A hét végén választott új elnököt a Magyar Orvosi Kamara. A szervezet és személy szerint a leváltott dr. Éger István, az immár 16 éve regnáló elnök munkáját az utóbbi időben támadások és botrányok kísérték. Egyre több orvos követelt átlátható gazdálkodást, valós érdekképviseletet. Erősödött azok hangja, akik szerint kirakatmunka folyt a kormányzat árnyékában, és legfeljebb parkolási, autó- vagy éppen repülőjegy-vásárlási kedvezményekkel kedveskednek a tagoknak – írja a 168 óra.

Szombaton új elnököt választott a Magyar Orvosi Kamara Kincses Gyula személyében, aki a 16 éven át regnáló Éger Istvánt váltotta. A szervezet hosszú utat járt be, de talán sohasem volt a mostanihoz hasonlóan nagy tétje volt annak, hogy ki vezeti a jövőben.

Sokan ugyanis abban hisznek: ebből a szakmai szervezetből indulhat el az egészségügy teljes rendszerének megújulása. A volt elnök szerint viszont bármit tehetnek a kamarával, attól az egészségügy nem fog megjavulni.

Forrásaink úgy vélik, az Éger-féle kamarát két alapvető gond jellemezte. Az első, hogy rosszul értelmezte az egészségügyben játszott szerepét. A megfelelő bérezésért folyó harc – amely valójában szakszervezeti és nem egy szakmai szervezet feladata lenne – lassú, csepegtetett béremelésekről szól, amelyek sem az orvosok életében nem hoznak hathatós változást, sem az egészségügy egyre aggasztóbb helyzetét nem oldják meg. A szervezet feladata az lenne, hogy szakmai köztestületként a gyógyítás szabályaival, feltételeinek biztosításával, az etikai normák megerősítésével, a betegbiztonsággal foglalkozzon, így legyen befolyással az egészségügy rendszerére. A második, hogy szűk körben meghozott döntésekkel a kamara nem tudta maga mögé állítani az orvosok tömegét, ami elengedhetetlen lenne a valós nyomásgyakorláshoz.

Éger István ismert kritikusa, Kunetz Zsombor így fogalmazott:

A (volt) elnök követeléseinek a lényege mindig az volt, hogy adjál pénzt, még több pénzt, de ezt soha, egyetlenegy alkalommal sem tudta épkézláb programmal vagy az egészségügy átalakításáról szóló tervvel megindokolni. Követeléseit is mindig úgy fogalmazta meg, hogy ő maga különösebb konfrontációt lehetőleg ne vállaljon, minden maradjon az Orbán-kormány komfortzónáján belül.

Jellemző, hogy Éger István a szigorúan politikamentes kamara elnökeként a közelmúltban ellátogatott a fideszes holdudvar kötcsei találkozójára, ahol azzal kezdte felszólalását: „Ne tessék félni, nem az egészségügyről akarok kérdezni, hanem arról, hogy a sokgyerekes anyák korengedményes nyugdíjában miért van annyi megkötés.” Talán ez a kis részlet is leírja, mi a kamara sok tagjának alapvető gondja.

Mit gondolnak maguk az érintettek arról, mi volt a tétje a november 30-i tisztújításnak? Az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű Facebook-csoport tagjait kérdeztük.

