavaly novemberben, és ez az őszinte szembenézés a tényekkel már szinte dicséretesnek mondható, bár az egész közfoglalkoztatási rendszer ellentmondásait nem képes feledtetni. Érzi a kormány is, hogy lépni kellene, mert egyre nagyobb tömegek egyre több milliárdot vesznek ki az államkasszából többnyire valódi értékteremtés nélkül. Mégis tovább terjeszkedik a rendszer és ha egy lépést sikerül tenni a továbbhaladás felé, biztos, hogy egy másik éppen ellene hat. Tegnap például a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára jelentette be, hogy februártól Közfoglalkoztatásból a versenyszférába címmel 3 milliárd forintos program kezdődik kifejezetten azért, hogy 20-25 ezer ember kilépését segítsék a közmunkából a piaci munka világába. Cseresnyés Péter kiemelte, hogy ha egy közfoglalkoztatott a szerződése lejárta előtt piaci állást talál, akkor havonta felveheti a közfoglalkoztatási jogviszony hátralévő időszakára a foglalkoztatást helyettesítő támogatás összegét is. Ezzel viszont épp ellentétes irányba mutat, hogy folyamatosan emelkedik a kulturális közfoglalkoztatásban dolgozók száma. Hoppál Péter kulturális államtitkár november elején büszkén újságolta, hogy már majdnem 2 és félezer szervezet jelentkezett a negyedik kulturális közfoglalkoztatási programra, amely 2016 márciustól indul. 2013-ban, az elsőben még csak 4 ezren vettek részt, a február végén záródó harmadikban már 6100 fő dolgozik, a következő egy évben pedig már 7500 kulturális közmunkással számolnak. Ezeknek az adatoknak az ismeretében adódik a kérdés, mekkora az esély a közmunkából való kilépésre még ebben a szakképzettséggel rendelkező körben is? Egyáltalán nem mellékesen épp a Nemzeti Művelődési Intézet a legnagyobb magyar közfoglalkoztató, tavaly októberben 5883 diplomást vagy legalább érettségizett embert alkalmaztak, ami valójában ennek az országnak a szégyene.
Cseresnyés államtitkár tegnapi tájékoztatóján az is elhangzott, hogy a kormány a gyakornoki program kibővítését is tervezi a szakképzettséggel rendelkező pályakezdők támogatása érdekében. Azok a mikro,- kis- és közepes vállalkozások pályázhatnak majd, amelyek vállalják a 25 év alatti szakképzettséggel rendelkező fiatalok foglalkoztatását. A BM pedig külön kiadványt szentelt az év végén azoknak a települési példáknak a bemutatására, amelyek valamiben képesek voltak többet kínálni a bennük résztvevőknek a sehová nem vezető főtér sepregetésnél és a falusi focipálya kaszálásánál. A nyilván nem kevés pénzért készített igazán szép kiállású könyvecske bevezetőjében a tárca közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkára próbálja fényezni a valóságot, amikor azt mondja, a kormány 2018 végére ki akarja vezetni a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülőket valamilyen munkába, akár piaci munkahelyre, akár közfoglalkoztatásba. A versenyszférában kellene ugyan munkaerő, de nem szakképzetlen, és többnyire nem ott, ahol ezek az emberek élnek, tömegeknek marad tehát a közmunka kapujának egyre szélesebbre nyitása.
2016-ban már 250 ezer közmunkás is lehet havonta, és év végéig 340 milliárd forintot tervezett a központi költségvetés a közfoglalkoztatásra. Hoffmann Imre arra emlékeztet a könyvben, hogy a járási közmunka programok közül a szociális ellátást segítőket, az országos programok közt pedig a gondozatlan sírkertek, sírhelyek karbantartását emelik ki, de sokan dolgoznak majd önkormányzati utak karbantartásán, és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tulajdonában lévő ingatlanok karbantartásán is. Azt is szorgalmazzák, hogy az önkormányzatok az elhagyott, romos épületek bontására vagy a többnyire szintén tragikus állapotban lévő szociális bérlakásaik felújítására alkalmazzanak közmunkásokat, továbbá cél lehet a hajléktalan programok megvalósítása, például szociális közfürdők létrehozása is.
