A magyar közoktatásban zajló privatizáció és annak hatásai – ez a címe a hamarosan megjelenő tanulmánynak, melyet Ercse Kriszta és Radó Péter oktatáskutatók jegyeznek. Ők voltak Pikó András vendégei a Klubrádiónál a Reggeli személyben, ahol többek közt arról beszéltek, az egyházi iskolák kiemelt állami támogatása csak mélyíti a társadalmi szakadékokat, miközben brutálisan romlik a diákok tanulási eredménye. Ma a magyar iskolásoknak már csak 2-5 százaléka képes a fejlett országokban élő diákok színvonalán teljesíteni.

Bár az elmúlt évtizedben főleg a központosítás és államosítás jellemezték a magyar közoktatást; ezzel párhuzamosan egy ellentétes folyamat is megfigyelhető. Az egyházi iskolák utóbbi időben megfigyelhető előretörése bizonyos értelemben privatizációnak nevezhető, hiszen a közösségi tulajdon a központi kormányzatól vagy az önkormányzattól magánintézményekhez kerül – az egyház is ilyen, mivel nem közintézmény.

A két oktatáskutató által jegyzett tanulmány bemutatja az egyházi iskolahálózat térnyerését, ami tehát egyértelműen privatizációs folyamatnak tekinthető: amekkora mértékben nőtt az egyházi intézményrendszer aránya, úgy csökkent a közösségi tulajdonban lévő iskolahálózaté.

Ez már az egész rendszer működésére hatással van, Magyarországon ma 15 százalék fölött van a magániskolák aránya a közoktatásban.

Az eltolódás mögött a kormányzat intézkedései állnak, a hatalom politikai legitimitási okokból, illetve ideológiai megfontolásból támogatja a keresztény-nemzeti nevelést.

A szülők azonban nem ideológiai okok miatt keresik az ilyen intézményeket, az iskolaválasztási döntéseknek nem a világnézeti elkötelezettség a fő hajtómotorja. Azaz nem egy létező igényt elégít ki a kormány, hanem létrehoz egy olyan helyzetet, ahol a szülők inkább választják az egyházi fenntartású iskolákat, mert ott kevésbé érvényesülnek az állami közoktatás hibái, melyek mögött részben az alulfinanszírozottság áll. 

Az egyházi iskolák azon túl, hogy normatív alapon állami támogatást kapnak működésükhöz, mindenféle más csatornákon keresztül egyéb forrásokból is hozzáférnek. Ezzel szemben az állami iskolák nagyjából negyedannyi működési támogatással gazdálkodhatnak, a nem egyházi magániskolák pedig egyáltalán nem kapnak működési támogatást. Azaz a finanszírozási rendszer negatív ösztönzőkkel operálva az egyházi iskolahálózatot hatalmas előnyben részesíti, míg a szegény gyerekek tehetséggondozásával, a mélyszegénységben élő diákok oktatásával foglalkozó intézmények komoly anyagi gondokkal küzdenek – az ő esetükben a szülők támogatására sem nagyon lehet számítani.

Radó Péter hozzátette, hogy

a kormányzati kommunikáció szerint a tehetséggondozás egyenlő a középosztályi szülők igényeinek a kielégítésével, ez az egész politikai háttérzaj egyik vezérmotívuma is.

Ercse Kriszta szerint az egyházi iskolák, mint a középosztály számára felajánlott „kiút“ a minőségileg devalválódó állami rendszerből, valójában tudatos politika a kormányzat részéről. Ez a közép- és felsőbb osztályok szeparációs igényét hivatott támogatni, azzal, hogy jobb helyzetű gyerekeiknek nem kell a más hátterű diákokkal együtt tanulniuk. A törekvés persze nem újdonság, a nóvum annyi, hogy annak kiszolgálása 2010 óta immár intézményesítve is van. (Radó szerint nem is várható, hogy a szülők tömege majd meg akarja változtatni ezt a helyzetet.)

Ercse Kriszta szerint a szülők hozzáállásán nemcsak ezért nehéz változtatni, hanem azért is, mert a magyar oktatási rendszer pedagógiai kultúrája is rettenetesen elavult és káros. Azért sem nagyon lehet őket meggyőzni a rendszerszintű változtatás szükségességéről, mert a napi tapasztalataik is ez ellen dolgoznak. Azt látják, hogy az iskola a saját pedagógiai kudarcait többnyire a diákokra tolja át, nem vállal felelősséget azért, hogy nem tud mindenkinek elég színvonalas oktatást nyújtani. A mai rendszerben a középosztálybeli gyerek lehet tehetséges, de akit már nem tudnak kezelni a megszokott elavult eszközökkel, azt deviánsnak minősítik, és az iskola széttárja a kezeit: a gyerek lóg ki az iskolarendszerből, nem a rendszer és a pedagógiai módszerek a hibásak.

Ez ráadásul az oktatási teljesítményre is hatással van. "Az, ami a magyar közoktatásban zajlik 2010 óta, egészen brutális mértékű negatív hatást gyakorol mindarra, amit minőségnek szoktunk hívni, ami meglehetősen tág fogalom, de hogyha kicsit szűkítjük: a mért tanulási eredmények brutális intenzitással romlanak. Az oktatásban való részvétel – ami szintén fontos mutató –, az csökken, a 16 év utáni részvétel az oktatásban egészen drámai mértékben csökken. Általában az iskolai oktatás minősége is drámai mértékben romlik" – nyilatkozta Radó Péter, oktatáskutató.

Ráadásul már a kiemelkedően tehetséges diákoknak is kevesebbet tud biztosítani az ország. Ma a diákok 2-5 százaléka képes a fejlett országok színvonalán teljesíti; a kiugróan jól teljesítő gyerekek aránya nagyot zuhant. Összességében katasztrofális a romlás

 – összegezte véleményét.

Forrás: Klubrádió

 


Ha Te is szeretnél a rabszolgatörvény ellen tiltakozni a Facookon és szeretnél egy ilyen keretet a profilképedre, akkor:
1. kattints a profilképedre
2. kattints a "keret hozzáadására"
3. írd be a keresőbe, hogy "Stop rabszolgatörvény"
4. húzással igazítsd a kívánt helyre
5. add meg, mennyi ideig akarod használni
6. fogadd el a változtatásokat

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