Az idén tovább nő a háztartások fogyasztása, a folyamatra pedig ráerősítenek az emelkedő bérek – hangsúlyozta a Magyar Hírlapnak Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, aki szerint hazánk különösen az infrastruktúra tekintetében „vonzó, megtérülő hely” a befektetők számára. Ugyanakkor az állami újraelosztás mértéke túl magas.

– Az idén lassulhat a gazdaság. Mit éreznek majd ebből az emberek?

– A gazdaság lassabban növekedhet az idén, mint a múlt évben, ám ezt egyelőre alig érzik meg az emberek, mivel jelentősen nőnek a reálkeresetek. A nemzetgazdaság egészében négy százalék körüli lehet a béremelés hatása, eközben némiképpen csökkennek az adók is, azaz több lesz a háztartások elkölthető jövedelme. Erről az oldalról nézve pedig kijelenthető: tovább emelkedik a háztartások fogyasztása. Rá is fér ez a családokra, miután hosszú időbe telt, amíg beindult ez a folyamat.

– Élénkítőprogramokat „vet" be a kormány és a jegybank is. Mit vár ezektől?

– Egyfelől a kormány idejében észlelte, hogy az uniós források átmeneti lassulása miatt ezermil­liárd forintos „kiesés" jöhet, másfelől a magyar gazdaság korántsem olyan kamatérzékeny, mint például Ausztria, vagyis az alacsony irányadó ráta elméletileg jó, de akár a cégek, akár a háztartások kevésbé függnek a hitelektől, mint az a fejlett országokban tapasztalható. Ami pedig az esetleges pozitív hatásokat illeti, valószínűleg lesznek azok is, ám fejben kell tartani, hogy ezek eredményességével csak rövid távon kell számolni. Átmenetileg „fűtenek" csak az élénkítőprogramok. De remélhetőleg 2017-ben már visszatér az erőteljesebb növekedés.

– Mit kell ahhoz tenni, hogy versenyképesebbek legyünk?

– Attól függ, hogy mit akarunk. Ha autóiparra alapozó összeszerelő üzemeket, akkor elegendő az olcsó munkaerő. Amennyiben viszont modern gazdaságot, javuló környezetet, az oktatásra, a szakképzésre kell összpontosítani. Például a finnek vagy a spanyolok is a képzési rendszerek javításán keresztül tudtak felzárkózni.

– Az uniós források elké­nyel­mesíthetnek bennünket tőkeoldalról is. Hogy látja: érdemes ide tőkét hozni?

– Feltétlenül: Magyarország gazdasági értelemben, különösen az infrastruktúra tekintetében vonzó és „jó hely", megtérül a befektetők számára. Akár a közlekedés, a távközlés helyzetét vesszük alapul, akár a banki, pénzügyi ellátottságot, megfelelő és kielégítő az infrastruktúra, megvannak az alapjaink. Más kérdés, hogy túl sok a különadó, ami nagy „kihívás" a beruházók számára.

– Hamarosan kikerülhetünk a befektetésre nem ajánlott kategóriából. Mikor jön az első fecske?

– Valószínűleg tavasszal megérkezik az első fecske. Egyébként a magyar gazdaság teljesítménye alapján már 2015-ben is a befektetésre ajánlott kategóriában kellett volna lennünk, csakhogy a hitelminősítők „nem értik" a magyar gazdaságpolitikát.

– Mire gondol?

– Például arra, hogy a gazdaság irányítását illetően hatalmas a kormányzati aktivitás. Magas politikai szint szól bele a mindennapi termelésbe. Ráadásul a hitelminősítők a politikát nehezen kiszámíthatónak tartják.

– Visszatérve a növekedés ütemére, hogy látja: egység van-e paradigmában a közgazdászok körében?

– Hónapok óta sorakoznak a 2016-os hazai össztermékkel kapcsolatos prognózisok. Különös módon a kincstári optimisták és az „alapból" pesszimisták között minimális az eltérés a gazdasági folyamatokat illetően. A leszűrhető végkövetkeztetés az, hogy a magyar gazdaság teljesítményét a külvilág, leegyszerűsítve a német konjunktúra nagymértékben meghatározza.

– Reménykedésre ad okot a külvilág állapota?

– Alapvetően igen: az európai konjunktúra előreláthatólag tovább javul. A nemzetközi pénzmozgásokra pedig nem jeleznek előre olyan drasztikus változást, amely a nagyon nyitott magyar gazdaság működési kere­teit megrengetné. Az elemzők ilyen alapon elég optimisták.

– Mi a másik, fontos tényező?

– A belpolitikai tényező, amit már fentebb részleteztem. De hozzátenném: az állami újraosztásunk mértéke kiemelkedik a volt tervgazdaságok közül, vagyis rendszerszinten akadna még tennivaló.

Forrás: Magyar Hírlap