Eddig nem tűnt úgy, hogy a Fidesznek bármi baja lenne a magántanulókkal. Váratlan volt a bejelentés, hogy eltörlik jövő nyártól ezt a lehetőséget, nem előzte meg parlamenti felszólalás, nemzeti konzultáció, még egy pártközlemény sem, amiből kiderülne, mi a probléma. A 444.hu cikke.

Arra persze lehet gondolni, hogy a Fidesznek nem kedves, ha a párt/kormány által központosított oktatásból menekítik ki a szülők a gyerekeiket. De ez simán gyakorlat a kormánypárt politikusainál is, még az oktatásügyért felelős minisztérium államtitkára, Szabó Tünde is magániskolába járatja a gyerekeit, miközben egyébként büszkén sorolja a közoktatás fejlesztésének eredményeit. Novák Katalin pedig azzal védte meg a kolléganőjét, hogy „mindenkinek az egyéni döntése, hogy milyen iskolába járatja a gyerekét”. A miniszter, Kásler Miklós unokái is magániskolába járnak. 

A magántanulói státusz abban valóban eltérő, hogy itt nem kell bejárni sem állami, sem magániskolába. Ezzel lehet a baj, legalábbis a minisztérium szűkszavú indoklása szerint, amit az MTI idézett:

Mivel össztársadalmi érdek az, hogy a gyermekek iskolába járjanak és végzettséget szerezzenek, a javaslat kivezeti a magántanulói jogviszonyt, helyette az érintettek a jövőben egyéni munkarendet kérhetnek a 2020/21-es tanévtől, ha ezt a tanuló egyéni adottsága, sajátos helyzete indokolja, és az a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából előnyös.

A gyerekek iskolába járása és a végzettség megszerzése akkor éppen nem volt szempont, amikor a kormány 2012-ben 18-ról 16 évre csökkentette le a tankötelezettség korhatárát. 

otthonoktatás,

Sok esetben ugyanakkor pont nem azért választják a szülők, hogy magántanuló legyen a gyerekük, mert nem akarják, hogy tanuljon, hanem éppen azt akarják, hogy jobban tanuljon. És vannak olyan magántanulók is, akiktől az iskola szabadul meg.

A magántanulók száma az elmúlt években nőtt. Hogy most pontosan mennyien vannak, arról kérdeztem a minisztériumot és az Oktatási Hivatalt, de nem kaptam még választ. A minisztériumtól ez nem meglepő, nem szokásuk válaszolni a kérdésekre. A Magyar Narancs tavalyi cikkéből az derül ki, hogy 2017-ben 7673 magántanuló volt Magyarországon. 2015-ben még 6835-an voltak. A számuk tehát nő, de azért még nem roppantja össze a közoktatási rendszert. A Magyar Nemzet korábban arról írt, hogy a legtöbb magántanuló Budapesten, Pest megyében és Borsod-Abaúj-Zemplénben van. A lapnak azt mondta Lannert Judit oktatáskutató, hogy általában két ok miatt válnak magántanulóvá a diákok: 

  • az intézmény szeretne megszabadulni a problémás tanulóktól, 
  • a középosztály "kimenekíti" a gyermekét az iskolából.

Arról, hogy az iskolák hogyan beszélik rá a szülőket, hogy a kezelhetetlennek tartott tanulót vegyék ki a rendszerből, és ezzel hogyan kallódnak el a gyerekek, az Abcúg írt nemrég. A sajátos nevelési igényű gyerekek egy része is kiszorul a közoktatásból, egy anya tavaly mesélte el, hogyan pattant vissza az iskolákról a beiratkozásnál a SNI-s fiával. 

Aáry Tamás Lajos oktatási ombudsman is azt állapította meg már pár évvel ezelőtt, hogy egyre több olyan ügye van, ami beteg, fogyatékkal élő gyermekeket érint, akik nem lennének feltétlenül magántanulók. Ezért a mindennapos bejárás és a magántanulói státusz között érdemes lenne valamilyen megoldást keresni a tankötelezettség teljesítése érdekében. Azt is írta, hogy a csökkenő gyermeklétszámon belül nő a sajátos nevelési igényű gyermekek száma is. Amivel - ezt már nem ő írta - egyre nehezebben tud mit kezdeni a közoktatás, a SNI-s gyerekek számára nagyon kevés a speciális férőhely. 

A magántanulók egyre növekvő táborát alkotják azok, akiket nem lepasszolnak az iskolák, hanem a szülők döntenek úgy, hogy számukra nem megfelelő a romló minőségű, konzervatív magyar közoktatás (ahol például most újra kötelező lesz az osztályzás, mert a tanulókra szabott szöveges értékelést nem tartotta megfelelőnek a minisztérium, az 1-5-ig skála nyilván jobban visszadja, ki milyen teljesítményre képes az iskolában). 

