Síklaki István szerint ez a bizonytalanság olyan frusztrációt tud okozni, amely képes átbillenni agresszióba. A szakember elmondása szerint válsághelyzetben az agresszió és az összefogás is növekedni szokott – olvasható az ATV oldalán.

 Az elmúlt napokban nagy vihart kavart az a hír, hogy egy szegedi boltban két ember összeverekedett a távolságtartási szabályok vélt vagy valós megsértése miatt. Síklaki István szociálpszichológust a Spirit FM Viccen kívül című műsorában arról kérdezte Pajor Tamás és Szlazsánszky Ferenc, hogy mitől függ egy jelenlegi feszült és drámai járványhelyzetben, hogy az agresszió vagy összefogás mértéke növekszik-e.

A szociálpszichológus érdekes kettősségre hívta fel a figyelmet, jelesül arra, hogy sok esetben ilyen válsághelyzetekben mindkét jelenség, az agresszió és az összefogás is növekedni szokott. Emlékeztetett arra, hogy a járvány első hulláma idején nagyon sok pozitív hír érkezett arról, hogy fiatalok önkéntesen segítettek időseknek bevásárolni, felemelő módon a társadalmi szolidaritás erősödött.

Egy év után az figyelhető meg, hogy a társadalom belefáradt a folyamatos bizonytalanságba. Ma az a helyzet, hogy nem lehet látni semmit előre egy hétre. Mindez óhatatlanul minden közösségben olyan frusztrációt tud okozni, amely képes átbillenni agresszióba

 – magyarázta Síklaki István. A szakértő szerint a bizonytalanságnak két oldala van: egyrészt ez a koronavírus nagyon kiszámíthatatlan, másrészt sajnos az orvosok és a kórházak nem nyilatkozhatnak. Úgy tűnik, mintha lenne egy tudatos információ-visszatartás is az országban - vélekedett. Ez az átláthatatlanság az érem másik oldala, ami a bizonytalanságot erősíti.

Síklaki István pozitív példának hozta fel Boris Johnson brit miniszterelnök kommunikációját, aki elismerve azt, hogy az előző hullámok idején követtek el hibákat, a teljes nyitottság és átláthatóság mellett döntött, minden információt nyilvánosságra hoznak, ami nagyon sokat segített Nagy-Britanniában a járványkezelés hatékonyságában.

Ez azért fontos, mert minden hozzáértő pszichológus azt az álláspontot képviseli, hogy a részletes információ megnyugtatóbb, mint bárminek az eltitkolása. Az önámítás, hogy a betegekkel akkor teszünk jól, ha nem mondjuk meg nekik az igazat, hogy ne izguljanak, ne szorongjanak. A tapasztalat éppen ellentmond ennek a gondolkozásmódnak.

„Elterjedt Magyarországon, hogy a kommunikátorok, így például a politikusok, vagy szülők abban az illúzióban élnek, hogy jobb eltitkolni valami kellemetlent, mert akkor csökken a másik szorongása. Ez nem így van. A teljes körű tájékoztatás ad bizalmat” – fejtette ki a szociálpszichológus, aki elmondta, hogy természetesen sok minden másként hat egy tekintélyelvű hagyományokkal rendelkező országban, mint a magyar, mint egy rugalmasabb kultúrájú nemzetben. Egy tekintélyelvű országban nem lehet hibázni, az általános reflex az, hogy aki hibázik, azt önkéntelenül bűnbaknak kiáltják ki, míg vannak olyan kultúrával rendelkező társadalmak, ahol a hibából azt a következtetést vonják le, hogy a folyamatokat miként lehet kijavítani, és a hibázót képletesen szólva nem „fejezik” le. Sőt, van, ahol - például intézményeknél - jutalmazzák azt, hogyha elismeri valaki a hibáját önként, vagy felhívja a figyelmet a kijavítható hibára – mondta.

A teljes beszélgetés itt hallgatható meg. 

Forrás: ATV