„Ha él a gyár, él a város” – állítják Dunaújvárosban, ám most bejelentették: 350 fővel csökkentik a mintegy 5 ezer fős létszámot, ami akár a végét is jelentheti a magyar acélipar zászlóshajójának. A helyzet nem reménytelen, de valószínűleg ismét szükség lehet állami segítségre. A helyszínen jártunk, hogy megtudjuk, mekkora a gond és egyáltalán mit gondolnak az ottaniak a mostani folyamatokról – írja a HVG.

 „Kedden hívott a humánigazgató telefonon, hogy fél háromkor tájékoztatást akar adni” – mondja Molnár László a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség vezetője, mikor arról kérdezzük, hogyan értesült először a cég lépéséről, amelyet nem sokkal később a sajtó is megszellőztetett. Dunaújvárosba az első hírek után látogattunk el, útközben ért minket is az ISD Dunaferr közleménye, amelyben megerősítették a leépítés tervét. De nem csak minket ért váratlanul a hír: volt olyan dolgozó, aki a helyszínen tőlünk tudta meg a leépítésről szóló híreket, míg más arról beszélt, hogy ő is csak a hírlevélben olvasta, de még nem tudott senkivel sem egyeztetni a témáról.

Nagy baj van az ágazatban is

Az, hogy valami probléma van az ISD Dunaferr Zrt. körül, már nyáron lehetett sejteni. Június elején ugyanis egy nyílt levél jelent meg a Financial Times hasábjain, az Eurofer, azaz az uniós acélipari szövetség kért azonnali beavatkozást az uniós döntéshozóktól, mondván

hirtelen és jelentősen negatívan változtak az európai acélipar kilátásai.

A nyílt levélnek két magyar aláírója is volt: a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) vezetője, Móger Róbert és az ISD Dunaferr Dunai Vasmű Zrt. vezetője, Evgeny Tankhilevich. Bár már akkor is érdeklődtünk a két érintettnél aziránt, hogy a piaci folyamatok mennyire vannak hatással a magyarországi szereplőkre, ám a Dunaferrnél nem reagáltak a megkeresésünkre, míg az MVAE végül a PR-cégén keresztül válaszolt, miszerint „az MVAE szakemberei követik a nemzetközi helyzetet és elemzik a lehetőségeket, de jelenleg nem kívánnak nyilatkozni.”

A mostani válság hosszú távú folyamat következménye a Eurofer szerint: az EU teljesítménye nem stabil, a nyersanyagok és az energia ára az egekben van, a szén-dioxid-kibocsátási költségek is jelentősen nőttek, 2018 elejéhez képest az ötszörösére. Ezenfelül állandó gondot okoz, hogy az acélimport folyamatosan nő az EU-ban, miközben az acél iránti igény alig gyarapszik, sőt, 2019-ben vélhetően vissza is fog esni. Magyarán nő az alapanyag ára, az vásárlói igény pedig csökken, ami érhetően megnehezíti az európai acélgyártók helyzetét. Az utolsó pofont az amerikai védővámok bevezetése hozta, hiszen így az az acél, amely addig az USA-ba ment, most leginkább Európában köt ki.

Így jutottunk el október 29-éig, amikor a Evgeny Tankhilevich, az ISD Dunaferr Dunai Vasmű Zrt. cégvezetője levelet írt a dolgozóknak, melyben az állt:

a helyzet komoly és súlyos, a tét pedig a vállalat jövője.

Ezután felsorolja a fent már olvasható okokat, és azt írja, hogy „amit lehet, megtettünk a válság kezelésére, de eljutottunk arra a pontra, ahol már nincs más választásunk, mint a létszámleépítés végrehajtása. A leépítés főleg az adminisztráció és a karbantartás területét érinti majd.”

Azt már csak a másnapi, hivatalos közleményből derült ki, hogy összességében 350 főt érint majd a tervezett leépítés. Természetesen próbáltunk érdeklődni a cégnél, ám ahogy nyáron, úgy most sem reagáltak a megkeresésünkre.

Nincs túl nagy mozgástere a cégnek

A szakszervezeti vezető elmondása alapján a keddi megbeszélésen sem derült ki sok minden, mindössze annyi, hogy a Dunaferr bejelentette a munkaügyi hivatalnak a leépítési szándékát. „Ez nagyon fontos, tehát nem a leépítést jelentették be, hanem a szándékot.

