A tisztán férfiakból álló magyar kormány világképe kirekesztő jellegű, az esélyegyenlőség hiányát a nők és a férfiak kereseti és karrierkülönbségei mutatják, ami a gazdaság gyenge versenyképességében, lanyha növekedésében is visszaüt – írja a HVG.
Akasztott ember házában nem illik kötelet emlegetni, tartja a magyar közmondás. Még kevésbé illendő nyíltan hímsoviniszta megjegyzést tenni egy olyan országban, amely a nemek közötti egyenlőség mutatóit tekintve Európa vert mezőnyébe tartozik, sőt a globális statisztikák alapján is volna oka a szégyenkezésre, nem is kevés. Ha pedig parlamenti elnökként ragadtatja magát valaki erre a súlyos sértéssel felérő illetlenségre, akkor aligha kerülheti el a bukást. Leszámítva persze azt az esetet, ha történetesen a magyar Országgyűlést dirigálja, mert akkor még köztársasági elnök is lehet belőle.
Az árulkodó kézcsókok
A vélt vagy valós közvélekedést a közügyek mindegyikében kiszolgáló Fidesz vezetői már többször kifejtették őskonzervatív értékrendjüket, legutóbb a kormányfő a Budapesti Demográfiai Fórumon állította szembe „a genderügyeket" és a homoszexualitást a családdal. A családi értékek propagálása persze nem kifogásolható, sőt kifejezetten üdvös, ha jól csinálják. Csakhogy a kormányfő és miniszterei szinte kizárólag kirekesztő jellegű, olykor kifejezetten durva mondandóval hozakodnak elő. Abban a maszkulin világban, amelyben élnek, ez fel sem tűnik nekik. Mi sem jellemzi ezt jobban, mint Orbán Viktor betanult és esetlen kézcsókja, amely egy modernebb felfogású vagy más normákon nevelődött ország politikusa számára sértő, legyen az elszenvedő az indiai Kongresszusi Párt elnöke, Sonia Gandhi vagy a német kancellár, Angela Merkel. Ennél nagyobb baj, hogy ez a világkép alkalmatlan a nyugdíjrendszert összeomlással fenyegető demográfiai helyzet javítására, a nők jövedelmi és karrieresélyeinek kiegyenlítésére, gazdasági értelemben pedig a gyenge versenyképességben és a lanyha növekedésben üt vissza.
Márpedig a gazdasági fejlettség általában együtt jár a nemek közti egyenlőtlenség csökkenésével, és a fejlett országok egyik legnagyobb növekedési tartaléka a női munkaerő foglalkoztatásában rejlik – összegzik már-már közhelyesen a nemzetközi szervezetek. Az Egyesült Államokban az 1970-es években erősödött a nők részvétele a foglalkoztatásban, az USA jelenlegi hazai össztermékének negyede ennek tulajdonítható, Japán pedig a nők integrálásával, a gender gap bezárásával 16 százalékkal növelhetné a GDP-jét – állapítja meg a davosi Világgazdasági Fórum. Kutatói immár tíz éve rangsorolják a világ országait a gender gap mutató alapján is, nem csupán a versenyképességük szerint, azt demonstrálva, hogy a kettő összefügg. A legutóbbi, 145 országra kiterjedő ilyen felmérésben a súlyos demográfiai zavarokkal és gazdasági növekedési gondokkal küszködő Japán a 101. helyen végzett, főleg a nők alacsony politikai képviselete és csekély menedzseri részaránya miatt. Magyarország elbüszkélkedhet vele, hogy Japánt azért megelőzte, a 99. helyen áll, ám Európában csupán Cipruson és Máltán mértek nagyobb egyenlőtlenségeket. A gender gap kiiktatásában rejlő tartalékokat pedig úgy összegezte az OECD, hogy bár a demográfiai folyamatok következtében a magyar munkaerő létszáma 2030-ra nagyjából 10 százalékkal csökken, ezt a nők teljes munkaerőpiaci részvétele ellensúlyozhatja, és az egy főre jutó növekedést 0,6 százalékkal emelheti meg.
