Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy jóságos tündér (állítólag előző életében szervezetfejlesztési tanácsadó volt), aki megsajnálta a sok panaszkodó vezetőt, és azt mondta. „Nem arra adok nektek lehetőséget, hogy 3 kívánságotokat teljesítsem, így sem alacsony kamatú hitelt nem ajándékozok nektek, sem több megrendelőt, sem vissza nem térítendő támogatással járó pályázati lehetőségeket! Egy kívánságotokat azonban teljesítem: mindenki annyi új embert kap és olyan tudással, ahányat most hiányoltok.”- írja Nemeskéri Gyula ügyvezető-partner, Ergofit Kft. a munkaugyiszemle.hu oldalán.

Csak egy feltételt szabott: egy év múlva kér egy jó kávét és fél órát egy közös csevegésre.

A vezetők nagyon boldogok voltak. Megszűnt a létszámhiány!

Eltelt az egy év, és bejelentkezett a kávéra a tündér. Természetesen egy jó kávé mellett beszélgetni is lehet, például arról is, hogy alakul a szervezet létszámhelyzete. És miről számoltak be a vezetők? Láss csodát! Továbbra is nagy a fluktuáció, a jó emberek ugyanúgy itt hagyják a szervezetet. Helyettük ugyanúgy nem lehet szakképzetteket találni, felvenni, mint egy évvel ezelőtt. Kérték is tündért, nem lehetne megismételni a csodát? A szegény tündér elszomorodott, nemet intett a fejével. Még a kávéját sem itta meg, gyorsan felpattant a székről és szomorúan elment.

Mi is történt? Az a baj, hogy semmi! Hiába oldódna meg hírtelen a létszámhiány, megmaradnának azok a szervezetben beismert, vagy fel nem tárt okok, amelyek a nagy fluktuációhoz, a létszámhiány kialakulásához vezetnek.

Az első lépés, ami elmaradt, a felismerés. Nem fog megjelenni a jó tündér! A munkaerőhiányt befolyásoló külső tényezők sem fognak egyik pillanatról a másikra kedvezően megváltozni. Nem fog olyan rugalmas szakemberképzési szisztéma sem kialakulni, amelyik képes lenne kielégíteni a szervezetek valóságos szakember igényeit!

A szervezet vezetőinek őszintén és alaposan át kellene tekinteniük, milyen belső hibák vezetnek oda, hogy „többek között” létszámhiánnyal is küszködik a szervezet. Azért mondom, hogy többek között, mert egy profi szervezet-fejlesztő találna még számos olyan hiányosságot a szervezet működésében, amely a létszámhiány mellett ugyancsak sok álmatlan éjszakát okozhat a vezetőknek.

Következő lépés a beismerés. Milyen vezetői hibák vezettek a helyzet kialakulásához.

Kedves vezetők! Fogadjátok el, hogy a szervezetben dolgozók, beleértve magatokat is, értékeket hordoznak.

Ezt vagy elfogadjátok, vagy nem. Ez utóbbi viszont azt jelenti, hogy ne is várjátok helyzetetek megváltozását. Az érték felismerése abban mutatkozik meg, hogy nem csak a hibákat, hiányosságokat veszitek észre a munkatársaitokban, hanem az erősségeiket is, azt, amit jól csinálnak, amit tesznek a szervezet sikeréért, eredményességéért. Aki a másikban az értékest keresi, és azt felismeri, az a másikkal értékes emberként fog viselkedni, aki viszont csak a rosszat keresi és látja meg, az így is fog bánni a másikkal.

Miért fontos ez? Mert az emberi értékek elengedhetetlenül szükségesek a szervezetek értékteremtő tevékenységéhez.

Értéktelennek tekintett ember, akivel így is bánnak vezetői, előbb utóbb magát is értéktelennek fogja tartani. Hogyan vártok el értéktelennek tekintett és magát értéktelennek tekintő embertől értékes munkát?