Az egyre sokrétűbb feladatok miatt egyáltalán nem mellékesek a közfoglalkoztatás rendszerszintű működési zavarainak és rugalmatlanságának tüneteit elemző ombudsmani megállapítások, amelyekről november végén jelent meg összefoglaló, amikor lezárult a Jász-Nagykun-Szolnok megye intézményeit, így foglalkoztatási szervezeteit is érintő általános vizsgálat. Zemplényi Adrienne 12 éve követi nyomon a foglalkoztatással összefüggő jogok teljesülését és buktatóit az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában. A jogász a Népszavának a hétköznapi gyakorlat sokszínűségét hangsúlyozza. Ma is találkoznak olyan panaszokkal, amikor valaki kifogásolja, hogy kimarad a közmunkából, mert nincs jóban a polgármesterrel, holott jogszabály határozza meg, hogy fel kell venni, aki régóta munkanélküli, alacsony végzettségű és több embert kell eltartani a családban. A másik véglet, amikor egy 700 lelkes faluban olyan kiválóan szervezi meg a helyi vezető a közmunkát, hogy nemcsak a településen rászoruló valamennyi embert alkalmazza, hanem a szomszéd falvakból is munkát tud adni néhánynak. A Hivatal jogi szakértője arra is emlékeztet, hogy egyetlen polgármester sem köteles pályázni a közmunkaprogramokra, tehát a település lakói akkor sem panaszkodhatnának, ha nem lenne közmunka a faluban. Erre alig van példa, arra sokkal több, hogy a polgármesterek külön programokat találnak ki, amivel segítik bent tartani az embereket a társadalomban. Példaként hozza Zemplényi Adrienne, hogy van, ahol az egész falut megmozgató színi előadást szerveznek, máshol a munka megkezdése előtt minden reggel jogi alapismereteket kapnak a közmunkások, megismerik például, hogy mit takar a kommunális díj fogalma.
A közmunkához kapcsolódó képzésekre kitérve azt is megemlíti az ombudsman munkatársa, hogy azok többnyire figyelmen kívül hagyják a tényleges helyi igényeket. Ma sok házi betegápolót képeznek, de vajon mi lesz, ha véget érnek a közmunka programok, ki gondozza tovább az idős embereket – teszi fel a kérdést. Az ombudsman munkatársai azt tapasztalják, hogy legtöbbször a központi megoldásokat választják a tanfolyamok szervezői, miközben a környék vállalkozóinak munkaerő igényéhez igazodó speciális képzésekre lenne szükség, ha piaci munkát akarnának adni a közmunka után ezeknek az embereknek. Ez a rugalmatlanság az egyik legnagyobb hibája a közmunkához kapcsolódó képzéseknek – hangsúlyozza Zemplényi Adrienne.
Országjárásukon azt látják, hogy közfoglalkoztatottnak lenni többnyire kényelmes, de kiszolgáltatott helyzet, ami könnyen okoz függőséget. Találkoztak olyan közmunkással, aki bevallotta, hogy munka közben nem egyszer hazaszalad, beindítja a mosást, kitereget, amit más munkahelyen nem tehetne meg. Közben viszont folyton retteg, meddig lesz folytatás? Persze sokszor a munkába járás ott sem egyszerű, ahol egy nagyobb településen belül kell közlekedni a közmunkásnak, mert most az utazást csak akkor támogatják, ha az illető elhagyja a település közigazgatási határát, holott találkoztak olyan példával, amikor 20 kilométert volt kénytelen kerékpározni az illető, mire odaért a munkahelyre. A BM állítólag dolgozik egy rugalmasabb megoldáson, de egyelőre még nem változott a szabályozás.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala legutóbbi közfoglalkoztatással összefüggő vizsgálatai azt is kimutatták, mennyire rugalmatlan a rendszer, amikor semmilyen formában nem tudja előléptetni, vagy több pénzzel jutalmazni a kimagasló teljesítményt nyújtókat. Így aztán nehéz olyan motiváló tényezőt találni, ami segítené a közmunkásokat abban, hogy ki akarjanak lépni a rendszerből és valódi munkahelyet találjanak.
Csalfa statisztikák
A Fidesz kormányra kerülése előtt egymillió új munkahelyet ígért a gazdaságban, de politikájuk eddig csak közmunkások tízezreit és külföldön dolgozó magyarok százezreit eredményezte - ezt írta közleményében Gúr Nándor szocialista parlamenti képviselő, miután a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) kedden közölte, hogy az elmúlt év szeptember-novemberében 284 ezer volt a munkanélküliek száma, 37 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban, ezzel a munkanélküliségi ráta 1 százalékponttal 6,2 százalékosra csökkent. Az ellenzéki szakpolitikus ennek kapcsán megállapította, hogy a Fidesz továbbra is csak statisztikai adatként tekint a magyar emberekre, és sem értelmes munkát, sem megélhetést biztosító fizetést nem képes nyújtani számukra. Amíg a Fidesz a közmunkások leszakadó országává teszi hazánkat, az MSZP általános fizetésemeléssel tartaná itthon az aktív fiatalokat, az ország mindennapi működését biztosító rendőröket, orvosokat, ápolókat, és állami alkalmazottakat - vélekedett Gúr Nándor.