Több László, mint nő
Hírhedten alacsony a magyar nők részvétele a közéletben. Az Országgyűlésben csupán húszfős, tízszázalékos kisebbséget alkotnak, ez egész Európában a legszégyenteljesebb mutató. A Fidesz-frakcióban László keresztnevű férfiból tíz is van, képviselőnőből viszont csupán nyolc. Ha a KDNP-t is hozzávesszük, 12:9 az arány a Lászlók javára. A globális tapasztalatok alapján a közéletben a csekély női részvétel gyenge érdekérvényesítést jelent: férfiuralomban kevesebb figyelem jut a családra, az egészségügyre, az oktatásra, ami önmagában is növeli az egyenlőtlenségeket. Márpedig a magyar kormánynak nincs női minisztere. Ezt a kormányfő azzal magyarázta, hogy a politika nem nőknek való vidék, ők nem bírnák a karaktergyilkosságot; ezért sem törik magukat, hogy miniszteri posztra lépjenek, holott némelyikük talán meg tudna birkózni a feladattal. Több emberöltőnyi hátrány összegződik abban, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 285 rendes tagja között csupán 16 nő van. Némileg jobb a helyzet a pénzügyi életben, ahol a húsz legnagyobb bank vezető posztjai közül nagyjából minden ötödiket nő tölti be. Igaz, többségük a felügyelőbizottságban kapott helyet, nem az igazgatótanácsban, vagyis inkább ellenőri, mint menedzseri feladatokat osztanak rájuk. A legtöbb testületbe egyetlen nőt delegáltak, ami szinte semmin nem változtat, mert a férfiuralom domináns marad, ahhoz a nőnek alkalmazkodnia kell, sőt el kell viselnie a nemére tett általánosító, sokszor szexista megjegyzéseket. Az OTP Bank színtiszta férfiirányítás alatt működik, a Budapesti Értéktőzsde úgyszintén – holott 1990-es alapítását Hardy Ilona vezényelte, és később Dunavölgyi Mária is kiérdemelte az ügyvezetői titulust. Ő most Férfiak és nők a felső vezetésben címmel írja PhD-dolgozatát. „A karrierem visszaigazolta a nemzetközi tapasztalatokat: nehéz helyzetben lévő cégeknél gyakrabban neveznek ki nőket, mert tehetséges férfiak nem szívesen vállalják a kockázatot, és nekik jobb lehetőségeik is vannak. Ilyesféle szituáció alakult ki a tőzsdén, amikor a megbízott vezetői pozíciót megkaptam. Az is jellemző, hogy a nőknek először bizonyítaniuk kell, míg a férfiakban eleve megbíznak. Ideiglenes kinevezésemmel egy időben a Tőzsdetanács pályázatot írt ki a posztra. Én is pályázhattam, de a három hónapos teljesítményem alapján véglegesítettek" – példálózik saját tapasztalataival.
A magyar törvények sem a tulajdonlásban, sem vállalkozás indításában vagy a munkaerőpiacon nem hozzák hátrányba a nőket, ennek ellenére a foglalkoztatásban és a javadalmazásban is lemaradnak; az IMF szerint a legnagyobb cégek vezető testületeiben csupán 12 százalék a részesedésük, szemben a 20 százalékos EU-átlaggal. A nemzetközi tanulmányok a jelenséget üvegplafonként jellemzik, arra utalva, hogy karrierjük emelkedésében a nőket láthatatlan erő állítja meg. Tipikus jelenség az is, hogy a férfiak pályája azonos végzettség esetén is magasabb beosztásból indul. A Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa átlagközeli képet mutat, eddig kinevezett 29 tagjából 4 volt nő. „Amióta láttam egy felmérést arról, hogy a belső pályázaton meghirdetett középvezetői posztra egyszerűen nem is jelentkeznek nők, rájöttem, hogy igenis van értelme a genderkvótának, legalább a rajtvonalhoz odaállítja a hölgyeket" – vélekedik a jegybank első és egyetlen női alelnöke, Király Júlia, aki most a belga KBC Bank igazgatóságát erősíti. „Pedig a válság alatt számos felmérés kimutatta, hogy a nők jobb válságkezelők, mert empatikusabbak, kompromisszumképesebbek" – fűzi hozzá. Jelenleg az IMF, az Egyesült Államok jegybankjának szerepét betöltő Fed és az orosz központi bank élén egyaránt nő áll, az utóbbit, Elvira Nabiullinát a tekintélyes Euromoney az év jegybankárának választotta.
