A NER a Kúrián keresztül készül bedarálni a bíróságokat, a darálót már össze is szerelték. A rendszer működtetői immáron nemcsak szakmán kívüli, bírói hivatali és bírósági vezetői igazgatási módszerekkel, közvetett egzisztenciális félelemkeltéssel élnek, hanem kifejezetten szakmai, ítélkezési eszközökkel is, mindezt a jogegység szent céljával igazolják. Az újdonság az úgynevezett korlátozott precedensrendszerben rejlik – írja a Mérce.

A Kúria már korábban is hozhatott lényegében jogszabályi erővel bíró, úgynevezett kötelező jogegységi határozatot, ezt „a joggyakorlat továbbfejlesztésével” vagy „az egységes ítélkezési gyakorlat biztosításának” igényével igazolhatta. 2021. január 1-je óta erre akkor is lehetősége van, ha „a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától”. A joggyakorlat továbbfejlesztésének gumiszabálya azért aggályos, mert politikai vagy belterjes bírósági vezetői megrendelést is lehetővé tesz. (Tegyük hozzá, ez a szerencsétlen, honeckeri NDK bírósági jogegységi ítéleteire hajazó lehetőség egy 1997. júliusi módosítás terméke.) Az ún. korlátozott precedensrendszer 2020. április 1-jei bevezetésével és 2021. január 1-jei kiterjesztésével szintet lépett a bírák szakmai irányítása, s már sajnos nem érdemes idézőjelre sem az „irányítás” kifejezés. [1]

Az első olvasásra bonyolult, nyílt repressziót be nem vállaló új jogegységi eszközrendszer valójában szinte hézagmentessé teszi a központi jogi álláspont érvényesíthetőségét, melyet papíron a Kúria diktál, de fontosabb gazdasági-társadalmi-politikai kérdésekben akár a Karmelita Kolostor szándékát is közvetítheti.

Varga Zs. András emberei választják ki a precedenseket

2020. április 1-je óta a Kúria majdnem minden ítélete törvény erejénél fogva precedensképes ítélet, az ezeket megelőzően születettek közül pedig a korábban BH-nak, azaz közzétételre és követésre érdemesnek tartott bírósági határozatnak minősített ítéletek precedensképesek, ha nem született azoknak ellentmondó határozat 2012. január 1-je után. Ha született, akkor a Kúria Jogegységi Tanácsa kiválasztja az ellentmondókból a neki tetszőt [2]és az válik csak precedensképessé, tehát a konkrét ügyön túlmutató jelentőségűvé.

A precedensképes ítélet nem kötelező, de az alsóbb fokú bíró csak akkor térhet el attól azonos jogi probléma megítélésében, ha ennek kifejezett indokát adja, és indokolásában világossá teszi az eltérést.

Ezzel viszont azt kockáztatja, hogy szakmai alkalmassági vizsgálata során ferde szemmel néznek majd rá vezetői, és látszólag más okok miatt, de alkalmatlannak vagy alig alkalmasnak találják.

Nyugodtan minősíthetjük tehát „kötelezően ajánlottnak” a Kúria precedensképes ítéleteit az általános jogelvekről döntő és változatlanul kötelező jogegységi határozatok mellett: a félelem légkörében szocializálódott bíró így olvassa a Polgári Perrendtartás (2016. évi CXXX. tv.) erről szóló 346. §-ának (5) bekezdését.

A formálisan is kötelező jogegységi határozatok és a hozzájuk vezető jogegységi eljárások nagyobb érdeklődést váltanak ki, jobban szem előtt vannak, és lassan születnek meg. A korlátozott precedensrendszer bevezetésével finomabb és szélesebb körű befolyásolással élhetnek a kedvelt kúriai határozatok érvényesítése terén az alsóbb fokú bírák felé. Arra is tökéletes persze ez a szabályozás, hogy a 2020. április 1-je előtti nemszeretem kúriai határozatokat megfosszák precedensképességüktől. A jövőben meg arra, hogy a hatalom szempontjait nem figyelő, de szakmailag kiváló ítéletekkel előrukkoló kúriai bírákat partvonalra szorítsák vagy NER-kompatibilissé tegyék. S korántsem biztos az sem, hogy a jogerős ítéletet hozó törvényszéki vagy ítélőtáblai bírák ne szeretnék elkerülni az olyan ítéleteik ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmeket, melyek ezen eltérésre hivatkoznak felülvizsgálati okként[3].

Mindazonáltal – ha az elmúlt évtized rossz tapasztalatai ellenére is jóhiszeműek szeretnénk maradni – a fenti szabályozás még egy demokratikus országban is „elmenne”, ha a hatalom nem gondoskodott volna további biztosítékokról akarata érvényesítése érdekében.