A férfiak körében 6,1 százalékos volt a munkanélküliség, 0,9 százalékponttal alacsonyabb, mint egy évvel korábban, a nőknél 1,1 százalékponttal, 6,3 százalékosra csökkent az állástalanok aránya. A férfiakat alacsonyabb szintű munkanélküliség jellemezte, ugyanakkor a nőknél nagyobb mértékű volt a javulás - állapította meg a KSH. Az már korántsem ennyire örvendetes, hogy a legfiatalabb munkaképes korosztály, a 15-24 évesek alkotja a teljes munkanélküli állomány közel egyötödét. Az pedig már egyenesen tragikusnak mondható, hogy a munkanélküliség átlagos időtartama 18,8 hónap, és az állástalanok 49,7 százaléka legalább egy éve nem tudott elhelyezkedni, vagyis tartósan munkanélküli.
A foglalkoztatási adatokat ezúttal is megszépítette a KSH, ugyanis az itthon tevékenykedőkhöz hozzászámolnak a külföldön dolgozók közül 115 ezer főt, és a közfoglalkoztatottak irreálisan magas, 260 ezres seregét is. Nélkülük egy év alatt mindössze 1,3 százalékkal bővült volna a hazai foglalkoztatottság - jegyezték meg a lapunk által megkérdezett szakértők.
Kirúgnak 150 ezer közszolgát
Nem biztatta túl sok jóval a közszférában dolgozókat Csepreghy Nándor az ATV Start című műsorának adott tegnapi nyilatkozatában. A Miniszterelnökség miniszterhelyettese arról beszélt, hogy még ebben a kormányzati ciklusban nagyjából 150 ezer közalkalmazott kerülhet át az állami szférából a piaci munka világába. Azt fejtegette az eddig csak uniós pályázati kérdésekkel és az ezekhez kapcsolódó korrupció megkérdőjelezésével foglalkozó főtisztviselő, hogy jelenleg nagyjából egymillió ember vállal munkát a közszférában. Csepreghy Nándor szerint az lenne az optimális, ha – a skandináv modellt követve - 10 százalékra csökkenne az állami alkalmazásban levők száma. Magyarul 4 millióan dolgoznának a versenyszférában, 400 ezren pedig közalkalmazottként. Majd hozzátette: ez nem azt jelenti, hogy 600 ezer embert egyből kirúgnak, azonban 100-200 ezer alkalmazottat még ebben a kormányzati ciklusban szeretnének átterelni a versenyszférába.
Szerinte hosszú távon – 5-15 év alatt – a 10 százalék elérése nem irreális elképzelés. Úgy látja, ha a magyar gazdaság az elmúlt évekhez hasonló növekedést tud produkálni, akkor létre fognak jönni azok a piaci munkahelyek, ahol ezeket az embereket el tudják helyezni. Az államtitkár leszögezte: nem küldenek el senkit, amíg nem biztosított a jövője. Az nem megoldás, hogy az embereket az utcára tesszük, akiket utána a szociális ellátórendszerből kell finanszírozni – érvelt a miniszterhelyettes.
Csepreghy Nándor azonban a közszférában dolgozók számát illetően tévedett - tudtuk meg munkaügyi szakértőktől, hiszen nem egymillióan, hanem csak 700 ezren vannak. (A miniszterhelyettes főnöke, Lázár János kancelláriaminiszter egyébként először a Népszavával közölte, hogy 30 százalékos közszolgálati létszámleépítést lát szükségesnek, a bürokrácia csökkentése érdekében.) Az tény, hogy az állami hivatalnokok száma több a kelleténél - mondták a hozzáértők, elég csak arra emlékeztetni, hogy a második Orbán-kormány 2010-es megalakulása óta a minisztériumi alkalmazottak száma 1 500 fővel növekedett. A szakértők ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy elbocsátani semmiképpen nem az orvosokat, az ápolónőket, vagy a szociális területen tevékenykedőket kell, az ő munkájukra mindenképpen szükség van.
Forrás: Népszava