Ami a magyar fizetési arányokat illeti, a nők a férfiak nettó keresetének 86,8 százalékát érik el; felsőfokú végzettséggel, vezető beosztásban ennél is jóval nagyobb a különbség. Kereseti előnyük csupán a bölcsődékben, óvodákban, általános iskolákban van, a pénzügyi ügyintézők körében viszont a férfiak 40 százalékkal is több fizetésben részesülnek. A 15–64 év közötti férfiak foglalkoztatási aránya 71,4, a nőké 58,5 százalék. S bár utóbbi folyamatosan bővül, ez nagyobbrészt a közmunkának tulajdonítható – hogy milyen arányban, arra nem ad választ a statisztika. Az IMF tavaly áprilisban publikált elemzése szerint csak az általános iskolát végzett nők munkaerőpiaci részvétele javult, a felsőfokú végzettségűeké még romlott is, holott a nők átlagosan képzettebbek. A gazdasági növekedést fékező tényezők közt az IMF megemlíti, hogy a gyermekes anyák foglalkoztatási aránya feltűnően csekély – például a 12 éven aluli gyermeket nevelőknek csupán a kétharmada dolgozik, szemben a 90 százalékos európai aránnyal –, a szociális rendszer a tartós otthon maradást ösztönzi, és az idősebb korosztály is erre kényszerül a nagyszülői teendők gyarapodása, a még idősebb családtagok ápolása miatt. Az aránytalanságokat tetézi, hogy a hagyományos nemi szerepekből következően a nők kétszer annyi nem fizetett – többnyire házi vagy ház körüli – munkát végeznek, mint a férfiak.
És mégis van, aki az út mellett marad
„Ötvenéves lemaradásban van Magyarország a skandináv országokhoz képest, legalábbis a női jogok kérdésében biztosan" – véli Tove Skarstein, Norvégia budapesti nagykövete. A magyar kormány mégsem a sikeres északi államokra veti vigyázó tekintetét, hanem a múltba réved, és a tradicionális családmodellhez való visszatérést ösztönzi, bármit jelentsen is ez. Pedig a tényleges demográfiai és szociális folyamatok ennek markánsan ellentmondanak. A globális felmérések szerint ahol a hagyományos szerepek fennmaradtak, ott alacsony a termékenységi arány, kevés gyermek születik, viszont ahol jól működő gyermekintézmények segítik a családokat, rugalmas a munkaerőpiac, a férfi- és a női keresetek közel egyenlőek, a háztartási teendőket pedig arányosan megosztják egymás között, ott nagyobb a gyermekvállalási kedv. A Tárki kutatásaiból kiviláglik, hogy Magyarországon a házasság intézménye erodálódik, a családalapítási kor egyre jobban kitolódik, a gyermekvállalási szintén; a fiatal férfiak előszeretettel ragadnak a szülői házban, az úgynevezett mamahotelben, a nők a karrier és az anyaság biológiai szorításában vergődnek. A köznapi tapasztalat alapján a növekvő jövedelmi egyenlőtlenségek, a kasztosodás – amiben szintén vaskos szerepe volt és van az Orbán-kormánynak – szintén megnehezítik a társkeresést, a boldog és sikeres párkapcsolatok fennmaradását.
Egy átlagos magyar nő 33 évesen köt házasságot, az átlagos férfi 36 felett, tehát utóbbiakon is számon lehet kérni a rossz demográfiai mutatókat. Nagy az esélye, hogy a párok hét évvel később elválnak, így nem csoda, hogy inkább egy, mint két gyermeket vállalnak – derül ki a KSH Nők és férfiak Magyarországon című, friss kiadványából. Ezek a folyamatok egészen más jellegű, a személyek, csoportok élethelyzetét jobban figyelembe vevő családpolitikát feltételeznének, mint a házasságok túlsúlyával, csaknem kizárólagosságával jellemezhető Kádár-korszak vívmányaihoz való visszatérés. Például hiába büszkélkedik a kormány, hogy az anyák megint három évet tölthetnek otthon kisgyermekükkel, ha a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a két évnél hosszabb kiszakadás a munkából rontja elhelyezkedési és előmeneteli esélyeiket. Ezt végül felismerték, és 2014. január 1-je óta gyes és gyed mellett is szabad a nők munkavállalása a gyerek egyéves kora után.
