Rendre jelennek meg hírek, hogy a mesterséges intelligencia és a robotika terjedésével az emberi munkaerő feleslegessé válik. Vannak már jogászok, ügyfélszolgálatos és újságíró munkatársak is robot vagy algoritmus formában. Mekkora a „baj”? A Magyar Nemzet cikke.

A NASA-t megelőző amerikai repülésügyi ügynökség Langley Kutatóközpontjába a második világháború alatt és azt követően százszámra vettek fel nőket, fehéreket és feketéket egyaránt. A szegregáció és a társadalmi megkülönböztetés éveiben Langley a viszonylagos egyenjogúság fellegvára lett, egészen az 50-es, 60-as évek fordulójáig, amikor az IBM 1953-as fejlesztésének köszönhetően egyre kevesebb matematikai számítást végző hölgyre volt szükség.

A vezetőség úgy döntött, hogy a színes bőrű csapatot építené le először. Dorothy Vaughan azonban megelőzve a hivatalos döntést önerőből megtanulta az IBM algebrai, grammatikai és szintaktikus alapon nyugvó programozási nyelvét, a Fortrant, így ő lett a NASA első színes bőrű supervisora. Egyedülálló karrierjével ma sok robotikát és mesterséges intelligenciát pártoló szakértő példálózik. Szerintük nem kell félni a fejlődéstől, egyrészt mert a technológia tagadása nem célravezető, másrészt a munkahelyek megszűnése helyett munkakörök átalakulásáról kellene beszélni.

Nem valószínű, hogy az emberek elvesztenék munkájukat az automatizálás és robotika miatt, különösen nem Magyarországon

– jelenti ki ­Tanos Áron, a Robotépítők Magyarországi Egyesületének elnöke. – Nem lehetséges ugyanis a jelenlegi gyárakban robotokra lecserélni az embereket, hiszen nekik bevált és hatékony munkafolyamataik, szakmai tudásuk, kreativitásuk és komplex problémamegoldó készségük van, amelyekkel egy robot mind nem rendelkezik. Ahhoz, hogy egy munkafolyamatot robotok kezébe adjunk egy meglévő intézményben, komoly beruházásokra van szükség. A Honvéd kórházban például ma a szennyest robotok szállítják, ám ehhez akadálymentesíteni kellett útvonalukat, számos jelzést elhelyezni a padlón és a falakon, hogy tudják, merre járnak, és még így is előfordul, hogy egyik-másik robot leesik a liftaknába.

A szakértő szerint inkább az újonnan épülő üzemeket építik robotizáltan. A nyugat-európai és az észak-amerikai cégek például teljes textilgyártásukat költöztették az olcsó munkaerő miatt a Távol-Keletre. A sajtóban elhíresült „nagy textilháború” nyomán kezdik visszaköltöztetni üzemeiket, ám a drága munkaerőt robottechnológia beépítésével kompenzálják. Ezért 15-20 év múlva bekövetkezik a helyzet, hogy az emberi munkaerőt foglalkoztató termelőegységek veszteségesebbek lesznek robotizált társaiknál, mivel drágábban állítják elő a terméket. Ekkor pedig a vezetőség valószínűleg bezárja a gyárat.

A fehérgalléros munkaköröket illetően Tanos Áron szintén barokkos túlzásokról beszél. Sajtóban elterjedt hírek arról szólnak például, hogy hamarosan nem lesz szükség ügyvédekre és újságírókra, mivel algoritmusok oldják meg az ügyeket és írják a cikkeket.

A valóság az, hogy mivel angolszász területen precedensjog van, léteznek olyan algoritmusok, amelyek nem kulcsszavak, hanem az ügyek jellege alapján tudnak keresni, és ezt a gyűjtést átadni a jogászoknak. Hasonló a helyzet az újságírók esetében is, nem robotok írják a cikkeket, hanem anyagot gyűjtenek, azt beillesztik az anyaghoz leginkább illő, előre betáplált sémába, és az újságíró ez alapján dolgozik

– magyaráz a szakértő.

Így valóban feleslegessé válik két szakma, az Amerikában elterjedt jogi asszisztensek és az anyag-gyűjtést, illetve az információk hitelességének ellenőrzését végző személyeké, akik viszont némi továbbképzéssel jogászokká vagy újságírókká léphetnek elő. Nagy Balázs, a Trenkwalder ügyvezetője ezt úgy fogalmazza meg, hogy nem valósak a félelmek a robotmunkát illetően, mert valójában „eddig az emberek vették el a robotok munkáját, akik ezt most visszakérik”. Tehát az automatizálható, monoton, kreativitást nem igénylő feladatok vannak veszélyben, és mivel az emberi munkavégzésnek a pszichológusok szerint egyre komplexebbnek és bonyolultabbnak kell lennie a megfelelő szellemi frissességhez, ez nem is baj.

Probléma azonban, hogy az emberek nem készülnek az új kihívásokra.

A Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) felmérése szerint a magyarok mindössze két százaléka fél attól, hogy a robotok veszélyeztetik alkalmazásukat. Külföldön is hasonló a helyzet, a Pew Research Center felmérése szerint például az amerikaiak kétharmada gondolja úgy, hogy a robotok a következő ötven évben számos feladatot elvégeznek majd, de a megkérdezettek 80 százaléka nem hiszi, hogy ez az ő munkáját érinteni fogja.

