Annak kell örülni, hogy nem romlott tovább a színvonal – így fogalmazta meg egy pedagógus egy közösségi oldalon a PISA-teszt 2018-as, Magyarországra vonatkozó eredményeinek kapcsán a véleményét, és ha zanzásítani kéne a számok mögötti tartalmat, valóban erre a következtetésre lehet jutni – olvasható a 168 órában.

  Magyarország 2000, azaz a mérés elindulása óta részt vesz a PISA-vizsgálatokban. Ha az eredményeket távlatba helyezzük, azt látjuk: azokból visszatükröződnek az oktatásban évtizedek óta jelen lévő problémáink. A tét hatalmas: a közoktatás egyik feladata, hogy tudással készítse föl a gyerekeket, valamint segítse őket készségeik fejlesztésével, hogy a bennük rejlő tehetség, potenciál kiteljesedhessen felnőtt életük során. Ehhez az oktatásnak is folyamatosan fejlődnie, változnia, alkalmazkodnia kell, nem véletlen, hogy a fejlett országokat egyre inkább foglalkoztatja az, hogy a negyedik ipari forradalomnak nevezett hatalmas átalakulás során miként kell az oktatási rendszerüket átalakítani, sikeresebbé tenni.

E cél elérésében segíti a tagállamokat az OECD által rendezett, háromévenként ismétlődő PISA-mérés a maga hatalmas adatbázisával és elemzéseivel.

A PISA a világ legátfogóbb kutatása a 15 éves diákok szövegértési, számolási és természettudományos képességeiről. Azoknak a kormányoknak, amelyek bizonyítékokra támaszkodva szeretnének hatékonyabb oktatást működtetni, ez hatalmas kincsesbánya: a mérés során ugyanis rengeteg országspecifikus adat és idősoros elemzés keletkezik. Ezek mind-mind alkalmasak arra, hogy az oktatási rendszereket folyamatosan a tényekhez hangolják. És ez annak ellenére igaz, hogy a PISA-mérést joggal éri bírálat is. Azért például, mert nehezen összehasonlíthatók az adatok akkor, ha minden évben más országok vesznek részt a vizsgálatban, a résztvevő országok száma ugyanis évről évre növekszik. Az évek közötti pontszámokat is nehéz összehasonlítani, hiszen a tesztek is változnak. A PISA ugyanakkor azért rendkívül fontos, mert nem a diákok lexikális tudására kíváncsi. A gazdasági-munkaerőpiaci elvárások alapján összeállított tesztben inkább azt mérik, hogy a megszerzett ismereteket a diák tudja-e alkalmazni a gyakorlatban.

Számos érv hangzik el azzal kapcsolatban is, hogy például a mindhárom mérési területen, vagyis a szövegértés, a számolás és a természettudományok terén is kiemelkedően teljesítő Kína eredményeit óvatosan kell kezelni. A teszteket ugyanis Kína leggazdagabb nagyvárosaiban töltötték ki a diákok, s ez alapvetően torzíthatja az összképet. Olyan ez, mintha Magyarországon csak Budapest és a megyeszékhelyek 15 éves tanulói írták volna meg a teszteket. Ám minden kritika ellenére a PISA a közoktatási teljesítmény rendkívül alapos és átfogó mérési módszere, adatai pedig sikeres oktatáspolitikai átalakítások, illetve reformok kiindulópontjai lehetnek.

Persze nem olyan helyeken, mint Magyarország, ahol az oktatás sokadrangú kérdéssé silányult az elmúlt években.

E szomorú folyamat egyik legújabb epizódja, hogy a minisztérium egyik háttérintézménye, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) november 30-án megszűnt. Feladatai átkerültek az Oktatási Hivatalba. Ez is azt szimbolizálja, hogy a kormány nem támogatja a célzott kutatásokat, a döntéseket megelőző és az azokat követő hatástanulmányok elkészítését: emiatt is kiemelten fontos a PISA-mérés. (Az Oktatási Hivatal évenként lebonyolítja a 6., 8. és 10. évfolyamon az országos kompetenciamérést, ami szintén fontos információforrás – A szerk.). Nos, a most közzétett adatok szerint a szövegértés műveltségi területe a legutóbbi méréshez képest 470 pontról 476-ra változott, matematikából 477 helyett 481-et értek el a magyar diákok, miként a természettudományi területen is. Mindehhez hozzátartozik, hogy javulás ide vagy oda, mindhárom mérési területen jóval alacsonyabbak a pontszámok a 2009-es szintnél.