A zárt, az „idegenek" befogadását is elutasító modell a demográfiai gondokra sem hozhat megoldást. Még kevésbé, ha a politika egyre nyomatékosabban a középosztályt preferálja. A szegények sanszait a családi pótlék nyolcadik éve tartó befagyasztása, az adójóváírás megvonása, a közmunkába kényszerítés már földig rombolta, és az új lakástámogatási rendszer is kizárólag a tehetősebb családokat segíti. A legszegényebbeket, olcsó bérlakások híján, a putriban hagyja, az út mellett.
Partnerségi iszony
A honi vállalkozói szférában kivételesnek tekinthető, hogy a Magyar Telekom igazgatótanácsát egy hölgy, Kerstin Günther elnökli. A cég habozás nélkül felmondta a támogatási szerződést Kovács Ákos rockénekessel, aki egy televíziós műsorban azon meditált: a nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak, hanem valamiféle „női princípium" beteljesítése, a szülés. Válaszul a kormány szóvivője haladéktalanul – mondhatni, gondolkodás nélkül – világgá kürtölte, hogy valamennyi minisztérium felmondja a szerződéseit a Magyar Telekommal, ám később kiderült, hogy ez csak a mobilnetszerződésekre vonatkozik. Minderről a kormánnyal partnerségi kapcsolatban álló cég december 17-én az MTI-ből értesült, 13.40-kor, illetve 15.03-kor. A két időpont között a Magyar Telekom részvényeinek árfolyama vadul kilengett. Később a cég még az alkotmánysértés vádját is megkapta, holott nem hallgattatta el Ákost, nem tiltotta el a szerepléstől – ez nem is állt volna módjában –, mindössze a szponzorálását vonta meg.
Ha a támogatás leállítása valóban a szólás szabadságának megsértése volna, akkor az Orbán-kormány és a fideszes önkormányzatok tagjai sokszoros visszaesőként végtelen sorban ülnének a vádlottak padján, annyiszor tagadták meg vagy állították le az érdekeiken és értékrendjükön kívül eső cégek, kiadványok, kultúrák támogatását. A most „véleménydiktatúrát" kiáltó Lázár János a Miniszterelnökség élén például a Norvég Alap civil partnereinek vegzálásához a teljes államapparátust mozgósította, a rendőrségtől az adóhatóságig, mert neki nem tetsző támogatási politikát folytatott.
Régi kedvence a támogatási politikájában a zenére és a sportra fókuszáló távközlési cégnek Ákos. Az első Orbán-kormány idején az elődvállalat Matáv is pátyolgatta őt, majd a honlap tanúsága szerint hosszabb szünet következett be a kapcsolatukban. Az együttműködés 2013-ban teljesedett ki, mint a Telekomnál kifejtették, a cég „nem egyes koncerteket vagy turnékat támogatott, hanem szponzorációs szerződés alapján számos területre kiterjedt együttműködést folytatott vele". Ennek részletei azonban üzleti titkot képeznek. Mindemellett Ákos évek óta tetemes állami megrendelésekben is részesül, például zenedarabokat, szignálokat írt a Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak. Fehér Sólyom Kiadói és Kereskedelmi Bt.-je 2013-ban közel 285 milliós, egy évvel később 267 milliós árbevételt ért el, nagyjából 100 millió forint körül ingadozó adózott eredménnyel.
A Magyar Telekomot viszont az Orbán-kormány egyáltalán nem kényezteti. A cég előbb a három évre meghirdetett „válságadók" minősített áldozata volt, 2010–2012-ben évi 24–27 milliárd forintos extra terhet kényszerítettek rá, az első esztendőben visszamenőleges hatállyal. Ezt a kormányfő többszöri ígérete ellenére sem vonták vissza, csak átalakították (a szöveges és multimédiás üzenetek megadóztatásával), továbbá kiegészítették a közműadóval. Így a Telekom 2014-ben 25,8 milliárd forint távközlési és 7,6 milliárd közműadót fizetett. Christopher Mattheisen vezérigazgató novemberben kifejtette, örül, hogy a kormány 27-ről 18 százalékra csökkenti az internetes szolgáltatás áfáját, és lát jeleket a különadók mérséklésére is. Az új évi adótörvényekbe egyik sem került bele.
„Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a két adó csökkentése hozzájárulhatna a Digitális Magyarország program céljainak megvalósításához" – nyilatkozta a Telekom a HVG-nek, a 2018-as időpont realitásának firtatására pedig azt válaszolta, hogy „a tervek ambiciózusak, de reálisak". 2016-ban a cég 440 ezer, összességében 2,2 millió háztartás számára teszi elérhetővé széles sávú szolgáltatását. Ami pedig a kultúra és a sport támogatására öt év alatt 2 milliárd forintot áldozó Telekom új szponzorációs vállalásait illeti, november végén három évre szóló megállapodást írt alá a Fidesz-alelnök Kubatov Gábor vezetésével működő FTC-vel. Az utánpótlást 2014 óta segíti, most pedig a felnőtt férfi futballcsapat főtámogatója lett.
Gendermutatók
Miközben az alacsony női foglalkoztatás, a nők szerényebb jövedelmi szintje, a megszerzett, ám nem hasznosuló tudás és más tényezők tompítják a gazdasági növekedést, egy ország viszonylagos szegénysége nem jelenti automatikusan azt, hogy a közéletben vagy a munkahelyeken súlyos hátrányos megkülönböztetés érné a nőket. A Világgazdasági Fórum esélyegyenlőségi rangsorának 12. helyén álló Nicaraguában például a nők alacsony foglalkoztatását, a nagy bérkülönbségeket erőteljesen kompenzálja, hogy a tanulásban, az egészségügyi ellátásban a férfiakkal azonos sanszaik vannak, és a politikai képviseletük is kiegyensúlyozott. Az élvonalhoz gyorsan felzárkózó, 16. helyezett Namíbiában – amelynek egy főre jutó GDP-je vásárlóerő-paritáson is csupán 40 százaléka a magyarországinak – a parlamenti helyek 49 százalékát nők töltik be, és a közhivatalnokok, menedzserek közt is 43 százalékos az arányuk. De a Magyarországot a gazdasági fejlődésben lehagyó balti államok szintén a világrangsor első ötödében vannak, a nők és a férfiak rendkívül magas foglalkoztatási rátájában csupán 4–5 százalékpont a különbség.
A Világgazdasági Fórum az esélyegyenlőség négy szempontja szerint rangsorolta a glóbusz 145 államát, a folyamatosan hátracsúszó, jelenleg a 99. helyen álló Magyarország a 2006 és 2010 közötti időszakban még a középmezőnyben szerepelt. A nők egészségügyi mutatóit tekintve az általánosan rossz halálozási adatok ellenére most is a 42., a képzettségi esélyek egyenlőségét illetően a 76., ám ezen belül több nő szerez felsőfokú végzettséget, mint férfi. A foglalkoztatási adatok sem feltűnően rosszak, bár ez viszonylagos: a férfiak átlagos jövedelmét (vásárlóerő-paritáson) 30 951 dollárra, a nőkét 18 654 dollárra teszi a felmérés, viszont a magas képzettséget igénylő állásokban női előny mutatkozik. Ebben a részmutatóban Magyarország a 62. A politikai részvételt illetően a 139. helyen kullog.
Nem sorolta be Magyarországot a szintén genderindexszel előálló OECD, viszont részletes elemzést írt róla. Ebből furcsa kép bontakozik ki: Magyarországon a nőket viszonylag ritkán kényszerítik házasságra – efféle jelzések inkább a roma közösségekből érkeztek –, és ritka a fiatalkorúak házasodása-válása is. Ha a házasság felbomlik, azonos jogok illetik meg a feleket. Ezzel szemben a családon belüli erőszak törvényi definíciója pontatlan, a hatóságok nem kapnak egyértelmű iránymutatást, az ügyeket vonakodnak kivizsgálni. Csak akkor avatkoznak közbe, ha már „vér folyik" – jellemzi a helyzetet a tanulmány. A roma közösségben a nők kiszolgáltatottabbak, erős hátrányos megkülönböztetést szenvednek el családon belül, az oktatásban és a munkaerőpiacon is.
A kedvezőtlen jelenségek között az OECD megemlíti, hogy egyre gyakoribb az üzérkedés, Magyarország a prostitúció cél- és tranzitországa is. A fogamzásgátlóhoz nem lehet teljesen szabadon hozzájutni, az abortusz megengedett, viszont a szabályok miatt időnként későn történik meg a beavatkozás. Az alaptörvény megfogalmazása tiltással fenyeget – veti fel a jelentés. S bár a törvények nem engedik meg a foglalkoztatásban a diszkriminációt, az egyenlő munkáért egyenlő bért alapelvét sem a munka törvénykönyve, sem az alaptörvény nem tartalmazza.
Forrás: HVG