A Világgazdasági Fórum sötét jövőképet fest: ötmillió állás elvesztését jósolja 2020-ra 15 fejlett országban. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint Kambodzsa, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Thaiföld és Vietnam teljes foglalkoztatottságának 56 százaléka van veszélyben, mivel a munkások túlnyomó többsége a nyugati multinacionális cégek ruhagyáraiban dolgozik. A PwC európai viszonylatban azt találta, hogy Finnországban a munkavállalók 22 százalékát érinti a robotizálás, Szlovákiában viszont a 2030-as években már 44 százalék kereshet új alkalmazási lehetőséget. Szlovénia és Litvánia szintén problémás terület a maguk 43 és 42 százalékával.

A robotmunka bevezetése három fázisban történik (majd).

Először algoritmusok végeznek számításokat és adatelemzéseket, ez a gazdaságban már itthon és külföldön is elterjedt. A következő szint az egyszerűbb adminisztratív feladatok robotikai ellátása. Ilyen kísérlet például a Pepper nevű humanoid robot, amely jelenleg magyarul tanul, hogy tehermentesíteni tudja az ügyfélszolgálatos munkatársakat. A harmadik fázis a 2030-as évekre várható, amikor a robotok a kézügyességet és problémamegoldást igénylő feladatokat is el tudják látni.

A hazai munkahelyeket illetően nem készült átfogó kutatás, ezért megoszlanak a vélemények. Több szakértő a Világgazdasági Fórum elemzésére hivatkozva kijelenti, hogy

Magyarországon a munkahelyek közel 60 százaléka van veszélyben, mivel az ország ipara kevéssé automatizált.

Rab Árpád, a Corvinus Egyetem docense szerint nagyobb gond, hogy az oktatás nem készít fel az új kihívásokra, pedig a digitalizáció folyamatos.

Nem attól félünk, hogy elveszítjük a munkánkat, hanem hogy elveszítjük a pénzünket.

A digitalizáció folyamatosan programozza át az agyunkat, így szükséges lenne megtanítani a diákokat, hogy jól használják a tőlük kéznyújtásra lévő információkat – mondja az oktató, hozzátéve, hogy a robotikának köszönhető újfajta alkalmazási formáknál a kíváncsiság és a terhelhetőség kerül majd előtérbe. A magyar munkavállalók azonban sokszor nem mutatnak kellő érdeklődést.

Ezen segíthetne, ha szélesebb körben ismernék, hogy hangsúlyeltolódásoknak köszönhetően több álláshely keletkezik majd a jelenleginél. Szintén a PwC mutatta ki, hogy Nagy-Britanniában például a hétmillió megszűnő állás mellett 7,2 millió munkahely keletkezik az iparági átrendeződés után. Szakértők szerint azonban felmerül a kérdés, hogy a régi rendszerhez szokott munkavállalók mennyire képesek majd visszaülni az iskolapadba, hogy új készségeket vagy teljesen új szakmákat tanuljanak meg. Ebből a szempontból a Z és alfa generáció szerencsésebb helyzetben van, mivel ők már kompetenciákra fűzve szerzik tudásukat, így az könnyebben konvertálható. Továbbá hozzászoknak a gondolathoz, hogy semmi sem állandó, és nem várják el, hogy munkahelyük néhány évnél tovább alkalmazza őket. Nyitottak az új fejlesztésekre és akár a robotokkal való közös munkavégzésre is.

HR-kutatók szerint azonban elvárás, hogy ne a munkavállalónak kelljen alkalmazkodnia a robothoz, hanem fordítva. Ez a jelenlegi technológiai szinten még kevéssé kivitelezhető. Technikailag ugyan bármilyen robotot meg lehet építeni – ahogy Tanos Áron fogalmaz, még a Terminátort is –, de a jelenlegi árak mellett ez még nem jövedelmező. Körülbelül a 2030-as évekre várható, hogy bárki bármilyen robotot olcsóbban tud majd előállítani, mint amennyibe az emberi munkaerő kerül.

Jelenleg nem mindig találkoznak az igények és a lehetőségek. Nemrég egy cukrászmester keresett meg minket, hogy rétestészta-hajtogató gépet szeretne. Rá kellett jönnie azonban, hogy a rendelkezésre álló alkatrészárak mellett még mindig olcsóbb emberekkel végeztetni ezt a feladatot 

meséli Tanos Áron.

Egyelőre tehát nem érdemes munkaelvesztéssel riogatni, de nem árt megismerkedni az új világgal. Így Japánban járva a kiotói buddhista templomban prédikáló Kannon android robottal lehet beszélgetni, „akit” kifejezetten arra találtak ki, hogy hozzászoktassák a robotikához az embereket. Finnországban pedig elég bemenni munkanélküliként egy munkaügyi központba, hogy robottól kérhessünk állásügyben segítséget.

Forrás: Magyar Nemzet

 


Ha Te is szeretnél a rabszolgatörvény ellen tiltakozni a Facookon és szeretnél egy ilyen keretet a profilképedre, akkor:
1. kattints a profilképedre
2. kattints a "keret hozzáadására"
3. írd be a keresőbe, hogy "Stop rabszolgatörvény"
4. húzással igazítsd a kívánt helyre
5. add meg, mennyi ideig akarod használni
6. fogadd el a változtatásokat

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