Kedves vezető, elégedetlen vagy a munkatársaid teljesítményével, általában munkájukkal, és úgy érzed, csak tessék-lássék dolgoznak! Biztosan nem jó érzés. Talán még sikertelennek is érzed magad, hiszen Te jót akarsz, magadat jó vezetőnek tartod!  Nem vársz mást, csak rendet, fegyelmet, az utasításaid betartását. Mégis sok a bajod, csak gond van velük, mert nem azt kapod, amit vársz. Elfelejted, hogy talán csak ”beteljesedett a jóslatod”, hiszen te voltál az, aki állandóan csak a hibáikat hánytorgattad fel, egy bátorító, elismerő szavad nem volt még akkor sem, ha jót tett. Ne csodálkozz, hogy eltűnt a munkatársaidból az ambíció, a motiváció, kihunyt a tűz, pedig időnként jó lenne a lángolás a nehéz helyzetek megoldásához, a fejlődést jelentő változásokhoz. Mit gondolsz? Mi lesz a következménye annak, ha valaki nem érzi jól magát a szervezetben? Ha normális a munkatársad, keres magának egy olyan új munkahelyet, ahol megbecsülik! Ha nem találja meg itthon, elmegy külföldre.

Azt is fel kell ismerned, nem azért van a HR, hogy helyetted simogassa a beosztottaid buksiját, fenntartsa bennük a szervezethez ragaszkodás érzését. A HR „fegyverkovács”, aki jó tanácsokkal, jó rendszerekkel, jó emberek felvételével, az igényes vezetői tréningekkel fegyverez fel téged, hogy jó vezető légy. A mindennapokban azonban már neked kell az igazi vezetői erényeket csillogtatnod.

Azt szoktam vezetői tréningeken a résztvevőknek mondani, hogy a jó vezető „önző”! Az önző ember keresi a lehetőséget, hogy lehetőleg minél kevesebbet dolgozzon, csak azt csinálja, amiben jó, amit szeret, és ezért keresi a minél egyszerűbb és célravezető megoldásokat, amivel energiát csak a szükséges mértékig használja.

Akinek a vezetői leterheltsége napi 10-12 óra, aki mindenféle, nem a vezetőre tartozó dologgal foglalkozik, az valamit nem csinál jól.

Nem bízik embereiben, nem kérdezi meg őket, nem hallgat rájuk, nem vonja be őket a problémák megoldásába, nem hatalmazza fel őket olyan feladatok elvégzésével, ami a vezetői leterhelést csökkentené, és egyben a munkatársak részére tanulási fejlődési lehetőségeket biztosítana. Mindent maga dönt el, csak az a jó, amit ő mond. Például nem hiszi el a HR-nek, hogy a megbízható kiválasztás egyben gazdaságos is, mert csak egyszer kell megcsinálni és sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy a felvett új munkatársak beválnak, és maradnak a szervezetben.

Kedves vezető! Ha képes vagy felélesztened a munkatársaidban a „gazdaszemléletű és felelős hozzáállásukat” a szervezet ügyeihez, és elismered, hogy megérdemlik többletteljesítményük, a hatékonyabb munkavégzésük jogán az ő munka- és életkörülményeiknek javulását. Ha lehetővé teszed, hogy ők is találjanak maguknak a szervezetben „értéküknek” megfelelő tevékenységeket, hogy lehetőségük van szakmai fejlődésre, hogy átérezhetik felelősségüket a szervezet eredményeiért, hogy büszkék is lehessenek arra, hogy a szervezetben dolgozhatnak, akkor elégedettek lesznek a szervezetükkel, és nagyon is meggondolják, hogy elmenjenek máshová dolgozni.

Ilyenkor megkapom azt a választ: mindez pénzbe kerül. Én nem mondom, hogy nem. Számold ki, mennyibe kerül a nagy fluktuáció, a nem megtermelt profit? Érdemes lenne a munkaerőhiány kapcsán - még ha becsléssel is – egy költség - haszon elemzést elvégezned! Lehet, hogy az írásom nem győz meg, de a számokkal már nem érdemes vitatkozni!

Én biztos vagyok benne, ha az „értékes ember” kerül a munkatársaidat menedzselő, támogató vezetői munkád fókuszába, megteszel mindent, hogy a munkatársaid sok tudása hasznosuljon, a sikerek ellensúlyozni fogják a költségeket pár év távlatában!

Kedves vezetők! Gyűrjétek fel az ingetek ujját, és fogjatok hozzá, hogy

olyan légkör alakuljon ki a szervezeteitekben, amelyben jól érzi magát mindenki, és együtt a szervezetben büszkék vagytok a közös sikereitekre.

Akkor nem kell azon törnötök a fejeteket, hogyan tudjátok majd megoldani a szakember hiányt, mert nem lesz ilyen problémátok.

Sok erőt kívánok hozzá!

Forrás: munkaugyiszemle.hu