Kontroll a renitens bírák felett

A Kúrián az ún. jogegységi panasz tanácsokat (Bszi. 41/A. és 41/B. §-ai) is felállították ugyanis, s ez akár a kúriai bírók ma még jelentékeny részének függetlenségéről is tanúskodhat: e jogegységi panasz tanács akkor léphet akcióba, ha a kötelező jogegységi határozatoktól ill. a precedensképes határozattól eltérés jogsértő volt, s e jogsértést a Kúria ítélkező tanácsa nem orvosolta, ideértve azt az esetkört is, amikor maga a Kúria tért el konkrét perében ily módon. A Kúria konformistább bírái fogják tehát ellenőrizni a Kúria renitens bíráit.

Miközben a kúriai jogegységi tanácsok összeállításának törvényi meghatározottsága gyenge, és a folyamat sem transzparenciájáról, ellenőrizhetőségéről híres, felmerül a kérdés, hogy ki állítja össze a Kúria jogegységi panasz tanácsait? A válasz: Varga Zs. András, a Kúria elnöke. „A jogegységi panasz tanácsot a Kúria elnöke vagy elnökhelyettese vezeti. A jogegységi panasz tanács az elnökből és további legalább 8 tagból áll, a tagokat az elnök a Kúria kollégiumaiból jelöli ki úgy, hogy minden kollégiumból legalább 1-1 tagot ki kell jelölni” – szól a Bszi 41/A. §-a. Ez azonban nem biztosítja az ellensúlyt, ugyanis a kollégiumvezetőket is a Kúria elnöke nevezi ki. Érzi ezt Varga Zs. András is, aki a 168 Óra 2021. január 21-i számában a szenioritás elvével tömi ki a joghézagot.

Ugyanakkor a szabályozásban sehol egy látványosan durva beavatkozás, egy tekintélyes része demokráciában is belefér, a cinkesség a részletszabályokban van elrejtve. A szándék ezért kevésbé leplezhető le, mint a nyíltan hódító szándékú lengyel bírósági reformnál. Hiszen elvben nem tilos a kúriai jogi nézetektől eltérés a járásbíró, a törvényszéki vagy az ítélőtáblai bíró számára, s az egzisztenciális kockázat is közvetett, ami a bírói állásvesztést is magában hordozó szakmai alkalmassági eljárásokat illeti. Ha pedig ezt a gondolatkísérletet megengedhetetlenül szubjektívnek is találná az Olvasó, ne feledje, hogy indult már fegyelmi eljárás magyar bíró ellen azért a szakmai döntéséért, hogy az Európai Unió Bíróságához fordult előzetes döntéshozatali eljárásért.

A végül megszüntetett eljárásban a bírósági vezető fegyelmi indítványa éppen egy elítélő kúriai döntésre hivatkozott, s nyílt titok, hogy azóta sem talál elismerésre, ha egy bíró az EU Bíróságához fordul.

Ennél is lényegesebb azonban, hogy a kúriai jogegységet képviselő iránytól való eltérést a kúriai és alkotmánybírósági eljárásokig számos fórum megtorpedózhatja. A rosszabb minőségű, a politikai, gazdasági uralkodó osztály akaratától nem mindig mentes jogegységi és precedensképes határozatok tömeges alsóbb fokú bírói kontrollja, módosításuk esélye ezért az eddigieknél is csekélyebb lesz, vagyis

azoknak az alsó fokú bíróknak csökken a hatalma, akik a bizonyítást, meghallgatást lefolytatják, a nép tekintetének és az életszerűség követelményeinek a leginkább kitéve.

Végső eszközként még mindig ott van a NER-kompatibilis Alkotmánybíróság. Az Alkotmánybíróság vizsgálhatja[4] a jogegységi határozatok Alaptörvénynek való megfelelését, alkotmányjogi panaszeljárásban teheti ad acta [5]a fentiek ellenére megszületett, tisztességes az államtól védelmet nyújtó kúriai ítéletet. Túlzottan feltűnő lenne a közvélemény számára, ha gyakran kellene ezzel az eszközzel élnie, vélhetően ritkán jut majd arra az AB, hogy korrekcióra van szükség.

Autokráciában a központi hatalom, szociálisan érzéketlen demokráciában a felső társadalmi osztályok szemlélete, akarata érvényesül a bírósági jogegység tartalmában is. Ezért a szabályozás módosítására a rendszerváltozás után is lesz indok.

[1] – Bszi. 163. §-a

[2] – Bszi. 32. §-a

[3] – Pp. 406. §-ának (1) bekezdése

[4] – az Abtv. 37. §-a alapján

[5] – 27. §-a alapján

Forrás: Mérce