A jövő héten konzultációt folytatunk a munkáltató képviselőjével, mi azon leszünk, hogy minél kevesebb munkavállalót érintsen a mostani lépés” – emeli ki. Molnár szerint első körben azt fogják áttekinteni, hogy hogyan kerülhető el a létszámleépítés. Ugyanis nagy mozgástere nincs a Dunaferrnek, hiszen „nagyon kifeszített a létszám” a cégnél, így ha a mostani helyzet „tovább eszkalálódik, akkor a gyár működőképessége kerülhet veszélybe”. Sőt,

önmagában a 350 fős leépítés is végzetes lehet. Ha a karbantartói részlegről akarnak embereket leépíteni, az biztosan veszélyeztetni fogja a biztonságos működést.

Molnár felidézi: az elmúlt években komoly bérfejlesztés volt a Dunaferrnél, amivel sikerült is egy időre megállítani az elvándorlást. „A Dunaferr sokáig egy olyan vállalat volt Dunaújvárosban, ahol az emberek a kapun kívül álltak, és mindenki dunaferres akart lenni. 2017-től azonban fordult a trend, belül álltak az emberek, és ki akartak menni. A bérfejlesztést ezt rendbe tette, ám nem szabad hátradőlni, hiszen ha a cégnél nem valósul meg a 2020-ra az országra prognosztizált béremelés, akkor lehet nem is kell leépítés, annyian fognak felállni saját maguktól is.” Molnár azonban úgy látja, biztosan nem lesz könnyű dolga annak, aki így vagy úgy elveszíti a munkáját.

Arra a kérdésre például, hogy aki innen elmegy, annak milyen lehetősége van, kényszeredett mosollyal visszakérdez: külföld? Aztán hozzáteszi, hogy a szerencsések, ha épp olyan munkát végeztek, például mérnökök, akár a környékbeli nagyobb vállalatoknál is találhatnak állást maguknak, ám ezzel a lehetőséggel valószínűleg kevesen fognak tudni élni. Aztán felteszi azt a kérdést is, hogy

ha a jövőben beindul a termelés, akkor nem fog a most elbocsátani kívánt munkaerő hiányozni?

Arról, hogy a 350 fő elbocsátása mennyire érintené érzékenyen a céget, megoszlanak a dolgozói vélemények: van, aki szerint ennyit még kibír a Dunaferr, más pedig ennél is megengedőbb volt, szerinte

a cég dolgozóinak felét el lehetne küldeni, csak nem mindegy, melyik felét.

Ezzel persze nem mindenki ért egyet, többen úgy fogalmaznak, hogy a cég már most is a határon mozog, bármilyen elbocsátás komoly problémákat okozhatna a működésben. Megint más arról beszél, hogy az utóbbi időszakban felfutásban volt a cég, többet gyártottak, mint eddig, így nem igazán érti a döntést.

Az önkormányzat is aggódik

A cégvezetéssel jövő hét szerdán fogunk személyesen is találkozni, ott tájékoztatnak majd minket bővebben a fennálló helyzetről – ezt már Pintér Tamás, Dunaújváros októberben megválasztott új, jobbikos polgármestere mondja, aki kedd este az interneten, a Dunaferr közleményén keresztül értesült a leépítésekről. Azóta felvette a kapcsolatot a cégvezetéssel, akik, mint fogalmaz, „nagyon konstruktívan álltak az ügyhöz”.

Pintér szerint a fő feladat most, hogy csökkenteni tudják a károkat: amelyik dolgozót lehet, azt helyezzék át másik pozícióba, hiszen a kollektív szerződésben biztosított szabályok szerint minden érintett munkavállaló számára felajánlanak más munkakört – jelenleg betöltetlen vagy kölcsönzött munkaerő által betöltött pozíciót.

Próbáljuk megakadályozni, hogy el kelljen küldeni bárkit is, de ha ez nem lehetséges, akkor a lehető legnagyobb mértékben csökkentsük a számot

– ez Pintér célja, és a jövő heti találkozásukkor kérni fogja a Dunaferr vezetését, hogy mondják el, mit tud tenni a város, illetve milyen segítséget tudnak adni. Ő úgy gondolja, hogy az új pozíciók betöltéséhez szükséges átképzésben tudnának segíteni.

Amikor arra kérdezünk rá, hogy a kormánnyal felvették-e már a kapcsolatot, hiszen korábban már megsegítette a céget, azt mondja, a Dunaferr vezetésének nagyon jó kapcsolata van a kormányzattal, és bízik benne, hogy az ő erejük elég lesz ahhoz, hogy a kormány lépjen. „De ha szükséges, akkor mi is felvesszük az állammal a kapcsolatot, hogy minél hamarabb lépjenek.” Természetesen kerestük a kormányt is az ügyben, ám megkeresésünkre egyelőre nem reagáltak.