Az eredményeket ismertetve Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár közölte: a 79 részt vevő ország közötti rangsorban Magyarország szövegértés területén a 29–38. közötti helyen mozog, 2015-ben ez a 35–47. helyre volt elegendő. Matematika területén most a 31–36. helyen áll a magyar oktatás, 2015-ben ez a mérési eredmény a 35–39.-re volt elegendő. A természettudomány területén a 28–34. helyet hozzuk, ami 2015-ben a 34–39-es sávban mozgott. Az államtitkár értékelése szerint tehát „jól látható módon” nemcsak a pontszámok javultak, hanem a magyar helyezés is.

– Nem arról van szó, hogy az OECD-eredmények még inkább javultak volna, mi pedig csak kisebb mértékben. Éppen ellenkezőleg, ez a relatív előremozdulás a rangsorhelyezést is előrehozta. Az OECD-átlaghoz igen közel álló eredményekről beszélhetünk – hangsúlyozta.

Habár az államtitkár – a kormány számára érthető módon – a javulásra helyezte a hangsúlyt, az statisztikai szinten valójában egyáltalán nem szignifikáns, alig érzékelhető. A helyzet sokkal inkább leírható azzal a szakértők által megfogalmazott megállapítással, miszerint nem romlottak tovább a 2015-ös eredmények.

Maruzsa Zoltán ugyanakkor beszélt egy másik tendenciáról is, amely szerinte visszaigazolja a kormány intézkedéseit: ez a magyar közoktatás hátránykompenzációs teljesítménye.

– Sokszor kapjuk meg kritikaként, hogy Magyarországon az iskola hátránykompenzációs befolyása gyenge, a családi háttér szerepe ellenben nagyon erős. Ez évtizedek óta így van az oktatási rendszerben. Éppen ezért nagyon odafigyelünk arra, hogy azok az intézkedések, amelyeket ezen a téren hoztunk, a konvergencia irányába hatnak-e. Azt látjuk, hogy igen – szögezte le, megállapítását a következő, szerinte „nagyon markáns tendenciát” tükröző számokra alapozva: a 2018-as PISA-mérés szerint a családi háttér a magyar oktatási rendszerben az eredmények 19,1 százalékát igazolja. 2009-ben ez 26 százalék volt, a 2012-es mérésben 23, a 2015-ös mérésben 21,6 százalék.

Nahalka István oktatáskutató vitatja, hogy valóban ennyire markáns tendenciáról volna szó.

– A családi háttérindex-számítás mindig is vitás kérdés volt a PISA-méréseknél. A 2015-ös számításhoz képest 2018-ban számos korrekciót hajtott végre az OECD. Változtattak a módszertanon, így aztán nagyon keveset mondanak az államtitkár által idézett számok – válaszolta megkeresésünkre. Szerinte a mérési-számítási viták miatt a számokra kevésbé támaszkodhatunk, a sorrendre viszont annál inkább. A vizsgált 76 (mérési okok miatt a sokaságban változhat az országok száma – A szerk.) ország közül a családi háttérből fakadó egyenlőtlenségek teljesítményleszorító hatása Magyarországon az egyik legnagyobb. – A 76 országot tekintve a harmadik helyen állunk, az OECD-ben viszont az első helyen, ha azt vizsgáljuk, hogy milyen erős az összefüggés az olvasási teljesítény és a szocio-ökonómiai helyzet között. Csak Fehéroroszország és Peru esetében mutatható ki ennél erősebb összefüggés. A magyar oktatási rendszer esélykiegyenlítő képessége tehát világszinten is nagyon rossz.

– Amikor az államtitkár arról beszél, hogy az esélykiegyenlítő hatás javult a központosítástól, téved: ennek épp az ellenkezője igaz. Mindenfajta központosítás ront a helyzeten – állítja Nahalka István. Hozzáteszi: – Az állami iskolákat tekintve az OECD-országok között a magyarországinál csak Szlovákiában nagyobb az oktatási szegregáció. A magániskolák tekintetében viszont egyáltalán nem ennyire rossz a helyzet, inkább a középmezőnyben vagyunk. Vagyis nálunk a privát iskolák szférájában az iskolák közötti különbségek relatíve – és egy kicsit abszolút értelemben is – kisebbek, mint az állami szférában. Ez részben annak tudható be, hogy az egyházi középfokú tanintézetek igen nagy része a kis különbségeket produkáló elitiskolák közé tartozik.

Nahalka István a három műveltségi területen mért kis javulásról elmondta: ezek az eredmények szignifikánsan az OECD-átlag alattiak, és a javulás annyira kismértékű, hogy statisztikailag nem tekinthető relevánsnak.

Beszédes adat az is, hogy 76 országból Magyarországon a hatodik legkisebb arányban mondják a 15 éves diákok, hogy reményeik szerint a felsőoktatásban tanulnak majd.

