Az iskolák bezárása illetve ügyeleti működésre állítása szükséges intézkedés volt. Fontos azonban a korlátozott gyerekfelügyelet fenntartása, anélkül ugyanis jelentősen csökkenhet az ápolói kapacitás is az intézkedés hatására. Számításaink szerint akár az ápolók egyharmadának is gondot okozhat gyerekeik elhelyezése. Fontos tehát a gyerekfelügyelet állami megszervezése vagy pénzbeli támogatása – írja az Index.

 Hétfőtől hazánkban is zárva maradtak az iskolák és bezár az óvodák többsége is. A cél a koronavírus terjedésének lassítása. Ha nem lennének korlátozó intézkedések, a fertőzés terjedése elszabadulna, az egészségügyi ellátórendszer nem bírná a terhelést: nem lenne elegendő kórházi férőhely, orvos és ápoló. Jelenleg ez az egyik legnagyobb veszély.

De vajon az iskola bezárásának milyen nem szándékolt következményei lehetnek, és mit tehet a kormányzat, hogy azokat orvosolja? Elemzésünk fókuszában az ápolók állnak (beleértve a segédápolókat, műtőssegédeket és orvosi laborasszisztenseket is). Az ápolók több mint nyolcvan százaléka, a segédápolókat leszámítva közel kilencven százaléka nő, és elég nagy részük kisgyerekes anya.

Tudható, hogy Magyarországon, ha a gyerek otthon van, akkor az esetek 80%-ában az anya marad vele. Az ápolónők többsége az igen szerény fizetéséből nem tud bébiszittert fogadni, a jelen helyzetben pedig – védelmük érdekében – a nagyszülők segítségét sem kérhetik.

Az ápolónők (avagy nővérek) családjainak összetételéről és a gyermekeik életkoráról csak a legnagyobb lakossági felvételekből – a 2011-es népszámlálásból, illetve a 2016-os mikrocenzusból – állnak rendelkezésre adatok. Ezekből kiszámolható, hogy a női ápolók 40%-ának van legalább egy 3-10 év közötti gyermeke.

Ezen a csoporton belül a gyermeküket egyedül nevelő anyákról (kb. 20%) feltételezhető, hogy ha külső segítséget nem kapnak, óvoda- és iskolabezárás esetén otthon kell maradniuk.

A gyermeküket a férjükkel vagy élettársukkal együtt nevelő ápolónők esetében 50-80% közöttire becsüljük azoknak az arányát, akik kénytelenek lennének a munkától távol maradni – ebből következik az összességében 25-35%-os arány. (Ez a becslés a mikrocenzus alapján készült; a népszámlálás adataival számolva 27-34%-os intervallum adódik.)

De a probléma súlyosabb is lehet annál, mint amit az összes nővérre vonatkozó adatok mutatnak.

Óvodás vagy kisiskolás gyermeket értelemszerűen a fiatalabb, jobban terhelhető és a koronavírus súlyos kockázatainak kevésbé kitett nővérek nevelnek.

Ábránkon a kisgyerekes ápolónők százalékos arányát mutatjuk be az életkor függvényében. A 30-36 éves korosztályban a legalább egy kisgyermeket nevelők aránya eléri az ötven, a 32-35 évesek körében pedig a 60 százalékot.

ÖSSZEFOGLALVA: AZ ÓVODA- ÉS ISKOLABEZÁRÁS LASSÍTJA A KORONAVÍRUS TERJEDÉSÉT, DE A DÖNTÉS MAGA IS HOZZÁJÁRUL A KAPACITÁSHIÁNYHOZ.

Ezen több városban/kerületben is igyekeznek enyhíteni kiscsoportos gyermekfelügyelet biztosításával, különösen az egészségügyben és a szociális ellátásban dolgozó szülők részére – ezt a gyakorlatot fontos lenne általánossá tenni. A Defacto szerint a kisgyermeket nevelő ápolókat pénzbeli támogatásban kellene részesíteni a gyermekeik elhelyezése céljából, illetve ahol a probléma koncentráltan jelentkezik, az államnak kell felügyeletet biztosítania az e célra kijelölt óvodákban és iskolákban.

A számítás részletei

A számításokat a KSH és a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) által közösen üzemeltetett kutatószobában végeztük, a 2011-es népszámlálás teljes körű, tízmilliós állományán, illetve a 2016-os mikrocenzus egymillió fős mintáján. Az ápolók közé soroltuk a humán egészségügyi ellátásban (TEÁOR-kód: 86) dolgozó ápolókat és szakápolókat (foglalkozási kód: 3311), az orvosi laborasszisztenseket (3324), a felsőfokú végzettséggel rendelkező ápolókat (2231), valamint a segédápolókat és műtőssegédeket (5222). A szövegben hivatkozott adatokat részletesebben lásd itt.

Forrás: Index