Semmi garancia sincs arra, hogy az új szakmatanulási rendszer a kormány szándékainak megfelelően átláthatóbb és rugalmasabb lesz – írja a Népszava.

 Átfogó felülvizsgálat nélkül tervezi átalakítani az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) az Országos Képzési Jegyzéket (OKJ) és a szakmaszerzés rendszerét – állítja Palotás József. A Pedagógusok Szakszervezetének szakértője korábban évtizedekig dolgozott a szakképzés és felnőttképzés területén, 2013-2014 között a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Szak- és Felnőttképzési Igazgatóságát is vezette, 2014-ben pedig a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal szakmai főigazgató-helyettesévé nevezték ki. Pozíciójáról 2016-ban önként mondott le.

Az OKJ-rendszer hamarosan bekövetkező átalakítását szakmaiatlannak és elsietettnek tartja.

– 2013-ban fejeződött be legutóbb egy rendszerszintű OKJ vizsgaellenőrzés, a pénzügyminisztériumi ágazaton kívül azóta nincsenek tényszerű adatok, az ágazati és piaci szereplők reprezentatívnak nem nevezhető bemondásán kívül nincs átfogó kép arról, hogy rendszerszinten hol vannak az erősségek, és mely területeken kellene érdemben beavatkozni. Tehát most lényegében vakon tervezik átalakítani az egészet, amit szakmai szempontból rendkívül aggályosnak tartok – fogalmazott Palotás.

Az ITM tervei az utóbbi hetekben kerültek ismét a figyelem középpontjába, noha már tavaly novemberben bejelentették: gyökeresen át akarják alakítani a szakmai jegyzéket, az OKJ-ben ugyanis a 800-at is meghaladja azoknak a szakmáknak a száma, amelyek közül egy 14 éves fiatal választhat. Az ITM számai már ekkor tévesek voltak: egyrészt a szakmák száma mintegy 770, vagyis nem haladja meg a 800-at, másrészt ezek többsége csak a felnőttképzés keretében tanulható, vagyis a középiskolás korú, az iskolarendszerben tanuló diák ezeknek csak kisebb része (mintegy 300 képzés) közül választhat. Ami már nem is áll olyan messze az iskolarendszer tekintetében az ITM által célként kitűzött 200-tól. A szakértők már ekkor azt sejtették, a valódi okok között az szerepel, hogy minél több szakmai képzést vigyenek iskolarendszerű keretek közé, holott a munkaerőpiaci igényekre a gyorsabb és rugalmasabb reagálást a felnőttképzés tudja biztosítani. Nem tévedtek sokat.

Pölöskei Gáborné szakképzési helyettes államtitkár nemrég a kormánypárti Magyar Nemzetben árult el néhány újabb részletet.

Ezek szerint az OKJ úgy, ahogy van, megszűnik, helyette két új szakmalista jön létre: az egyiken csak azok az „alapszakmák”, azaz szakképesítések (mint például asztalos, hegesztő, villanyszerelő) szerepelnek majd, amelyeket az iskolarendszerben, elsősorban állami, kisebb részt egyházi vagy magán szakképző iskolákban lehet majd tanulni.

A másik listára kerülnek a „specializációk”, a tervezett új terminológia szerint a „szakmai képesítések”, amelyeket a felnőttképzés vagy vállalati továbbképzés keretében lehet majd megszerezni. Vagyis ha valaki felnőtt fejjel úgy dönt, hogy például szakácsnak akar tanulni, ezentúl elsősorban az állami iskolarendszerben teheti azt meg, esti képzésben. Aki már megszerzett egy alapszakmát, az később a felnőttképzésben szerezhet specializációt (például az asztalosból így lehet majd műbútorasztalos). Az alapképzések számát 200 körülire állítaná be az ITM, a specializációknál, részszakképesítéseknél viszont nem szabnának határt.

– Ezzel lényegében ugyanott tartunk majd, mint most, csak a jelenleg az OKJ-ben található, állam által elismert rövidebb szakképesítéseket vagy részszakképesítéseket átterelné az ITM egy másik jegyzékre, viszont ilyen már most is van, 2013 óta. A nem OKJ szakmai képzésekről a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara jelenleg is működtet egy jegyzéket, amely igen rugalmatlan és bürokratikus, nem vált be az elmúlt hat évben. Az elérhető szakmai képesítések száma összességében nem lesz kevesebb, sőt még nőhet is, miközben a felnőttképzés valódi erőssége, a rugalmasság, az egyedi, helyi munkáltatói igényekre való reagálás képessége továbbra is hiányozni fog

– mutatott rá Palotás József.

