A hátrányos helyzetű diákok egyharmada nem tudott bekapcsolódni a digitális oktatásba azokon a helyeken, ahol vannak tanodák. Ahol nincsenek, ennél is rosszabb lehet a helyzet. A távoktatás sikerességéhez nemcsak az eszközök hiányoznak, de a diákoknak sem tere, sem módszertana nincs az önálló tanulásra, szüleik pedig nem tudnak nekik hatékonyan segíteni – derül ki egy friss kutatásból a HVG-ben.

A tanodák becslése szerint a hozzájuk is járó diákoknak átlagosan csupán kétharmada tudott bekapcsolódni a digitális oktatásba. Ez azért rossz hír, mert azokon a településeken, ahol tanoda sincs, még rosszabb lehet ez az arány. Az elszomorító adatokkal egy frissen publikált kutatás szolgált, amihez 48 tanodát, 35 roma közösségi szervezetet és 45 borsodi és szabolcsi szülőt kérdeztek meg vegyesen kistelepüléseken és a fővárosban.

Az érintetteket április és május folyamán kérdezték a digitális távoktatásra átállás tapasztalatairól. A kérdőívek eredményei ugyan nem reprezentatívak, de mint írják,

kellően számosak és széleskörűek egy kép megrajzolásához, és képesek megmutatni a szülők tapasztalatait is.

A kutatás megállapításai összecsengenek azzal, amit a hvg.hu tapasztalt pár napja Balástyán, ahol az eszközhiány mellett az adományba kapott technika kezelése is gondot okozott, és volt szülő, aki jelezte: saját nyolc általánosával nem képes a gyerekével otthon tanulni.

Hiányzik az önálló tanulás módszertana – ezt látják a tanodák

Minden ötödik tanoda-pedagógusnak az volt a benyomása, hogy alig elérhető a telefonos vagy online segítség az iskolában a tanulók számára. Általános és kézenfekvő – korábbi felmérésekben is jelzett – probléma az eszköz-, és internetkapcsolat hiánya, de ezen felül azonosítottak továbbiakat is:

• a diákok jelentős részénél nemcsak az önálló tanulás tere hiányzik, hanem a módszertana is;
• a válaszolók kétharmada szerint a gyerekek nem tudják önállóan értelmezni a feladatokat;
• a minden negyedik válaszoló szerint hiányoznak a digitális kompetenciák;
• minden ötödik tanoda azonosította nehézségként a személyes kapcsolattartás hiányát.

Nem tudjuk motiválttá tenni a gyerekeket. (…) A nyomon követés a legnagyobb probléma és a motiváció [fenntartása].

A tanodák jelentős része komoly szerepet kellett vállaljon a családok oktatáson túli támogatásában: a legnagyobb igény az információnyújtásra (79%) és az informatikai eszközök beszerzésére (73%) mutatkozott. Az eszközök beszerzésében kétharmaduk csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem tudott segíteni.

A digitális tanrendnek pozitív hatásai is voltak: tucatnyi tanoda számolt be arról, hogy megerősödött a kapcsolatuk a gyerekekkel, keresik őket, igénylik a támogatásukat. A tanodák többsége szerint fontos lenne a megfelelő digitális eszközök és internetkapcsolat biztosítása, és a családokra nehezedő terhek enyhítése:

Annak beismerése, hogy a hátrányos helyzetű családokban nem könnyen megoldható az átállás. Ne járjon következményekkel (egyes, bukás stb.), ha a gyerek nem tud úgy teljesíteni, mint a középosztálybeli társai. Nem a szülőknek kéne leadni az iskolai anyagot otthon a gyerekeknek, hanem a tanároknak.

Kevés iskola segít – a közösségi szervezetek tapasztalatai

Hiányoznak a digitális eszközök és szolgáltatások, jelezte 21 roma közösségi szervezet a 35-ből, ráadásul hiába van eszköz, ha

• a nagy családok esetében a gyerekeknek egymásra kell várniuk, hogy nekiállhassanak a feladott tananyagnak;
• a szülők pedig digitális tudás híján nem tudnak segíteni a gyerekeknek (ezt majdnem második szervezet jelezte).
• a szülők 90 százalékának – főleg az édesanyáknak –, nagyon megterhelő a gyerekek otthoni tanulásának segítése a mindennapi teendők mellett.

Jellemző, hogy az érintett települések iskolái sem segítenek mindig abban, hogy a gyerekek mindegyikének legyen digitális eszköze: a szervezetek közül mindössze hárman jelezték, hogy az iskola tett valamit ez ügyben. Hat szervezet közül egy állította, hogy a lemaradó diákokkal pedig nincs kapcsolatuk a pedagógusoknak.

Az iskolák és a települések túlnyomó többsége a válaszok alapján nem volt igazán kíváncsi arra, milyen eszközökre lett volna szüksége a hátrányos helyzetű családoknak: a megkeresettek 37 százaléka szerint az iskola vagy az önkormányzat meg sem kérdezte ezt, többen pedig nem tudtak erre a kérdésre válaszolni.

Akadtak ugyanakkor rugalmas megoldások is: mint az ebéddel kijuttatott fénymásolt anyagok és feladatlapok, amiket aztán a szülők a portán adhatnak le.

A szervezetek szerint a helyzeten a közösségi internethasználattal, illetve az eszközök biztosításával lehetne javítani, többen javasolták a szülők és a diákok szisztematikus felkészítését a digitális eszközhasználatra.

Sok javaslat már a diákok lemaradásának pótlását érintette, vajon tudnak-e majd erre rugalmasan reagálni az iskolák, volt, aki szerint augusztusban kellene egyéni fejlesztést tartani a lemaradóknak, mások szerint legalább heti 3 óra külön fejlesztésre vagy iskolai integrációs programra volna szükség az iskolákban,

a digitális oktatás csak egy tünet, amit most észlelünk.

Megszakadt a kapcsolat – a szülők tapasztalatai

A szülők körében végzett kutatás szerint a családok negyede nem rendelkezett semmilyen eszközzel az online tanuláshoz, ők papír alapon kapták meg a feladatokat.

Több helyen hetente egyszer küldtek anyagokat, rengeteg feladattal, a gyerekek pedig hamar érdektelenné váltak. Ezek a szülők úgy látták:

megszakadt a kapcsolatuk az iskolával.

Akiknek van megfelelő eszközük, többnyire arról számoltak be, hogy az osztályfőnökkel ugyan folyamatos a kapcsolat, de a szaktanárok eltűntek az életükből.

Ötből négy szülő szerint sokkal nehezebb a gyermekeket otthon lekötni. Több a vita a gyermekkel, többet kell fegyelmezni, több a konfliktus.

A mindennapokat a bezártság mellett megnehezíti, hogy a megkérdezettek 80%-a elvesztette a munkahelyét.

Forrás: HVG