Az alternatív iskolákban nincs annyi hely, ahányan oda járatnák a gyerekeiket, a megugró kereslet felnyomta a tandíjakat is. Ezért kezdtek terjedni egyre nagyobb számban a tanulókörök. Ezekben magántanulók gyűlnek össze, és tanulnak közösen, lazább körülmények között, magolás helyett játékosabban, az igényeiknek jobban megfelelő beosztásban, a kevesebb gyerek miatt nagyobb odafigyeléssel, mint egy hagyományos, szigorú órarend alapján működő osztályban. Speciális igényű gyerek tanítását is könnyebb megoldani így. De persze ami elméletben jól hangzik, az a gyakorlatban sokszor nehézkesen indul, a szülők bizalmatlanok, olyan elvárásokat támasztnak, amit megszoktak a közoktatásban, és tanárokat sem könnyű szerezni, akik feladják a nyári szünetet, hiszen elveszítik a közalkalmazotti státuszt. De azért elindult számos csoport, van vagy 50 az országban. 

A tanulókör sincs ingyen, sőt, a korábban említett Magyar Narancs cikkben azt írták, hogy 40–50 ezer forintnál kezdődnek és 120–140 ezer forintig terjed a havi tandíj, abban benne van a pedagógusok bére, a helyiség bérleti díja. Az Alternatív és Magániskolák Egyesülete (AME) alternatív tagozatának vezetője, Dobos Orsolya szerint ez a probléma ugyanaz, mint a magániskoláknál. „Van egy réteg, amelyik alternatív megoldásokat keres az iskoláztatásra. Erre lehet a válasz egy magániskola vagy egy tanulócsoport. Mindkettő ugyanazokat a kérdéseket veti fel: például, hogy ezek az intézmények vagy csoportok mennyire nyitják az ollót az egyes társadalmi rétegek között. Az biztos, hogy nehéz megoldani, hogy ne legyen szociális szempontból diszkrimináció.” Vannak ugyanakkor olyan tanulókörök, ahol keresik a megoldást, hogy a tehetősebb szülők járuljanak hozzá a szegényebbek taníttatásához. 

Alaposan feltárva nincs még itthon, hogy milyen hatása van a gyerekek szocializációjára az otthoni és az ezt kiegészítő kiscsoportos foglalkozás.

A Magyar Narancsban megszólalt Eggendorfer Noémi, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának mesterszakos hallgatója, aki az otthon oktató családokról írta a szakdolgozatát. Szerinte a külföldi kutatások azt igazolják, hogy az otthon oktatott gyerekek eredményei az átlagosnál jobbak, és a szocializációjukkal sincs probléma. Ezt tapasztalta az itthoni adatgyűjtésénél is. 

A magántanulók számára is van állami követelményrendszer: fél évente osztályozó vizsgát kell tenniük a nemzeti alaptantervben előírt elvárások alapján, állami akkreditációjú iskolában. 

Arról, hogy az állam és a tanulókörök viszonya elég bizalmatlan, erős jelzés volt, hogy a 168 Óra télen egy cikkben szeretett volna bemutatni magántanulói csoportokat, de „megkeresésünket kivétel nélkül elutasították, többnyire azzal, hogy az érintett iskolaalapítók félnek. Ha írnánk az intézményükről, azzal felhívnák magukra az állam figyelmét, és a kormányhivatal rászállna arra az állami iskolára, amelyik a magántanulói státuszt biztosítja a csoport gyerekeinek. Az utóbbi időszak meglehetősen sok ilyen típusú ellenőrzése miatt többen attól tartanak, hogy az állam nem nézi jó szemmel ezt az iskolatípust”.

Fél év sem telt azóta. 

Egyelőre nem világos, hogy a kormány minden eddiginél erősebb centralizációt akar az oktatásban, miközben például a speciális igényű gyerekek számára nem biztosít megfelelő helyet, vagy csupán az olyan, sajátos magániskolák konkurenciáját akarja megszüntetni, mint az állami pénzből épült debreceni méregdrága magániskola

Valami lehetőség azért marad azoknak, akik kilépnének a hagyományos keretekből, hiszen egyéni munkarendet kérhetnek a szülők. Hogy ez mit jelent, felmentést egy tantárgyból vagy az összes alól, ki kérheti, ki kaphatja meg, arról hiába kérdeztük a minisztériumot.

Forrás: 444.hu

Hozzászólok a Facebookon

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