Úgy véli, az az érv, amely szerint az átalakítás után átláthatóbb, rugalmasabb lesz a rendszer, nem állja meg a helyét; a megszüntetés előtt álló OKJ épp a rendszerszerűsége és a rugalmas alakíthatósága miatt élt meg több mint negyedszázadot, a változó munkaerőpiaci igényeknek megfelelően lehetett alakítani. – Vagy lehetett volna, ha az ITM hajlandó lett volna a rendszer érdemi felülvizsgálatára – tette hozzá a szakértő. Szerinte ez jóval egyszerűbb és költséghatékonyabb megoldás lehetett volna annál, mint amit most terveznek. A mostani rendszer lehetőségei nincsenek teljesen kiaknázva, és semmi garancia sincs rá, hogy a munkavállalók és a munkáltatók összességében jobban járnának – mondta.

Gyors tempós átalakítás

Az ITM már jövőre az új rendszerben indítaná el a szakképzést, miközben az átalakítás konkrétumai a szakmai szervezetek előtt sem ismertek. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a hvg.hu-nak úgy nyilatkozott, nincs ok aggodalomra, a hátralévő idő elegendő az átállásra, ám a szakszervezetek szerint legalább két évet vesz igénybe a minden elemében átszabott rendszer működőképessé tétele, majd további két év kell a várható problémákkal való újabb szembesülésre - így továbbra sem a minőségi oktatáshoz szükséges alapvető feltételek és a tanórai módszertan lesz a szakképzés fókuszában.

Látványos helyben járás és alibifocizás

A kormány szakképzési stratégiájának nincs társadalmi támogatottsága, valódi megújulásra nem, csak „alibifocira” lesz elég – állítja Szilágyi János szakképzési elemző, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara korábbi képzési és oktatási igazgatója.

Az Iparkamara elnöke szerint nem kell aggódni az OKJ átalakítása miatt. Ön hogy látja? Elnök úr véleményét szakmailag nem tekintem relevánsnak, érzésem szerint az inkább tekinthető kinyilatkoztatásnak, politikai deklarációnak. Leginkább azt hiányolom, hogy a kamarának nincs víziója arról, hogy a gazdaság önkormányzataként milyen autentikus szakképzési stratégia mentén képzeli el a magyar szakképzés válságának megoldását. Amit jelenleg látok a kamarai szakképzési feladatellátás területén, inkább nevezném szakképzési barkácsolásnak, sodródásnak. Nehezen értelmezhető, hogy a kamara milyen valós szakképzési teljesítménnyel rendelkezik, miközben a feladatellátás területén nagyságrendileg egy kis minisztériumnak megfelelő 200 főállású szakember dolgozik, éves szinten hozzávetőlegesen 4 milliárd forintos szakképzési állami támogatással.

A Szakképzés 4.0-nak elnevezett kormánystratégia is csak barkácsolásra lesz elég? A kormány által is jóváhagyott szakképzési stratégia professzionális szinten elkészített marketingterméknek, propaganda anyagnak tekinthető, amelynek legfőbb célja a döntéshozók elvárásainak a kielégítése volt. Nem lehet úgy elkészíteni egy ilyen anyagot, hogy megkerüljük a szakképzés alapproblémáit, mert így az egész anyag lóg a levegőben és légvárakra építjük a magyar szakképzés megújítását. Tartalmát tekintve azt látom, hogy a munkaalapú társadalom egyszer használatos szakmunkás modelljét új „brandeléssel”, átkeresztelésekkel, az állami központosító törekvések erősítésével leöntötték egy olyan mázzal, amellyel lényegében csak látványos helyben járást és alibifocizást tudnak elérni. Az OKJ átalakítása is egy ilyen állatorvosi lónak tekinthető.

Mindemellett úgy látom, a kormány szakképzési stratégiájának nincs társadalmi támogatottsága. Egy ilyen nagy horderejű intézkedéscsomagot társadalmi vitára szokás bocsájtani. Finnországban elfogadott szakképzési reformot éveken keresztül készítették elő, úgy, hogy a pedagógusok és a szakképzés szereplőinek a megnyerésére kiemelt figyelmet fordítottak. Ez nem spórolható meg, mert erőből, izomból, a hatalmi erő kultuszából nem lehet sikeres reformot végigvinni.

Mitől lehetne hatékonyabb a szakképzés? Véleményem szerint egy olyan egységes szakmai keretrendszerre van szükség, amely széles alapozású, jól konvertálható, modulokra épülő szakmai kimenti alapkompetenciákra épül, amely nem csak egy adott szakma munkaerő-piaci elvárásaira készít fel, hanem a tudás alapú társadalom által igényelt szakmai kompetenciák és a tanulás egész életen át történő megújítására is. A döntéshozók belátásában bízva most leginkább a válságmenedzselésre koncentrálnék. Az egész rendszer hosszú távú működésére kihatással lévő döntéseket, csak egy sikeres stabilizációs szakasz lezárulását követően tartanám kivitelezhetőnek.

Forrás: Népszava

 

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