A PISA-mérés eredményeit ismertetve Maruzsa Zoltán azt is hangsúlyozta, hogy „a kormány jövőre 645 milliárd forinttal többet fordít oktatásra 2010-hez képest, 355 milliárddal többet a pedagógusok bérére, a dupláját az ingyenes tankönyvprogramra, a háromszorosát az ingyenes gyermekétkeztetésre, és folyamatosak az iskolafejlesztések”. Mégis mennyit költünk egy tanulóra? A PISA azt is kimutatja, hogy az e szempontból vizsgált 37 OECD-ország között e tekintetben hol van a helyünk.

– Az óvodásokra fordított költségeket illetően a 22. helyen vagyunk, az alsó tagozaton 34., a felső tagozat esetén 35. a helyezésünk. A középfokú oktatásnál a 31. helyre elég az oktatásra költött pénz. Ha a 6–15 éves korig kumulálva nézzük, mennyit költünk egy diákra, akkor a 34. helyen vagyunk a 35 OECD-ország között, ami azt is jelenti: nincs mögöttünk európai ország – segít értelmezni Nahalka István a kormányzati propaganda mögött meghúzódó valódi adatokat.

A kormány a pedagógusbér-fejlesztésről is előszeretettel zeng ódákat. Annak mértéke is kiderül a PISA-mérés nemzetközi összehasonlításából.

– Van egy táblázat, amely azt mutatja meg, mekkora a pedagógusfizetések aránya az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva az OECD-országokban. A felső tagozaton tanító magyar pedagógus fizetése a 35. helyezésre elég, a középfokú intézményben tanítók fizetése pedig a 32-re. Nézzük meg, mekkora a pedagógusfizetések nagysága – amerikai dollárra átszámolva, összehasonlítható árakon – 39 OECD-országban, ahol Belgium és Nagy-Britannia kettő-kettőnek számít. A kezdők és a tíz-tizenöt év tapasztalattal rendelkezők fizetése is a legalsó harmadban helyezkedik el – mondja Nahalka István, rámutatva:

ellentétben a kormánypropagandával, a legutolsó helyeken állunk a bérezést tekintve is.

Maruzsa Zoltán az eredményt ismertető sajtótájékoztatón azt mondta: a PISA megmutatja, ami „évtizedes igazsága a magyar oktatásnak: nagyok az eltérések az oktatási rendszerben, amelyben a kiváló és a gyenge teljesítmények egyszerre vannak jelen”. Ebben az államtitkárnak igaza van, csakhogy közel tíz éve van kormányon a Fidesz, tehát ezen a trenden, ha akar, már változtathatott volna.

Maruzsa Zoltán fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy az alulteljesítők aránya 2015-höz képest csökkent: a szövegértés területén a 2015-ös 27,5 százalék helyett csak 25,3 százaléknyi. Hozzátette, hogy az OECD-átalag 22,7 százalék.

– A természettudomány területén 26 százalék helyett 24,1, tehát itt is javuló eredményről beszélhetünk. Az OECD-átlag 22 százalék. Matematika terén a korábbi 28 százalék helyett 25,6 az OECD-átlag 24 százalékához képest – részletezte az adatokat, hozzátéve, hogy „ezek a számok azért magasak”. – Igaz – tette hozzá –, a mindhárom területen alulteljesítők aránya Magyarországon 15,5 százalék, az OECD-átlag pedig 13,3, vagyis nem túl nagy a lemaradásunk az átlagtól.

Maruzsa megelőlegezte, hogy az adatokat interpretálva az jelenik majd meg, hogy „a magyar tanulók negyede alulteljesítő”. Csak hát ez az igazság. Az Orbán-kormány által irányított oktatási rendszerben a magyar tanulók negyede alulteljesítő.

– Van-e okunk örömre? – kérdeztük az oktatáskutatótól.

Nahalka István szerint olyannyira nem szignifikáns a javulás az alulteljesítők arányát tekintve, hogy a 2015-ös és a 2018-as eredmény szinte ugyanakkorának tekinthető. Viszont lényegesen rosszabb, mint amilyen 2009-ben volt, a sokszor elátkozott liberális oktatási reformot követő PISA-mérésen. Maradtunk azon a borzalmas szinten, ahol voltunk – összegezte.