Két éve még nyereségesek voltak, de már korábban is segítette őket az állam

Az biztos, hogy az állam nem hagyta soha magára az óriáscéget, akár jól állt, akár rosszul. Mivel a Dunaferr rendszeresen a megadott határidőhöz képest fél évvel később, december végén teszi közzé éves beszámolóit, azt hivatalosan nem lehet tudni, milyen eredménnyel zárta 2018-at, a legfrissebb rendelkezésre álló mérleg alapján mindenesetre 2017-ben 290,9 milliárd forintos bevételt ért el az előző évi 202,5 milliárd után, és ha minimálisan is, de nyereséget tudott elérni: adózott eredménye 17,5 milliárd forint volt.

Tavaly év elején még 15 százalékos bérfejlesztésről írtak alá megállapodást a munkavállalói érdekképviselettel, ekkor arról beszélt a cég vezetése, hogy a Dunaferrnek sikerült talpra állnia. Ekkor is képviseltette magát a kormány, Szijjártó Péter külügyminiszter arról beszélt, a kormány kész támogatást nyújtani a létszámnöveléshez és tanműhely működtetéséhez, emellett úgy ítélte:

a paksi atomerőmű bővítése és a magyar autóipar növekedése jelentős acélkeresletet generál majd.

A paksi bővítés azonban azóta is várat magára, az autóipar pedig nemhogy növekedne, de épphogy csökkenésben van, ami hatással van a multik magyarországi működésére is. A Mercedes kecskeméti bővítését felfüggesztették, az Audiban pedig leépítésekről szólnak a hírek.

Többször rá akarta tenni a kezét az állam

A kormány azonban akkor sem feledkezett meg a Dunaferr-ről, amikor nehéz helyzetbe került a társaság, amire szintén volt példa. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy 2010 óta szinte évente röppentek fel arról hírek, hogy az állam megvenné az 1950-ben alapított, 2004-ben lezárult privatizációjakor a Donbass Ipari Szövetség (ISD) tulajdonába került céget, amelynek az elmúlt másfél évtizede igen viharos volt. Az ISD 2007-ben liechtensteini offshore cégétől a ciprusira, a Steelhold Ltd-re ruházta át a társaságot.

Ezt követően nyereségesen is működött a Dunaferr, ám a 2008-as pénzügyi válságot követő ipari visszaesés súlyosan hatott az ágazatra, a hatalmas adósságot felhalmozó ISD pedig legfőbb hitelezőjének, az orosz Vnyesekonombanknak (VEB) kényszerült átadni a dunaújvárosi cég többségi tulajdonrészét. Akkori hírek szerint személyesen Vlagyimir Putyin tárgyalt az ISD három tulajdonosával, köztük Oleg Mkrtcsannal, akit idén augusztusban ítéltek kilenc év börtönre egymilliárd rubelnyi VEB-forrás elsikkasztása miatt.

A következő években is nehéz helyzetben levő vasmű megvásárlásával talán már ekkor is kacérkodott a 2010-ben hivatalba lépett Fidesz-kormány, az első konkrét ajánlat azonban 2013-ban hangzott el, nem sokkal az után, hogy a Dunaferrnél 1500 fős, az állomány csaknem negyedét érintő leépítést jelentettek be. Evgeny Tankhilevich cégvezető ezt akkor azzal verte vissza, hogy a létszámcsökkentéssel a versenyképességet erősítenék, ezt pedig az államnak is meg kellene tennie, ezért nem lenne értelme a tulajdonosváltásnak.

A kormány nem tett le a vásárlásról: néhány hónappal később, Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin talán legemlékezetesebb találkozóján, a paksi bővítésről szóló szerződés aláírása mellett felmerülhetett a Dunaferr megvétele is. A VEB azonban egy 2014 februári egyeztetésen is kikosarazta Orbánékat, amit azzal indokoltak az oroszok, hogy legnagyobb magyarországi beruházásukból Kelet-Közép-Európa legversenyképesebb vasgyárát szeretnék létrehozni.

2017-ben egy furcsa ügylet híre röppent fel: állítólag Szulejman Kerimov orosz oligarcha vásárolta volna ki a VEB részvénycsomagját – ezt azóta nem cáfolta és nem is erősítette meg senki. A Magyar Narancs egy tavalyi cikkében azonban ennél is merészebb vételi ajánlatról írt: a lap szerint az évről évre bekövetkező elutasítás után a kormány helyett Mészáros Lőrinc próbálta megvenni a céget. Ő sem járt sikerrel – Putyin mostani budapesti látogatása után pedig egy szót sem ejtettek arról, hogy az orosz elnök belement volna a kivásárlásba.

Forrás: HVG