  • – Az a tét, hogy lesz-e működő egészségügy Magyarországon, képesek-e összefogni az orvosok, hogy itthon tartsák, sőt akár hazahozzák a fiatal kollégákat. Van egy aktív, fiatal csapat, tenni akarnak, tárt karokkal kellene üdvözölni őket” – mondta a szombatot alelnökké választott Lénárd Rita belgyógyász.
  • „A tét: létrejön-e egy proaktív kamara, amely konstruktív szakmai partnere a mindenkori döntéshozóknak, kötcsei piknikek nélkül is, vagy marad a reaktív MOK kötcsei piknikkel, ahol még az egészségügy fontos témáiról sem merjük kérdezni a miniszterelnököt. Marad az apátia, a kollaboráció, az egyéni érdekek mentén való szakmapolitika, lobbizás? Elindulhat-e már a közeljövőben a hálapénzmentes rendszer? Konkrét cselekvési tervek vagy általánosságok? Modern, a mindennapokban is jól alkalmazható etikai kódex készül, vagy minden marad a régiben? Lassan reflektálunk Magyarország és a világ egészségügyi változásaira, vagy megalapozottan, belátható időben, hathatósan döntünk és cselekszünk-e? Egy fiatalos, lelkes és lendületes szakmai csapat kap-e felhatalmazást kidolgozott és jövőbe mutató program megvalósítására, amely mozgósítani akarja az orvostársadalmat és a lakosságot is, vagy továbbra is egyetlen vezető személyes lobbierejében bíznak majd az orvosok? Vagyis: egy decentralizált MOK jön létre, vagy súlyosan centralizált MOK marad?” –  kommentálta a helyzetett a főtitkárrá avanzsáló Hegedűs Zsolt ortopéd sebész szakorvos.
  • „A kamara ne csak az orvosokat, de a gyógyítottakat is képviselje. Sőt, a gyógyítottak védelmében szolgáljon, és ne a mundér becsületét védje etikai ügyekben, szerkezeti átalakításokban. A kamara valós, köztestületi és szakmai tevékenységet folytasson, lehetőséget adva arra, hogy a betegágy mellett dolgozók tudjanak javaslatokat tenni, mivel ők ismerik a valós problémákat” – mondta Lovas András.
  • „A tét, hogy az orvostársadalom kap-e esélyt arra, hogy megújuljon és létrehozzon egy orvosokat képviselő kamarát, vagy marad a MOK mint néhány személy egyéni vállalkozása, akik kizárólagos tulajdonuknak tekintik az orvosi kamarát, és aki számon akarja kérni ezt és a gazdálkodásukat, azt ellehetetlenítik, ráküldik a tagság által fizetett ügyvédeket, miközben közfelháborodást keltő, jogerősen elítélt orvosi hanyagság miatt nem indítanak etikai eljárást” – sorolta Mester János.
  • „A tét az, hogy lesz-e erős, élő, megkerülhetetlen kamara, amely az elmúlt másfél évtizedben jelentősen meggyengült. Ennek fő oka, hogy a szakmai kérdések háttérbe szorultak, az elnöki beszámolóban egyetlen szó sem esik arról, hogy hány, egészségüggyel kapcsolatos előterjesztést, kinevezést véleményezett a szervezet, milyen eredménnyel és milyen lépéseket tett a szakmai álláspont érvényesítése érdekében. Csapatmunkára van szükség, magunk mellé kell állítani a társadalmat” – nyilatkozta a Lénárd Rita mellett szombaton szintén alelnökké választott Álmos Péter.
  • „A jelenlegi kamarai törvény gúzsba köt, a testületnek nincs valódi mozgástere, befolyása. Legyen joga, hogy szabályait maga alkossa meg, tagnyilvántartását, az egyetlen és hiteles orvosnyilvántartást maga vezesse, közvetlenül értesülhessen a képzési, szakképzési, továbbképzési eseményekről, a halálesetekről, tagjai munkahelyéről” – mondta Weltner János sebész főorvos.
  • „A tét az 1988-ban megalakított MOK presztízsének, hatékonyságának és érdekképviseleti szerepének visszaállítása. A tét, hogy a 16 éve passzív, a pártpolitikát kiszolgáló elnökség továbbra is hatalomban marad-e, vagy új emberekkel, magasabb színvonalú, önálló, független MOK-ot választ. A tét, hogy élhetőbb egészségügy alakul-e, ami mind a benne dolgozók, mind az ellátottak számára fontos volna, vagy süllyedünk tovább a mocsárba” – nyilatkozta Birtalan Iván.
  • „A tét a bizalom. Az orvos és a beteg, az orvos és a másik orvos, a társadalom és az orvostársadalom között. Ezek a bizalmi viszonyok megromlottak, helyre kellene állítani” – Böszörményi-Nagy Géza legalábbis ebben lát problémát.
  • Interjúra Éger István nem vállalkozott, így kihívóját, Kincses Gyula egészségpolitikust sem szólaltattuk meg, de a kérdéshez ő is hozzászólt: „A Magyar Orvosi Kamarát a szakszervezet oldalán ülő tárgyalósegédből az egészségpolitika fontos és megkerülhetetlen szereplőjévé kell tenni. Az orvostársadalom ne elszenvedője, hanem irányítója legyen az egészségügy szükségszerű változásainak, és szerezze vissza társadalmi megbecsültségét” – összegezte az elképzeléseit.

Forrás: 168 óra

 

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