A kudarcot valló tanulók arányának változásával kapcsolatban Radó Péter szociológus, oktatáskutató a Taní-tani.info portálon megjelent elemzésében így ír:

Az adatokat a teljes, 2018-ban 15 éves korcsoportra kiterjesztve elmondható, hogy a magyar közoktatás egyetlen tanév leforgása alatt 24 ezer 545 fővel növelte a funkcionális analfabéta lakosság számát, 24 ezer 836 személlyel azokét, akik nem tudják kiszámolni a visszajárót a boltban, s ugyanennyivel azokét, akikre én nem mernék elektromos eszközöket bízni. Örömre tehát semmi okunk.

Matek: már régóta baj van

Az OECD-átlag alá mért matematikai és természettudományos műveltségi terület szintén az évtizedek óta cipelt problémák következménye. Az egyik ok, ami fölsejlik a háttérben: a természettudományok tanításához szükséges feltételek romlanak – e területen a tanárhiány is fokozottabban jelentkezik. Több magyarországi kutatás jelzi, hogy gond van az óraszámokkal, a tanítási módszerekkel, a tankönyvekkel. A diákok a természettudományos tárgyakat utálják a legjobban, méghozzá amiatt, mert a tananyag nem alkalmazkodik sem a szókészletükhöz, sem a tudásszintjükhöz. Emiatt ha a gyerekek teljesíteni akarnak, megértés nélkül magolnak. A magolás egyébként a magyar diákok legnépszerűbb stratégiája, amit már a 2000-ben készült PISA-kutatás kimutatott.

Mosóczi András egyetemi óraadó, a matematika otthoni tanulását segítő Mateking.hu weboldal alapítója szerint a PISA-eredmények mögött kirajzolódik a tanulási metodika problémája.

A szakember a 168 Órának elmondta: a magyar diákok több időt töltenek matematikatanulással, mint a szlovákok, a németek vagy a lengyelek, eredményeik mégis rosszabbak. – Az eredmények elmaradása egy szerencsétlen kombináció eredménye: az említett országok közül hazánkban a legalacsonyabb az óraszám, az iskolán kívüli tanulási idő pedig sokaknál szinte egyáltalán nem hasznosul a matematika esetében teljesen hibás mechanikus tanuláson, memorizáláson és ismétlésre alapozó tanulási módszer miatt. A relatíve nagy tananyag és a kisebb óraszám nem teszi lehetővé, hogy az órán a tanulók gondolkodni tanuljanak, ezért van az, hogy az otthoni tanulásban sem a problémákon és a feladatokon törik a fejüket, hanem a tanár által elmondottakat próbálják rekonstruálni. Erre a problémára jelenthet megoldást a hazánkban is egyre népszerűbb e-learning. Mosóczi András szerint a helyzet rosszabb annál, mint amit a PISA-mérés mutat, mert Magyarországon még mindig erős a matematikai tehetséggondozás, az OECD-átlaghoz képest jó az elitképzés aránya, a jók pedig jelentősen felhúzzák a matematikai eredményeket. 

Aktívabb szülőket!

– A PISA jó alkalmat teremt arra, hogy beszéljünk a magyar oktatás helyzetéről – mondta lapunknak az Európai Szülők Magyarországi Egyesületének elnökségi tagja, Salamon Eszter, de szerinte ezt a mérést nem kell túldimenzionálni. Sok ország már kifejezetten PISA-tesztek megoldására tréningezi a tanulókat az iskolában: szinte egy komplett iparággá fejlődött a mérésre való felkészülés, így nehéz a valódi összehasonlítás.

– Ma már sokan vitatják, hogy valóban a munkaerőpiacon fontos készségeket mér-e a PISA – mondta, hozzátéve: arra viszont rávilágított ez a vizsgálat, a tanulói sikerek egyik fontos komponense a tanuláshoz való pozitív viszony. – Ezen belül először mérték a szülők hatását, és minden országban az látható, hogy a gyerek iskolai sikeressége azon is múlik, milyen az otthoni miliő, mennyire támogatók a szülők a tanulással mint tevékenységgel kapcsolatban – emelte ki. Ha szülők és tanárok bizalmon alapuló kapcsolatban lennének, az iskolák képesek volnának támaszkodni a szülőkre, az a gyerekek tanulására jó hatással lenne. „Mindent összevetve: a diákok jólétét azzal lehet előmozdítani, hogy a szülőket ösztönözzük. Legyenek tisztában a gyermekek érdekeivel, aggodalmaival, ismerjék azokat a kihívásokat, amelyekkel nap mint nap szembenéznek az iskolában” – olvasható a dokumentumban, ami Salamon Eszter szerint nagyon fontos üzenet. – Nem a kormányon múlik, mennyire vagyunk aktívak. Semmi sem tiltja, hogy az iskolai életbe belevonják a szülőket, csak nem kötelező sajnos az iskola számára – tette hozzá. 

Forrás: 168 óra